Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-344

344. országos Més márczins 21, 1887. SOS — a béke megóvatik, ha e kért összegek egyik része nem lesz szükséges, de a másik része természetesen elköltetett, fogjuk hallani, hogy mily könnyelműség volt a kormánytól ezeket elkölteni, hiszen a béke nem zavartatott meg és igy ezen költségre nem volt szükség; tudom, hogy ezeket fogom hallani, de ezért elvállalom a felelősséget; hanem nem birnám 24 óráig viselni a felelősséget, nem a politikait, hanem a lelkiismeretit, ha azért, hogy ilyennek kitéve ne legyünk, elmulasztanám kérni azt, a mi szükséges arra, hogy ha minden törekvésünk daczára a veszély mégis bekövetkezik, helyt tudjunk állni érdekeinkért. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur külpolitikai felvilágosításokat is kér és azt mondja, hogy mindenütt a világon ezekről a parlamentben beszélnek. Bocsásson meg a képviselő ur, ilyen viszonyok közt, mint a milyenek ma vannak Európában, szövetségi viszonyokról, a melyek keletkeztek régebben s újabban, melyek nincsenek, melyeknek mi a ezélja? beszélni nem szabad. És épen azért én is semmi egyebet nem fogok mondani, mint azt, hogy az iránt megnyugtathatom a t. házat, hogy a monarchiának minden más nagyhatalommal való viszonyában, ugy azokkal, a melyeket a t. képviselő ur kérdezett, mint másokkal, a követett politikának egyedüli alapja: mindent megtenni a béke fentartására, ugy, hogy a mellett érdekeink is megóvassanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennél többet, bocsásson meg a képviselő ur, ez alkalommal ezekről mondani uem fogok, mert azt hiszem, hogy igen helytelenül cselekedném, ha többet mondanék. (Helyeslés jobbfelöl-) A mi már magát a kért hitelt illeti, a t. képviselő ur szíves volt felhozni azt is, hogy a delefi-atiók vazták a nélkül, hogy tudnák mire. Bocsásson meg a t. képviselő ur, kötelességem a delegatiók irányában, melyeknek tagjai, igaz, e szükségleteket egyhangúlag szavazták meg, kimondani, hogy a delegatiók tagjai ép oly lelkiismeretesen végére jártak annak, hogy mire kéretik az összeg egyik és másik része, mint a hogy a t. ház tagjai a bizottságokban végére jártak annak, hogy a honvédség és népfelkelés fölszerelésére kért összegek mire kéretnek. Sem ott a nyilvános ülésben, sem itt a ministeri indokolásban természetesen a részletezés nem foglaltatik, mert ép ugy, mint akkor a képviselőház, a delegatio is abból indul ki, hogy megnyugvást kell szerezni az iránt, mire szavazza meg a kért összegeket, de dobra ütni azt, hogy mily czélra sz:!vaztatik meg egyik-másik tétel, ellenkeznék magával a czéllal, melyre megszavaztatik. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem lehet tehát könynyelmtíséget, könnyű, megfontolatlan megszavazást vetni a delegatiók szemére és nem könnyelmű hitelkérést a kormány szemére. A képviselő ur felhozza, hogy mire költöttük 19 év alatt azt a tömérdek pénzt, ha a hadsereg nincs készen? T. képviselő ur, legyen szíves összeadni, hogy ugyanazon idő alatt Franeziaország, Olaszország, Németország mennyit költött hadseregére ?| Meg fogja látni, hogy sokkal többet, mint mi és meg fogja látni azt is, hogy azért mégis vannak bizonyos költségek, melyek kéretnek akkor, ha az európai helyzet olyan, hogy a béke fenmaradásában feltétlenül bizni nem lehet. És biztosíthatom a képviselő urat, hogy a monarchia hadserege is áll oly harczkészen, mint bármely sereg lehet a világon. Nem költettek el tehát hiába azon összegek. De vannak bizonyos kiadások, melyeket igazán könnyelműség nélkül nem lehet és nem szabad a teljes béke idején kérni, de a melyek szükségesek akkor, ha a béke teljesen, feltétlenül biztosítva nincs; szükségesek azért, mert mindent, a mi a mai időben rohamos mozgósításokra kell, azon rövid idő alatt beszerezni, azon rövid idő alatt elhelyezni, physicai lehetetlenség. Legyen tehát abban nyugodt, ismétlem, hogy a hadsereg készen van és csakis az ilyen, általam most általánosságban jelzett kiadások azok, melyek szempontjából a pénz a közös hadsereg részére kéretik. A t. képviselő ur megróvja azt is, hogy — a mint mondja — a 16 millió — én is csak kerekszámban beszélek — elköltetett és azt mondja, a közös hadügyminister elkölthet mindig akármit és nem marad más hátra, mint azt mondani: el van költve, tehát meg kell fizetni. T. ház! Nem igy áll a dolog. Elő millió erejéig megrendelések tételére a hadügyminister a monarchia két kormányának felelőssége alatt és beleegyezésével lett meghatalmazva; meghatalmaztatott pedig azért, mert addig, amigazt remélhettük, hogy ezen, bár nagy, de aránylag mégis nagyon nagynak nem nevezhető összeggel megfelelhetünk a kívánt czéloknak, azaz, hogy a békésebb fordulat hamarább be fog állni; azt tartottuk, hogy a delegatiók összehívásával nyugtalanságot terjeszteni bent és kint, nem volna helyes. Tettük azt, a mit, hiszem, mindenütt a világon, minden felelősségét komolyan érző kormány megtett és meg fog tenni, hogy saját felelősségünkre intézkedtünk a monarchia biztonsága érdekében. Miután azonban nem lehetett ez összes: elégséges, igenis összehivandóknak tartottuk a delegatiókat, melyek előtt földerittessék, miért és mire kéretett e 16 millió, miért és mire kéretik a további 8 millió, hogy azután ez dönthessen a fölött, hogy igazolva látván ezen kiadásokat, megszavazza vagy sem az összeget. Megjegyzem még azt, hogy az első összegben lévő 8 millió nem ténylegesen elköltött összegekre követeltetik, de követeltetik — igaz — olyanokra, melyek elköltőiteknek tekinthetők annyüsau, a mennyiben azok erejéig