Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-346

220 §46. orftágos mlés márezins 24. 1887. kadjon türelmünk fonala és Magyarország tegye meg azt, a mi állami méltósága érdekében szviksé ges. (Eély:slés a szélső haloldalon.) Nem tagadom, hogy Horvátországot illetőleg Pesty Frigyes tisztelt hazánkfiának nézeteit magamévá teszem, (Helyeslés a szélső baloldalon) de megismerem, hogy most az 1868-ikXXX. törvényczikk dönt. Tudom, hogy most nincs arról szó, hogy e törvényt érdekeinknek megfeleiőleg átalakítsuk, hanem arról, hogy a horvát sziavon országos bizottság kívánalmai megegyeznek-e a törvényekkel r Szó van arról, vájjon a magyar országos bizottság az ő munkálataiban nem lépte-e túl azon korlátokat, melyeket Magyarország állami érdekei, méltósága és a. fennálló törvények eléje szabnak? Es e tekintetben — bármennyire beesülöm egyénileg az országos bizottság minden tagjár,, bármennyire meg legyek győződve hazánk iránti hűsegükről — kénytelennek érzem magamat kijelenteni, hogy igenis ők maguk is beismerik, hogy túli ép ték hatáskörük et. Ok maguk is három csoportra osztják a horvát szlavón országos bizottság által előadott kivárni'mákat és a második csoportra maguk is megmondják, hogy azok nem oly kívánalmak, melyek a fennálló törvényekből folynának. De mellé teszik : mivel ezek mégis a törvények ellen nincsenek és Magyarország állami érdekeivel és méltóságával nem ellenkeznek, tehát ezeket és ezeket helyeslik. Én nem fogok, t. ház, részletekbe bocsátkozni, mert magam is érzem az előadó nr ama kijelentésének súlyát, hogy mivel az egyezkedés teljesen meghiúsult, minden megállapodás semmisnek tekintendő. De a jövőre való tekintetből igenis kötelességemnek tartom e második csoportra nézve egy esetet illetőleg és a harmadik csoportra nézve, melyet már maga a bizottság is a törvényekkel és Magyarország érdekeivel meg nem egyeztethetőnek vélt, szintén egy esetre nézve nyilatkozni ; mert nem szeretném, ha az egyezkedés, bármikor is történjék, ez alapon történnék meg. mert akkor véleményem szerint megsértené az a fennálló kiegyezési törvényeket és sértené Magyarország állami érdekeit. A második csoportra nézve csak egyetlen esetet hozok fel, mely a bizottsági jelentésben szó szerint igy hangzik : „Az ellen sem tett kifogást az országos bizottság, hogy a horvát-Bzlavon-dalmát területen lévő közös hivatalok magyar-horvát-szlavón királyi hivataloknak neveztessenek." Megjegyzem, t. ház, hogy az 1868: XXX. törvénycikkben égészen a 43. g-ig- nincs végrehajtásról szó, hanem szó van az országgyűlésen hozandó törvényekről, tehát közös országgyűlésről. minthogy a horvát-szlavón képviselők itt foglalnak helyet és közös kormányról; megjegyzem, hogy a 43. §tól is, a hol a végrehajtás iránti szakaszok rendelkezései kezdődnek, többszöri figyelmes elolvasás után egyetlen egy szakaszban sem találtam a központi kormány vagy közös kormány, vagy pénzügyi kormányzat „közegeiről" azt, hogy „közös hivatal ok". (Igaz! XJgy van! a szélső haloldalon.) Falk Miksa előadó: Nem eget verő dolog! Madarász József : Jól tudom, hogy nem eget verő dolog, hanem én azt tartom, csirájában kell elfojtani minden oly dolgot, a miből a burján felnövekedhetík. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És í. ház, most én vagyok azon helyzetben, a ki az 1868: XXX. íörvényezikket csak azért ismerem el, mert törvény, hogy figyelmeztetnem kell a t. képviselőházat és a netalán ismét összeülendő országos bizottságot, hogy, ha meg akarják tartani az 1868 : XXX. törvényczikket, akkor ne engedjenek meg sem betűje, sem szelleme ellenére oly ismételt túlkapásokat, milyenek volnának ezek is. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mert ismétlem, a központi kormány közegeiről tisztán két szakasz rendelkezik, tudniillik az 57. és F>8-ik és bárhol említtetnek a központi kormány közegei, legtöbbnyire mint központi kormány és a magyar királyi pénzügy mínister közegei említtetnek, de közös hivataloknak sehol sem neveztetnek. Nem lehet tehát tagadni, hogy ezen elnevezés S az eddigi törvényben nem létező kedvezmény megI adása. (Igaz! ügy van! a szélső haloldalon.) Ha az. I akkor túlterjeszkedés (Igaz! Ugy van!a szélső baloldalon.) s ha az, akkor módosítás. Erre pedig ezen kiküldött országos bizottságnak hatásköre nem volt. A második a nyelvkérdése. Én nemcsak megengedem, hanem el is ismerem, hogy az országos bizottság átiratában, melyet a horvát-szlavón országos bizottsághoz küldött, néhány nemcsak magasztos, ez államhoz illő eszméket vetett fel, hanem kijelentéseket is tett, így pl. teljesen magamévá teszem azon közjogi kijelentést, mely szerint (olvassa); „Ki van zárva az a föltevés, mintha egyfelől Magyarország, másfelől Horvát-SzlavonDalraátországok közt a paritásnak oly neme léteznék, mint az a magyar korona országai és 0 Felségének a birodalmi tanácsban képviselt királyságai és országai közt létezik. „Magyarország" és — a közjogi értelemben vett — .magyar" elnevezés alatt szent István koronájának ösz szes országai, tehát Horvát-Szlavon-D almátországok is közjogilag Magyarországhoz tartoznak, azzal megoszthatlan államközösséget képeznek és a törvényben megállapított autó-