Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-348
348. ©rszágos ülés márezlns 28. 1887. 261 természetesen cBakis a müveit elemből vehető, | mely művelt elemet a hadseregben leginkább az egyéves önkéntesek represen tálják, a törvényhozás helyesnek találta Szilágyi Dezső képviselő ur indítványát el nem fogadni és kimondani íizt, hogy a kinek igénye van az önkéntességi kedvezményre és a hadköteles kor beállta előtt akarja leróni tényleges szolgálati kötelességét, az köteles legyen a közös hadseregbe beállani s csak azok, kik egy évi önkéntességi joguk fentartása mellett a sors szerinti állítást bevárják, osztassanak be a sors szám szerint vagy a közös hadseregbe, vagy a honvédségbe. A t. ház előtt tehát ezen egyévi önkéntességi kérdés nem új, számra nézve a hadseregnek szüksége van az egy évi önkéntesekre és mi semmi ürügyet nem teremthetünk, mely az egy éves önkénteseknek bizonyos latitudet adna mozogni ugy a hogy nekik tetszik. A törvény ezt ugy szabja meg, tessék nekik magukat a törvényekhez tavtam.(Helyeslés jóbhfelb'l.) Alig 5 éve múlt, hogy a törvényhozás ezen kérdést megvitatta; én tehát most e tekintetben törvényjavaslatot nem nyújthatok be, annyival kevésbbé, mert, meggyőződésem szerint, azon ijfak száma, kik a német nyelvet annyira nem bírják — mert bizony, csak kevés kell, a mint azt előadni bátor voltam — hogy esetleg még ezen vizsga feltételeinek sem felelhetnének meg, nagyon csekély és az én meggyőződésem az, hogy ha ily törvényjavaslat benyujtatnék, az inkább arra szolgálna, hogy ezen ifjak kényelme palástoltassék, mintsem tényleg hasznot hozna a seregnek és hazánknak. (Helyeslés jóbbfelől.) En tehát azon meggyőződésben, hogy a magyar törvényhozás, mely a közös hadsereg tisztikarának kiegészítéséről gondoskodott és gondoskodik, hazánk érdekeit ismerve, oly javaslatot, mely az interpellatio 3-ik pontjában jelentkezik, el sem fogadna, nem vagyok hajlandó és itt ujrä használom e szót: (A szélső balhoz fordulva) nem merek előterjeszteni. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk hosszantartó helyeslés jobb felől.) Elnök: T. ház! Most Meszlényi képviselő urat illetné tulajdonképen a szó, azonban Hoitsy képviselő ur kívánj a félreértett szavait megmagyarázni. (Halljuk!) Hoitsy Pál ', Egyetlen egy szóra van megjegyzésem, a mennyiben azt a t. minister ur másként magyarázta. — Azt mondta ugyanis a t. minister ur, mintha én azt, állítottam volna, hogy a hadseregnél nem azt nézik, mit tud az illető, hanem a mint németül tud, azonnal tisztté teszik, En ezt nem mondtam, hanem azt, hogy lehetnek valakiben a legjobb qualificatiók, a legnagyobb szellemi és testi tehetségek, a melyek tisztté qualificálják, de azért tiszt nem leez, ha németül nem tud és hogy leginkább erre vannak tekintettel. Én ezt mondtam és azért az, a mit a minister ur kifejezett, valamint az ahhoz kötött egész viczcz alaposságát elveszti és ezzel csak azt mutatta a minister ur, hogy az, a mit megrótt az imént valamely beszédből kikapni egy passzust és a fölött olcsó viczczeket csinálni, azt maga is tette. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Meszlényi Lajos: T. ház! Hallottam egy osztrák tábornokot beszélni, de a magyar honvédelmi ministernek felekíét az én interpellatiómra nem hallottam. (Helyeslés szélső balfel8l~) Bocsánatot kérek, ha arról a hadseregről, melynek szellemét jól ismerjük valamennyien és ezt ne vegye •) \z néven at.honvédminister ur, melynek szellemével egészen suturáivá van és melyet bele vitt a honvédministeri székbe, nem beszélek azon hadseregről, a melynek a minister ur tagja és a melynek magam is tagja voltam, azon hadseregről, a melylyel együtt esküm kötelezettsége alatt segítettem occupálni, egy eskü kötelezettsége alatt és nem elveim és meggyőződésem szerint, most beszélni, t. ház, birok mindenesetre annyi tapintattal, hogy az európai körülményeknek mostani nehéz helyzete miatt erre nézve nagyobb nyilatkozatot tenni nem fogok. Szárazon és határozottan csak azon néhány feleletre és felvilágosításra fogok szorítkozni, melyek a honvédminister ur egyrészt interpellatiómra, másrészt pedig az ifjúságnak adott feleletére nézve vonatkoznak. Mindenekelőtt egy visszautasítással tartozom a minister urnak. Azaz ifjúság, a hazának virága, a nemzet jövője a magyar nyelvet föl akarja emelni és nagygyá tenni. Ez nem bujtogatás, hanem dicsőségére válik az ifjúságnak. (Ellenmondás és zaj jóbbfelől. Helyeslés szélső balfelöl.) Még egyszer hangsúlyozom, ez bujtogatás nem lehet igazi magyar ember szemében. Azt mondja a honvédelmi minister ur, hogyha valaki önhibáján kivül nem tud németül, bocsánatot kérek, ott, a hol az országban most közművelődési egyletek alakulnak és valljuk be őszintén és mondjuk ki nyíltan, hiszen a honvédelmi minister ur maga is s én is elismerem, mégis nagy haladást mutatnak ma s melyek a magyar nyelvtől hódittatni kívánnak, akkor, ha meg van az utasítás, melyre a honvédminister ur hivatkozott, ha meg nem volna az utasítás, hogy felvétessenek, a kik nem tudnak jól németül, de hivatkozom 27 csongrádi fiúra, a kik a tiszti vizsga magyar nyelven való letételét kérték s kik közül 26-ot utasítottak vissza, mert azt mondták : „Nicht genügend in der deutschen Sprache." Azt mondja a t. minister ur és hivatkozik arra, hogy vannak mtíkifejezések és oda át nagy tapssal és éljenzéssel fogadott mtíkifejezések, melyeket minden népnek el kell ismerni. Van a magyar nemzetnek is ily mtíkifejezése és ez neme-