Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-348

250 348. országos ülés maródás 28. 1887. Ily körülmények között, t. ház, szerintem alig van más teendője e nemzetnek, mint hogy az ország önmaga gondoskodjék sorsa, jövője, vére és vagyona felett. Hogy e nemzet megszabadulhasson a megsemmisüléstől, erre nézve egyetlen e^y mód van és ez a mód az, hogy az európai alkotmányos népek egyetértve uralkodóikkal oly megállapodásra jöjjenek, hogy Lengyelország szabadittassék fel, Lengyelország állittassék helyre, a len gyei nemzet a legszabadabb alkotmánynyal láttassák el, Lengyelország koronája tétessék a magyar király, Ferencz József ő Felsége fejére (Élénk helyeslés és derültség a szélső baloldalon) oly módon, oly feltétel mellett azonban, hogy Lengyelország, a lengyel nemzet, Magyarország és a magyar nemzet között semmi más összekötő kapocs ne legyen, mint a personal-unio, mint a fejedelem személyének ugyanazonossága. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá, t. ház, meggyőződésem szerint szükséges, hogy a lengyel korona helyett Austria, Bécs kebeleztessék a nagy Németországba. (Mozgás. Nagy derültség.) Elnök: Kérem a tisztelt képviselő urat először arra, hogy azon közjogi kapocsnál fogva, a melyet törvényekkel szentesittettünk, ne méltóztassék a birodalom másik államáról oly könynyedén lemondani; (Élénk helyeslés jóbbfelől) másodszor pedig arra, hogy miután itten a katonai árvákról és özvegyekről van szó, inkább ezen tárgyat szíveskedjék fejtegetni. (Élénk tetszés jóbbfelől.) Csanády Sándor: Rá fogok én ezekre is térni, mélyen tisztelt elnök ur, de én véleményemet, óhajomat és nézetemet óhajtottam tolmácsolni. mint igazi magyar honpolgár. Szerintem, t. ház, Lengyelország helyreállítása és az aldunai tartományok, a Balkán-félsziget népeinek önállósítása és függetlenítése lennének legbiztosabb őrbástyái az európai civilisatiónak. Szerintem Austriának, Bécsnek a nagy német birodalombai bekebelezése megszüntetné azon feszült helyzetet, a mely jelenleg Austria és a nagy német birodalom között létezik. Hiszen különben is köztudomású dolog, miszerint czélzata, törekvése, óhajtása a nagy német birodalomnak, hogy minden német fajt egyesítsen önmagában. Körülbelül tudjuk azt is, miszerint a bécsiek, a német elem igen szívesen venné, ha békés, barátságos utón csatlakozhatnék törzsfajához. (Zaj.) Elnök: Figyelmeztettem már a t. képviselő urat, hogy méltóztassék a tárgyhoz visszatérni; figyelmeztetésemet most ismétlem, különben kénytelen leszek a házszabályok 150-ik §-át alkalmazni és a szót tőle megvonni. (Helyeslés jóbbfelől.) Csanády Sándor : Figyelembe véve a t. elnök ur figyelmeztetését, bár távolabbról akartam a tárgyhoz kerülni, közelebbről térek rá. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Miután, t. ház, nekem a politikai téren első fellépésemtől fogva legforróbb óhajtásom, sőt törekvésem volt az, hogy hazám, nemzetem önálló, független állam legyen; miután legfőbb óhajtásom és törekvésem az, hogy Magyarország s a magyar nemzet önálló hadügygyei, pénzügygyei, kereskedelemmel és külképviselettel bírjon: miután ezen czél csak ugy érhető el, ha e nemzetnek sikerül magát kiszabadítani a közösügyek bilincseiből; (Igaz! a szélső baloldalon) miután e nemzet boldog s elégedett csak ugy lehet, ha önálló hadsereggel rendelkezik, ez pedig mindaz ideig nem érhető el, mig közös osztrák hadsereg van, (Helyeslés a szélső baloldalon) én tehát, t ház, valamint a múltban soha a közösügyes hadsereg részére egyetlen egy ujonczot sem szavaztam meg, a közösügyes hadsereg i észére egyetlen egy garast sem| adtam, (Derültség) épen ugy nem szavazom meg a jelenleg kért összeget sem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt, t. ház, nem tehetem, hogy ez alkalommal fájdalmas érzéssel ki ne nyilatkoztassam, miszerint megbotránkoztatott engem Tisza Kálmán ministerelnök urnak e napokban, a katonai akadémiákra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tett nyilatkozata, mely nyilatkozatnak végszavai ezek: „En azt tartom, hogy valamennyi katonai akadémiában egy szellemben és mindenütt a ma fennálló alkotmányosság szellemében kell történnie a nevelésnek." Valóban megbotránkoztató dolog egy magyar ministerelnök szájából ily nyilatkozatot hallani, mely nyilatkozat aláássa és megsemmisíti a nemzet jövőjét, mely nyilatkozat elerkölcsteleníti a nemzet iíjuságát, a mely nyilatkozat következtében igenis, valamint ő czélszeríínek látta magára nézve, megtagadva politikai elveit, a közösügyek fertőjébe sülyeszteni magát, a ministerelnöki székbe való bejuthatásaért. ugy a nemzet virágát, az ifjúságot is Austria, Bécs karjaiba akarja taszítani. Én, t. ház, általánosságban sem fogadom el e törvényjavaslatot. (Helyeslés szélső bálfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister : T. ház ! (Halljuk.' Halljuk!) Minthogy ugy a pénzügyi, valamint a véderő bizottság előadói és Horánszky t. képviselő ur is oly melegen felszólaltak a katonai özvegyek és árvák mellett, én a magam részéről nem tartottam szükségesnek szót kérni, de szükségesnek tartok kijelenteni egyet és ez az, hogy magam s az egész kormány sajnálattal látta magát azon kényszerhelyzetben, hogy, tekintettel az ország pénzügyi helyzetére, nem lehetett visszaható erőt proponálni a mostani katonai özvegyek és árvákra nézve, valamint a jelenleg nyugdíjban levők annak idején hátra-