Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-344
204 344. országos VúH márczins 2!. 1887. hármas császár szövetséget, a mely oly ferde helyzetbe hozta külügyi kormányunkat és a melynek nagyrészt köszönhetjük a mai helyzetet. Megszünt-e az és ennek helyébe lépett-e az új hármas szövetség ? Nagyon jól tudom, t. ház, hogy vannak bizonyos dolgok, a melyeknek péazleteifcaz ügy érdekében előadni nem lehet s a melyeket ismertetni nem szabad addig, a mig meg nem szűnt az ok, a mely végett a szövetség létre jött. Én, t. ház, nem is kívánok részleteket s nem mondom, hogy mondja meg a kormány világosan, hogy melyek azon objectumok, a melyekre e hármas szövetség irányozva, van de az irányt általában megjelölni lehet és parlamentáris kormánynak kell is. A másik kérdés, a mely szintén indokolva van az által, hogy oly sűrűen egymásután igen nagy követelésekkel lép fel a kormány a nemzetnek rossz pénzügyi helyzete daczára is, az, hogy minőnek látja a kormány a legközelebbi jövőt? Mert hisz az csak lehetetlen, hogy akár mi, akár más népek mindig Damokles kard alatt menjünk előre, hogy sohase tudhassuk, meddig terjednek az áldozatok, a melyekért kénytelenek vagyunk legfontosabb szükségleteinket és culturalis czéljainkat is feláldozni, mert nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. Lehetetlen t. ház, hogy az ilyen állapot hosszadalmasan fentartassék. Én azt hiszem, hogy az összes kormányok — nemcsak a mienkről szólok — legyen az illető államnak a feje köztársasági elnök vagy király, császár, czár vagy szultán, vagy a mennyei ország fejedelme, migyon rossz szolgálatot tesznek, ha meg nem értetik az államfőkkel, miként lehetetlen, hogy a nép soká tűrje, hogy néhány államfőnek versengése, féktelen ambitiója miatt nyomorogjon azért, hogy az utolsó perczben sok nélkülözés után ugyancsak ezen ambitio kedvéért ágyútöltelékül szolgáljon. (Elénk helyeslés a szélső hátoldalon.) Azon áldozatokra a népek rábírják magukat, feláldozzák magukat egyszer, kétszer, tízszer rendkívüli perczekben, de ilyen állapotot állandóvá tenni, ugyszólva megörökíteni, lehetetlen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy ezen politikának folytatásával, önök — értem összesen véve a kormányokat - asocialismus karjaiba vetik a népeket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én a magam részéről ép ugy, mint elvbarátaim, ma sokkal kedvezőbbnek látjuk a helyzetet, mint volt néhány héttel ezelőtt és ez az utolsó ok, a mely nekünk tiltja, hogy ezen itt kért nagy áldozatot a kormány számára megszavazzuk. De legyen meggyőződvet. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogyha e felfogásunkban csalódni találnánk, ha a tények akár közelebbi, akár távolabbi időben megtalálnák czáfolni ezen felfogásunkat, ezen regényünket: mi tudni fogjuk kötelességünket. Tudni fogjuk, hogy vannak perczek, midőn akár milyen nagy legyen is a bizalmatlanság, a melylyel a kormány iránt viseltetünk, tartozunk teljesíteni kötelességünket hazánkért és ha csakugyan veszély fenyegetné akár az ország határait, akár valamely életbevágó érdekét, nem fogjuk nézni, ki a kormány s legyen bár aj elén kormány, készséggel fel fogjuk ajánlani, akkor nem fogunk habozni akár, ennek a kormánynak is vagyonunkat s ha kell, vérünket is. (Helyeslés szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Kötelességemnek tartom a képviselő ur előadására pár szóval reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt ki akarom fejezni azt. hogy habár a képviselő ur mostani fölszólalása másoknál ellenkező nézetet ébreszthetne is ; én a magam részéről tökéletesen hiszem, hogy az, mit végszavaiban mondott, csakugyan ugy fogna történni, mert meg vagyok róla győződve, hogy nincs Magyarorszá gon számba vehető ember — nemcsak tekintélyénél fogva, de általában számba vehető embert értek — a ki, ha szükséges volna, a haza és a trón védelmére minden áldozatot meg ne hozna. (Helyeslés jóbbfélöl.) De midőn ezt elismerem, bocsásson meg, hogyha ezen nyilatkozatában és annak indokolásában nem láthatom annak komoly kifejezését. A t. képviselő ur hivatkozik arra és arról szólt legelőször, hogy a helyzet azóta, a mióta utolszor itt a honvédség és a népfelkelésre kivánt összeg megszavaztatott, békésebb leit. Igaza van Én is azt hiszem, hogy a béke fentarthatása iránti remények azóta erősbödtek és nem gyengültek; de ha ez igy van és ha — a mint hiszem helyesen teszi a monarchia kormánya — a béke fentartására törekszik ezentúl is, mint törekedett eddig ; ezen törekvésétől eredményt csak ugy várhatni, hogy ha szemben mindazon hatalmakkal, melyek hasonlag a békére törekesznek, de azért hadi készségben tartják magukat, ugy vetheti latba szavát, mint a ki hasonlag, ha a béke mégis megzavartatnék, minden perczben készen van arra, hogy legnagyobb erélybyel védje nemcsak területét, hanem védje vitális érdekeit is. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Mert oly embernek szava, akiről tudatik, hogy talán csak hónapok múlva lenne képes helyt is állni szaváért, szemben azokkal, kik erre minden perczben készek, nem bir és nem fog bórni súlylyal soha. (Helyeslés jóbbfélöl) Nem abban fekszik tehát a könnyelműség, mint a képviselő ur mondotta, kérni ez összeget most, de feküdnék a könnyelműség abban, nem kérni s igy kitenni a magyar-osztrák monarchiát annak, hogy mindenki ugy tekintse, mint a ki egyedül nem állott készen valamennyi európai hatalom közt. (Helyeslés jobbfelől.) Én tudom, t. ház, hogy ha — mint remélem
