Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-346

§46. erszáges ülés márcssiss 24. ÍS87. SJ2f nomiának körén túl, minden egyebekben ugyanazon tekintetek alá esnek, mint szent István koronájának bármely más része." Mondhatlan elégedéssel veszem a zászló-kérdésben kifejtett azon elvét is az országos bizottságnak, hogy (oltassa): „Megjegyzi a magyar országos bizottság, hogy mint állami zászló. HorvátSzlavon-Dalmátországok területén is, csak a magyar háromszínű zászló használható. Hogy az 1868-iki egyezmény sem vélekedett másképen, az közvetve következik épen a t. horvát-szlavón országos bizottság által idézett 61. §-ból, mely azt mondja, hogy a Horvát-Szbivon-Dalmátországok határaik között, belügyeikben, saját országos egyesült színeiket és ezímeriiket használhatják, a minek nem lehet más értelme, mint az, bog}

7 a belügyeken kívül ott, a hol közös állami jelvényről van szó, ez más nem lehet, mint az egész magyar államot, tudniillik szent István koronájának összes területét képviselő háromszínű magyar zászló." Azonban, midőn a t. bizottság rátér azután a szóbeli egyezkedések következtében a gyakorlat terére a nyelv kérdését illetőleg, már itt —bocsánatot kérek — nem helyeselhetem azt, a mire a t. bizottság hajlandónak mutatkozott, hogy t. i. a magyar központi kormány mind az önálló horvátszlavón hatóságokhoz, mind saját közegeihez eredeti horvát nyelven írjon és a magyar nyelvet csak mellékletben tegye hozzá s a magyar központi kormányhoz Horvát Szlavonország területén levő saját közegei is eredetileg horvátul Írjanak és csak a czélszerííség és a szükség szempontjából csatoljanak hozzá magyar mellékleteket. Már engedjen meg a t. országos bizottság és a t. képviselőház, ha a zászló kérdésénél tetszett a t. országos bizottságnak következtetni és helyesen következtetett is, nem lehetett volna-e ugyanez alapon megtennie azt, hogy figyelmeztesse a horvát-szlavón országos bizottságot, mondja meg neki — ezt csak meg lehet barátságosan mondani — hogy hát abból az 1868: XXX. törvényezikkből muíüssa meg azon szakaszt, a mely azt rendeli, hogy Magyarország közös központi kormánya még a horvát-szlavonországi hatóságokhoz is, annál inkább a maga közegeihez kötelezve volna horvátul is irni, vagy meg volna tiltva neki, hogy magyarul írhasson. Ha állam Magyarország — pedig állam — és ha csak egyenlő állam is Horvát-Szlavonországgal, ha ez akkora volna is mint Magyarország, megkövetelheti, a mi jogos, a mi észszerű és ez az, hogy ha a magyar kormány ír a horvát-szlavón hatóságokhoz eredetileg magyarul és mellékli a horvátot, a viszonosságból, a méltányosságból, ha oly igazi testvéreink, a következés az, . hogy ők írjanak a központi kormányhoz eredetileg horvát nyelven és mellékeljék . gyárt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Van egy törvény, hogy a központi kormány közegei Horvát-Szlavonországok területén, mint hivatalos nyelvet a horvátot kötelesek használni. Igen. de hát miért nem hivatkoznak itt épen úgy, mint a zászlókérdésben a horvát-szlavón országos bizottság irányában, hogy ezen kitétel önmagában foglalja azt. hogy 1868-ban bár megsértették Magyarország állami egységét, bár megsértették Magyarország állami teriiletét, azt még sem merték kimondani a törvényben, hogy ezután a magyar központi kormány köteles és nem szabad neki máskép, mint horvátul irni oda. És miért nem hivatkozott at. országos bizottság az 58. szakaszra — a melyre pedig a horvátszlavón országos bizottság hivatkozott — a mely azt mondja, hogy köteles a központi kormány fi horvát-szlavonországok területéről és hatóságaitól hozzá horvát nyelven jövő feliratokra horvátul felelni. Ha az 1868: XXX. törvényezikk kötelezni akarta, volna a magyar kormányt, hogy innen kötele? pzon hatóságokhoz horvátul irni, ezt nem tette volna bele? Igen t. képviselőház! Oly világos e törvény a magyar kormány e tekintetnem jogára nemcsak, de kötelességeire, hogy ha ez ellen történt visszaélés, ez a törvény elleni visszaélés és akkor a leendő országos bizottságnak kötelessége megmondani, hogy jövőre jobb indulattal viseltetnek a horvát-szlavón bizottság tagjai, hogy íme, mindazt, a mi félreértés van az 1868 : XXX. törvényezikk irányában, a méltányosság és igazság követeli, hogy orvosoljuk, de orvosoljátok ti is azután, midőn ez a magyar központi kormánynak kedvezne. És ne követeljetek olyant, mit nemcsak nem ad meg nektek a törvény, de világosan Magyarországnak tartott fenn. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem kívánok a t. országos bizottság működésének többi részleteire kiterjeszkedni. Mondhatom, hogy igen sok van még olyan, a melyeket helyeselt, a melyek pedig világosan ellenkeznek az 1868: XXX. törvényezikk betűivel ésszellemével, de miután most semmi eredménye sincs, ezeket elhallgatom. Kötelességemnek tartom ózonban e tekintetben még a ..Pesti Napló''-ban megjelent egy csikknek néhány sorát felolvasni, hogy miként vélekedem, mert erre nézve vele egyetértek — a horvát-szlavón országos bizottság eljárásáról." (Olvassa.) „Három kiegyezéshez a negyedik. Kellett ez nekünk? (ügy van! a széhő haloldalon.) Se testünknek, se lelkünknek; minthogy azonban a horvátoknak udvari és katonai proteotoraik vannak Bécsben, a hatalmas Tisza bárány szelíd engedékenységgel minden kívánságukat teljesíti. Regnicolaris deputatiót akartak a horvát