Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-344

344. országos 87A märezins 21. 1887. ajQg hogy mi teszi szükségessé ezen összeget, egyetlen szót sem hallottam. Még meglepőbb a harmadik czím, melyet a delegatiók megszavaztak. Ott már oly összegről van szó, mely sem elköltve nem lett, sem annak múlhatatlan szüksége ez idő szerint a delegatiók előtt nem bizonyittatott be, sőt még a közös kormány által sem éreztetett; de mert — mondták — meg lehet, hogy beállhat azon perez, melyben netalán a két kormány azon megállapodásra fog juthatni, hogy még 28 millió frt fog kelleni, a delegatiók ezt is megszavazták. Hegedüs Sándor előadó: Nem ugy van! Helfy Ignácz: Engedelmet kérek, én a kormány indokolásából egyebet nem olvashattam ki. Ez már a bizalomnak oly anticipálása, milyent, szerintem, a kormány nemcsak az ellenzéktől, hanem más parlamentekben még saját pártjától sem követelhetne a nélkül, hogy azt indokolni tudná. {Ugy van! a szélső lalfelől.) Az egész összeg egybe véve, egy czímen kéretik s ez legtöbbnyire akként fejeztetik ki, hogy ez a hadsereg hadi készenlétére kell. Bátor vagyok kérdezni a t. kormányt, hogy azon lefolyt 19 év alatt mire költötte el a kormány azt a töméntelen sok milliót? Arra költötték talán azt a sok milliót, hogy ha [majd egyszer kenyértörésre kerül a dolog, akkor mi kénytelenek legyünk új összegeket megszavazni arra, hogy a hadsereg hadképes legyen; hiszen az egész állandó hadseregnek, mely oly óriási teher, valóságos vérszopója a népeknek, egyetlen előnye, létjoga az, hogy minden eshetőségre készen álljon, hogy az ország sohase legyen kitéve valami meglepetésnek. Ha ezen egy előny is elesik, akkor valóságos bűnt követnek el a kormányok, itt és másutt, ha a népek életnedvét kiszívják csupán csak az állandó hadseregek fentartására. Kezemnél van összeállítása annak, hogy milyen fokozatokon haladt a közösügyi költség ezen 19 esztendő alatt. (Halljuk ! a szélső baloldalon.) Nem fogom felolvasni hosszadalmasan, hanem csak annyit olvasok fed, a mennyi szükséges a fokozatos haladás jellemzésére. Az új régime első hat esztendejében a közösügyi költségek, együttvéve a rendes és rendkívüli költségeket, 28 millió frt körül jártak. 1874. végén már maga a rendes költség ffeírugott 287* millió forintra, az ezreseket és a százasokat nem számítom — a rendkívüli költség 37« millió forintra. Ugyanannyi volt 1875-ben. 1876-ban már maga a rendes költség felment 31 millióra és a rendkívüli költség 4Vs milliót tett, 1877-ben a rendes költség már 34 milliót tett, a rendkívüli akkor csekély volt, alig 7* millió. Ekkor aztán beállott az 1878-iki év a borzadalmas occupatióval, a mikor egyszerre 31 millió forintot tett csupán csak a rendkívüli költség és emelkedett maga a rendes költség is 34.000,000 frtra. És igy ment ez tovább azóta, ugy, hogy míg az első hat évben a rendes és rendkivüli költség együtt 28 millió körül járt, most már rendesen 30—40 millió közt forog s hogy mennyi lesz az 1887-iki költség a zárszámadások szerint, azt természetesen nem tudhatjuk, az nagy részben e törvényjavaslat sorsától függ. Ily körülmények közt, t. ház, ha ezzel szemben tekintetbe veszem hazánk speciális pénzügyi helyzetét, valóban rendkivüli nagy könnyelműség kell ahhoz, hog:y oly gyarlóan indokolt követelést, mint a minő a törvényj avaslatban foglaltatik, a t. többség is megszavazzon. De, t. ház, a pénzügyi tekinteten kivül még van egy más és nem lényegtelen ok is, mely nekünk lehetetlenné teszi, hogy e törvényjavaslatot elfogadjuk. Az általános politikai helyzet, mely tulaj donképen főindokát képezi a törvényjavaslatnak s a melyre az előadó ur imént czélzott, még azon rövid néhány hét alatt is, mióta a honvédelmi szükségletre vonatkozó törvényjavaslat tárgyaltatott, tetemesen változott, még pedig hála istennek, kedvező irányban. így fogja fel ezt az egész világ s a világ sajtója, igy fogja fel a politikai fokmérőnek legérzékenyebhike, maga a tőzsde. És itt engedelmet kérek, hogy egy rövid parenthesist nyissak és egy kérést, illetőleg kérdést intézzek a t. ministerelnök úrhoz. (Ralijuk!) Azt hiszem, hogy a midőn egy kormány ily nagy igényekkel áll a törvényhozás elé és ily nagy összeget kér azon czímen, hogy ezen áldozatot az általános helyzet parancsolja rá, alig képzelhető parlament, a melyben a kormány ezt a nélkül tenné, hogy ezen helyzetről exposét tartson és azt legalább fő mozzanataiban ismertesse. Tudjuk egyebek közt, hogy ezen változás nemcsak általános phrasisokban, nemcsak hangulatban nyilvánul, hanem oly mozzanatban is, mely diplomatiai formába öntetett és a melylyel az egész világ sajtója foglalkozik. Lehetetlen tehát, hogy a magyar képviselőház beérje azzal, hogy ezen híreket tisztán a hírlapokból tudja meg és a kormány néma maradjon. Értem azt az új hármas szövetséget, amelyről a lapok a legújabb időben hireket hoztak a legautentieusabb alakban. Én kérdem a t. ministerelnök úrtól, hogy ezen hármas szövetség azon alakban, a melyben felmerült, folytatása-e azon viszonynak, a mely Austria - Magyarország, Német és Olaszország közt fennállott, vagy pedig egy új, magában véve önálló hármas szövetség, mint a minőnek feltüntetik s a mi igen kedvező benyomást tett általában és én reám is. Máskép formulázva a kérdést: e hármas szövetség azon alakban, a melyben felmerült, háttérbe szorította-e és megszüntette-e azt a fatális i6*