Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-344

202 S44. ©rsüágoi tlé* márczius 21. 188f összegnek fedezéséről a t. kormány, illetőleg a [ képviselőház intézkedjék. Az előbbi összeg egy változatlan, már elköltött és az illetékes forumok által jóváhagyott összeg lévén, ennek a fedezése igen természetesen a megfelelő módon már most megállapítható, a mennyiben az összeg maga változást szenvedni nem fog; a második összeg azonban, a 28 milliónyi összeg, már a közös kormánynak rendelkezésére is csak mint maximalis hitel, bizonyos korlátok között volt bocsátva és ennek következtében annak a fedezéséről is csak ugy lehet gondoskodni, hogy a Magyarországra eső rész, a mely tudniillik 8.792,000 frt, mint maximális fedezeti összeg, a magyar kormánynak rendelkezésére bocsáttassék abból a czélból, hogy azon mértékben, a melyben az illető Összeget a közös kormány a megfelelő rzélra saját felelősségére a két kormánytól igénybe venné, abban a mértékben a magyar kormány azon helyzetben legyen, hogy abból az összegből Magyarország terhére eső részt utalványozhasson, illetőleg annak kifizetését eszközölje. Ez foglaltatik e törvényjavaslatban. Ajánlom azt a pénzügyi bizottság nevében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadásra. (Helyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz; T. ház! (Halljuk!) Midőn a magam és t. elvtársaim nevében kijelentem, hogy a napirenden lévő törvényjavaslathoz szavazatunkkal járulni nem fogunk, érzem, hogy ezen eljárásunkat, bár röviden, indokolni tartozom; tartozom annál is inkább, minthogy igen jól méltóztatnak tudni, alig néhány héttel ezelőtt hasonló czélra, vagyis a honvédség tartalékának és a népfelkelés felszerelésének czéljára a kormány 7 és fél milliónyi összeget kért s mi ezt az egész házzal együtt teljes készséggel megszavaztuk. Kell tehát jeleznem, hogy miért fogunk ezúttal ezzel ellenkező eljárást követni. Indokolásul tulaj donkép elegendő lenne reá mutatni mindnyájunk által igen jól ismert elvi álláspontunkra, a mely álláspontunkhoz mi tántoríthatlanul ragaszkodunk s a melynél fogva mi soha sem tudunk és nem fogunk megbarátkozni azzal a parlamentaris absurdummal, hogy a háznak egy bizottsága hatalmasabb legyen magánál a törvényhozásnál; (Helyeslés szélső balfelöl) hogy a háznak egy bizottság végkép ráoctroyálhasson az országgyűlésre súlyos terheket, életbevágó intézkedéseket. (Ugy van! szélső balfelöl.) De mert tudom, hogy van egy suprema lex, a mely elől minden, még a legsúlyosabb tekintetnek is hátrálnia kell, én ezúttal nem érem be e főindokkal, hanem ki akarok terjeszkedni némely, a dolog természetéből merített más indokokra is. (Halljuk!) A mint a t. kormány indokolásából méltóztatnak kivenni, de a mi különben is általánosan ismert tény, az, hogy a nem rég egybehívott delegatiók, a maguk széles jó kedvében, három különböző czímen szavaztak me<r 52 és fél millió frtot a két állam terhére. Az első czím, a mely 16.200,000 írtban talál kifejezést, azzal indokoltatik,hogy a közös kormány ez összeget már elköltötte. Megvallom, ez igen egyszerű indokolás és a t. előadó ur ezzel be is érte. El lett költve, tehát ki kell fizetni. Ha mi ily érveléseket elfogadunk, akkor zárjuk be éteremnek ajtait, mert akkor teljesen felesleges, hogy mi itt vitatkozzunk. (Ügy van! szélső balfelöl.) Nem elég, hogy a magyar kormány minket hol 18 millió, hol 22 millió frtnyi póthitellel meglep, még annak is ki legyünk téve és már előre oly könnyedén ráadjuk a sanctiót, hogy a közös kormány is ily bagatell összegekkel álljon elő, a melyeket elköltött, mert sürgősek voltak, a nélkül, hogy a törvényhozást megkérdezte volna. Azt fogják rá mondani : de hát mit csinálhatott volna egyebet, ha a szükség beállott s a delegatiók nem voltak együtt. De azt hiszem, először is nem kerül valami nagy fáradságba a delegatiókat összehívni, 8—10 nap tökéletesen elegendő erre, ez a néhány nap pedig nem tett volna nagy különbséget De ha mégis előállhat az a perez, hogy a közös kormány kénytelen ezen intézmény hiánya miatt elkölteni az állam pénzét, ez oly frappáns bizonyíték a delegaiio intézmény ellen, a melynél frappánsabbat képzelni sem lehet. Hiszen azt bármikor is mondhatja a közös kormány, hogy oly veszélyesnek látta a helyzetet, hogy kénytelen volt előre ily nagy összegek elköltésébe bocsátkozni, adjuk tehát rá utólagos szavazatunkat. A t. ház be fogja látni, hogy mi ily összeg megszavazásához, illetőleg ily összeg előleges elköltésére az absolutorium megadásához oly könnyen még akkor sem járulhatnánk, ha különben elvi álláspontunk megengedné, hogy általában ily kérdésekbe bele bocsátkozzunk. A második czímen nyolez millió háromszáz ezer forint szavaztatott meg. Erre nézve megjegyzem, hogy itt eltérés van a kormány indokolása és a pénzügyi bizottság előadójának előadása közt. A kormány indokolása szerint ezt a 8.300,000 forintot azon czímen kérte a közös hadügyminister, hogy azt még nem költötte el, de erre most ez idíTszerint múlhatatlanul sürgős szüksége van ; a pénzügyi bizottság szerint pedig ez a 8.300,000 forint is már el van költve és a t. előadó ur egy summába veszi fel az egész összeget, 24 millióban. De hát elég az, hogy azt mondják, hogy nagy a sürgősség? Ezt talán valamivel csak indokolni is kellett volna. Én megvallom, nagy figyelemmel kísértem a delegatió tárgyalásait, de egy árva szót sem hallottam % sürgősség indokolásáról; hallottam ugyan sugdozódásokat, a mik folytak a négyes-bizottság camera obseurájában, de világos indokolására anuak,