Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-348
34S. országos ülés maradandói részére is. De bár e nehézségeket légy őzhetetleneknek tartottuk, mindamellett kijelentem már ezennel, hogy valamint a pénzügyi és a véderő bizottság részéről a törvényjavaslat szövegében tett változtatásokat elfogadom, ugy elfogadom a pénzügyi bizottság azon határozati javaslatát is, mely oda irányul, hogy a kormány tegye magát érintkezésbe a monarchia másik államának kormányával és ha a tanácskozások folytán kitűnik, hogy lehetséges, nyújtson be aziránt törvényjavaslatot, hogy legalább a most nyugdíjban levő tisztek özvegyei és árváira is kitérjesztessenek annak idején e törvény kedvezményei. Ezt tehát elfogadom. (Helyeslés.) A mi Horánszky Nándor t. képviselő ur abbeli aggályait illeti, hogy a 36-ik §. jelen szövegezése szerint talán a kezelésben némi zavar támadhatna, erre nézve, azt hiszem, sikerülni fog a t. képviselő ur aggályait eloszlatni. Hanem azt hiszem, a t. képviselő ur is egyetért talán velem, ha ezen aggályainak megbeszélését a részletes tárgyalás idejére tartom fenn. {Helyeslés jobbfelöl.) Hoitsy Pál t. képviselő ur nem hajlandó megszavaznia közös hadsereg tagjai özvegyei és árváinak ellátását; ezt csak a honvédség és a népfelkelés részére szavazza meg. Én ez utóbbit is köszönettel veszem ; de közelebbről kívánom megvilágítani azon érveket, melyeket indokolásul felhozott. 0 álláspontját részben nagyon erélyes szavakká], de nézetem szerint, kevésbé erélyes érvekkel támogatta. {Derültség job felől.) Először azt állítja, hogy a közös hadsereg tagjai özvegyei és árváinak ellátásáról gondoskodni nem szükséges, mert arról eddig is gondoskodva volt. Hogy ha a t. képviselő ur a helyett, hogy a józan ész tábláját kereste a törvényjavaslatban, azt a fáradságot vette volna magának, hogy elolvassa az indokolást : akkor nem találta volna meg azon bizonyos cathegoriákat, melyeknek eddig szerinte egyáltalán nyugdíjra igényük volt, hanem azt látta volna, hogy azok száma nagyon csekély és hogy általa ban a közös hadsereg özvegyei és árváinak ellátásra ép oly kevéssé van eddig igényük, mint a honvédség özvegyei és árváinak. Továbbá azt mondta a t. képviselő ur, hogy azért tagadja meg a közös hadsereg tagjai özvegyei és árváinak ellátását, mert nincs megelégedve azon válaszsza], melyet a honvédelmi minister az egyetemi ifjúság küldöttségének adott, (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Nem lesz oly érdekes, mint talán az urak hiszik; mert az arra adandó válaszomat fentartom akkorra, a mikor az interpellatióra fogok felelni. De egyet mégis meg kívánok jegyezni. A képviselő ur azon intézményeknek és testületeknek, melyek ama minister felügyelete és kezelése alatt állanak, mely minister irányában bizalmatlanságát akarta i márczius 28. 1887. $51 kifejezni, igenis megszavazza a törvényjavaslatban nyújtott kedvezményeket; ama testületnek azonban, mely nem ezen, szerinte hazafiatlan minister felügyelete és kezelése alatt áll, megtagadja. En ezt a logikát nem értem, (Tetszés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Ha bizalmatlanságot akart volt irányunkban kifejezni, akkor értettem volna, hogy egészben megtagadja és el nem fogadja a törvényjavaslatot, de ezt a kifejtett logikáját nem értem. Ez bizonyosan megint az általa feltalált józan ész táblájára írandó. (Derültség a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur többi érvei olyanok, hogy részben a mathematicai szabatossággal nem tárgyalhatók közé tartozó dolgokat említ fel, részben pedig önkénytesen csoportosítja a számokat és e számcsoportosításokból oly eredményeket hoz ki, melyek tényleg nem léteznek. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Én ezeknek hosszabb fejtegetésével nem akarom a t. ház türelmét igénybe venni; mert ha részletekbe mennék, három óra hosszáig is beszélhetnék ; (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! Helyeslés a jobboldalon) a minek tulaj donképen nem is lenne czélja, de azt mégis tanácslom a képviselő urnak, hogy azon „józan ész tábláját," melyet a kormány be nem nyújtott, de a melyet ő felfedezett, tartsa szépen titokban, mert ha más alkalommal ő vagy bárki más abból a táblából merítené érvelését, arra azt lehetne mondani, a mit a képviselő ur mondott: „Lasciate ogni speranza voi ch'entrate <í ,mert ezen érveléssel sokra nem fog menni. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a széhö baloldalon.) Herman Ottó képviselő urnak socialisticus, anarchicus, chaoticus fejtegetésére (Derültség jobb felől. Zajos ellenmondások a szélső baloldalon Felkiáltások a jobboldalon: Ugy van! Ugy van!) csupán egy mondásra kívánok megjegyzést tenni. Azt mondotta a képviselő ur, hogy a minister köteles lett volna irányt adni a vitának. Hát, t, h az, a minister bebizonyította, hogy ott, a hol a vitának irányt adni szükségesnek tartja, megteszi s ott, a hol azt szükségesnek nem tartja, a t. ház türelmét hiába igénybe venni nem akarja.(Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Hátra van még az, hogy Polónyi képviselő ur megbotránkoztatva érezte magát, hogy a minister azonnal fel nem szólalt és az ellene emelt súlyos vádat vissza nem utasíttota. A képviselő urnak ezen kijelentésére azzal válaszolok, hogy hála Istennek, olyan vérmérsékletem van. hogy már igen sok, még pedig sokkal veszélyesebb perczekben sem estem ki sodromból s igy még Polónyi Géza képviselő ur menydörgése és alaptalan vádja, vagy a mások részéről származó alaptalan vádak és meddő szóharcz sem hoznak ki sodromból. (Helyeslés jőbbfelöl. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) 32*
