Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-348

260 348- országos ülés márczlus 28. 1887. ezt, megelégedésüket fejezték ki és ennek alapján közöltetett azután válaszom a lapokban. Csak harmadnap kezdődött a heczcz. (Nagy zaj a szélső balon, Ugy van! JJgyvan! jobbfelöl.) Ez is mutatja, hogy bujtogatok vannak a hátuk megett. (TJgy van! JJgy van! jobbfelöl. Zaj és felkiáltások a szélső balon: Kik azok?) Neveket nem nevezek; mert hogy ha erre kerül a sor, a rendőrség dolga azokat kipuhatolni, nem az én kötelességem. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Hogy önök nagy szavakkal élnek, épen most a választásokra való tekintettel, ám legyen, de önök sem gondolnak a felelősséggel! (Mozgás a szélső balon. Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) Én igenis mondtam azt, hogy nem „merem" indítványozni. Miért? Mert érett és megfontoló ember, a ki a felelősség tudatával bir, nem megy neki vakon a szélmalomnak, hanem számol a tényleges viszonyokkal és felelősségével. (Élénk helyeslés jobbfelöl. JJgy van !) Ugyanazért az érett, értelmes ember csak azt meri tenni, a miről tudja, hogy az gyakorlatilag lehető és hazánk érdekében eredményre vezet. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Ebben az értelemben mondtam én a „nem merem £ '-et. (Helyeslés jóbbfelől. Zaj a szélső balról.) Mert azt csak nem hiszi senki, hogy ne volna bátorságom véleményemet, meggyőződésemet kimondani min­den tartózkodás nélkül ugy felfelé, mint lefelé. (Zajos helyeslés jóbbfelől.) Megtettem, megteszem ezt mindig. (Élénk tetszés jóbbfelől.) Ha meg akarja érteni valaki a válaszomat, ha olvassa, meg fogja érteni; ha nem akar megérteni, ugy Demosthenes is felkelhetne sírjából, még azt sem fognák meg­érteni, (Tetszés jóbbfelől) én pedig nem vagyok Demosthenes. (Élénk derültség és tetszés.) Nincs ugyan benne az interpellatióban, de állították, mintha én azt mondtam volna, hogy nem is müveit ember az, a ki németül nem beszél. Bocsánatot kérek, azt hiszem, talán még önök sem (A szélső balhoz fordulva) teszik fel rólam, hogy ily ész nélküli megjegyzést tegyek. (Nagy derültség. Helyeslés jobbfelöl.) Van sok millió olasz, angol, franczia, a ki nembeszél németül. Ily álta­lánosságban tehát ilyesmit nem állíthattam. Én, t. ház, azt mondottam, hogy tekintettel a mi viszonyainkra, nálunk egy művelt embertől megkövetelhető az, hogy más nyelveket is beszél­jen, beszéljen németül, francziául és hogy miután mi a tisztikart a míveltek sorából veszszük, egy mívelt embernek az nem eshetik nehezére, hogy a német nyelvet félig-meddig oly mérvben elsajá­títsa, hogy azon vizsgálatot letehesse. C'est le ton, qui fait la musique. Egyes szavakat kiragadni és elfordítani, könnyű mesterség. (Élénk felkiáltások a szélső balfelöl: Tisza Kálmán teszi. Zaj jóbbfelől. Tisza Kálmán a terembe lép. Hosszan tartó zajos élénk éljenzés jóbbfelől. Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon,) | Hoitsy Pál képviselő ur azt állította, hogy elég, ha németül beszél valaki, de azzal nem tö­rődnek, hogy vájjon tanult-e és tud-e valamit. Nem hiszem, t. ház, hogy a t. képviselő ur saját tapasztalatából beszélne; (Derültség jóbbfelől) mert máskép beszélt akkoriban, midőn tőle a vizsgát követelték. (Derültség jóbbfelől.) Az állíttatott t. ház, mintha én azt mondottam volna, hogy a német nyelv a közös hadsereg egyedüli kapcsa. Engedelmet kérek, t. ház, ezt én nem mondottam, hanem azt mondottam, hogy a német nyelv az egyedüli érintkezési kapocs. Ez pedig más. Hogy akarnak egymással érintkezni a magyarok, a horvátok, a németek, a tótok és a többiek, ha nem tudnak egymással beszélni? Hisz az ellenség előtt nem lehet jelekkel érint­kezni. (Zaj.) Az érintkezési kapocs, t. ház, egészen más; más kapocs az, melyet a t. képviselő ur említett, más kapocs a dynastia és a többi Ennyit, t. ház, magam is tudok és igy nem vagyok arra szorulva, hogy ez iránt előadásokat hallgassak. (Zaj.) Ismétlem, az érintkezési kapcsot hangsúlyoztam, t. ház, és ez a dolog lényege. Minthogy ezekben t. ház praecisiroztam először a tényleges állapotot és jeleztem egyúttal az egyetemi ifjúság küldöttségének adott válaszom tartalmát, most legyen szabad áttérnem az inter­pellatió egyes pontjaira, (Halljuk! Halljuk!) Az interpellatió első pontja igy szól: „Igaz-e, hogy ugy nyilatkozott, hogy a vizsgálat magyar nyel­vein letehetését az illető helyen elő sem meri hozni?" Igaz, mondottam és a házban most előadtam az okát, hogy ezt miért mondottam. Eszel, azt hiszem, t. ház, hogy a második kérdés önmagától elesik. A harmadik kérdés akképen szól: hajlandó vagyok-e lépéseket tenni, hogy azon egy évi ön­kéntesek, kik a német nyelvet nem birják, a hon­védségbe osztassanak be és ott róhassak le szol­| gálati évüket ? Erre nézve megint bátor vagyok azt válaszolni, hogy azt jelenleg nem teszem (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások : Ne*i teheti!) s nem tehetem. Nem tehetem pedig azért, mert az 1882: XXXII. t.-cz. tárgyalása alkalmával, midőn az egy évi önkéntességi kedvezmény kiter­jesztetett azon egyénekre is, kik ily minőségben addig a honvédségbe be nem voltak oszthatók, Szilágyi Dezső képviselő ur részéről tétetett egy indítvány, mely nem mozgott ugyan azon irányban, mely a mostani interpellatió kérdésében rejlik, hanem oda volt irányozva, hogy az egyéves ön­kéntesek legalább számra nézve osztassanak fel a hadsereg és a honvédség között és a t. ház böl­csessége átlátván akkoriban, hogy a közös hadse­regnek, mely első sorban van hivatva a monarchia és abban Magyarország védelmére, tisztekre is I van szüksége, minthogy pedig a tiszti elem nagyon

Next

/
Thumbnails
Contents