Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-347

234 347. országos ülés márezins 26. 1887. az a módosítvány el fog fogadtatni, elfogadom a törvényjavaslatot és a pénzügyi bizottság határozati javaslatát; de kijelentem, hogy a mennyiben a 86. §-ra vonatkozó módosítás, a mely a közjogunkkal kapcsolatos kérdéseknek tisztázására és praecisirozására vonatkozik, elfogadtatni nem fogna, sem én, sem t. barátaim a harmadszori olvasásnál a törvényjavaslatot megszavazni nem fogjuk. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: T. ház! (Halljuk!) Soknemfíek azok a kérdések, melyekről e törvényjavaslatban szó van; következéskép a szempontok, a melyekből ezeket a kérdéseket megítélni lehet és kell, többfélék. Szó van e törvényjavaslatban olyaknak nyugdíjairól, kik bizonyos ellátásban eddig is részesültek; szó van olyanoknak ellátásáról is, kik eddig egészen a nélkül maradtak. Tudvalevő, t. képviselőház, hogy sem a honvédségi, annál kevésbé a most újonan szervezett népfölkelési tisztek özvegyeinek és árváinak sorsáról eddig gondoskodva nem volt és én ugy a méltányosság, mint az igazság szempontjából elutasíthatlannak tartom, hogy a kik háborúban, az ellenség előtt nemcsak koczkára teszik életüket, de talán el is vesztik ezt az életet, azok hátramaradottjainak sorsáról most lehetőleg gondoskodjunk. Oly nagy kötelességnek és szükségnek tartom ezt, mely előtt el kell hallgatni minden más tekinteteknek, melylyel szemben még a pénzügyi bajokra sem lehetünk tekintettel ez alkalommal. Nem ugy mérlegelem, t. képviselőház, a hazafiságot, melyet csak akkor volna kötelesség teljesíteni, midőn viszont az ország a maga kötelességét az illetőkkel szemben megteszi és meg vagyok győződve, hogy a mi honvédeink, népfelkelőink erre való tekintet nélkül fogják kötelességüket teljesíteni aharczmezőn, midőn az országjava ezt követelni fogja. Meg fognak felelni ahozzájokkötött várakozásoknak, akár azt kell tudniok, hogy özvegyeik és árváikról gondoskodni fog az ország, akár annak tudatával hunyják be szemeiket, hogy özvegyeik és árváik csak a társadalom könyörületességére fognak apellálhatni. De azt a mi kötelességünknek tartom, hogy azokat, a kik hősi halállal vérzettek el, a kik talán martyromságot szenvedtek a hazáért, már előre megnyugtassuk az iránt, hogy árváikról, hátrahagyottjaikról gondoskodni fogunk, hogy azok az életnek legalább legnagyobb, legterhelőbb gondjai alól fel lesznek mentve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Es e tekintetben, t. képviselőház, odáig megyek, hogy azt hiszem, nem is köszönetre, nem is hálára kötelezzük azokat, a kiknek érdekében most a törvényhozási intézkedéseket megteszszük, hanem hogy ellenkezőleg most is nekünk kell azoknak mintegy bocsánatát | kikérni, hogy e tekintetben sorsukról eddig gondoskodva nem lett. De, t, képviselőház, egészen más szempont alá esik az, midőn a közös hadseregről van szó, a midőn a hadsereg tisztjei özvegyeinek és árváinak ellátásáról intézkedek a törvény. Ezek olyan, a milyen ellátásban részesültek eddig is, itt tehát jogról nincsen szó; legfeljebb szó van arról, hogy a méltányosság megköveteli-e, hogy azt, a mit eddig kaptak, megnagyobbítsuk s hogy financiális viszonyaink megengedik-e nekünk ezt a költekezést. A mi mar, t. h közös hadsereggel szemben egyáltalán elfoglalt álláspontomat és azon t. pártnak álláspontját is illeti, a melyhez tartozni szerencsém van, ez világos és praecis. Mi, t. képviselőház, a közös hadsereget, mint ilyet, alkotmányunk egyik nagy sérelmének tartjuk, (ügy van ! Igaz ! a szélső baloldalon.) Mi azt, hogy a közös hadsereg létezik és hogy az a létező hadsereg közös, oly nagy sérelemnek tartjuk, a mely alkotmányunkról és törvényes igazainkról való abdicatiót foglal magában. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Minket minden egyes közös katona arra emlékeztet, hogy alkotmányunkon csorba ejtetett, a mi szemeinkben minden kiszolgáltatott újoncz a nemzeti erőnek elforgácsolása és oly elforgácsoläsa, a melylyel nemcsak hogy nem növekszik a közös hadseregnek az ereje, a melyet mi az országnak integritása védelmezésére szeretnénk fordítani, de a melylyel egyszersmind csökken a mi nemzeti erőnk. Ebből a szempontból ítéljük meg ezen törvényjavaslatot, a mint megítéltünk minden, a közös hadseregre vonatkozó intézkedéseket a múltban. Soha a közös hadseregre egy fillért meg nem szavaztunk, soha arra egy fillért megszavazni nem fogunk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha igy gondolkozunk ezen hadsereggel szemben, t. képviselőház, valóban csak a legszomorúbb bizonyítékot nyertük gondolkodásunknak helyessége és felfogásunk praecis volta felett, azon legújabb enunciatio folytán, a melyet a honvédelmi minister ur egynehány nap előtt az egyetemi ifjúság nála járt küldöttsége előtt tett (Ugy van! a szélső balon) és a mely, hozzáteszem, méltó megbotránkozással fogadtatott minden igazán érző magyar ember részéről, (Ugy van! a szélső balon.) Minden nemzetnek vannak, t. képviselőház, aspiratiói, a melyekkel szemben tiszteletet követelhet mindenkivel szemben, (ügy van! a szélsőbalon) de annál inkább megkövetelheti ezt a tiszteletet azok részéről, a kik az országnak és a nemzetnek az élére vannak állítva, (Ugy van! a szélsőbalon) a kik mintegy kötelességükből kifolyólag kellene, hogy ezen aspiratióknak szószólói legyenek, a kik akkor is, midőn azokat minden