Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-343

343. országos ülés márczlns 19. 1S87. 187 vény javaslat czímét és 1. §-át, mélyek észrevétel j nélkül elfogadtatnak; olvassa a 2. §-t). Lükő Géza: T. képviselőház! A második szakasz ama rendelkezést foglalja magában, hogy a tanköteles gyermek midőn az iskolába lép, igazolni tartozik, hogy be van oltva. Én ezen igazolás mineműsége iránt kérek felvilágosítást a kormánytól, mert ha netán orvosi vagy községi bizonylat kívántatnék, az igen súlyosbítaná a tankötelesek helyzetét, minthogy díjmentes bizony­latok sem a lelkész, sem a községi előljáró, sem az orvos által, ha ez törvényben ki nem mondatik, nem fognak kiadatni és ha Írásbeli bizonylatok követeltetnének, mit előre nem tudhatok, akkor még a bélyeg költsége is terhelné az illetőket. Én tehát az iránt kérek felvilágosítást, hogy az iga­zolásnak mily neme contempláltatik e szakaszban. (Helyeslés a szélső haloldalon.) B. Orczy Béla, a belügyministerium vezetésével megbízott ö Felsége személye körüli minister: T. ház! A t. képviselő ur kérdésére felvilágosításul bátorkodom kijelenteni, hogy az illető igazgató vagy tanító természetesen nem fogadhatja el az élőszóbeli puszta állítást, hanem az igazolásnak vagy a szülők, vagy azok részéről, kik a gyermekek tanításáról gondoskodni tartoznak, írásban kell történni az illető orvosnak vagy hatóságnak bizonyítása mellett és pedig azok, kik gyermek oltását eszközöltetni kötelesek, tehát a szülők, gondnokok vagy bárki más, az illető orvostól, a ki a gyermeket beoltotta, vagy az illető hatóságtól tartoznak a bizonyítványt meg­szerezni. Tehát a bizonyítványt más nem állíthatja ki, mint az illető orvos, vagy a hatóság. Csanády Sándor: T. ház! Én azt hiszem, hogy minden esetre ki kell mondani határozottan, hogy a bizonyítványok bélyegmentesek legyenek. Elnök: Bocsánatot kérek ez a kérdés a 3. §-hoz tartozik; most még csak a második sza­kasz olvastatott fel. Ha tehát a 2-ik §-hoz senki többé szólani nem kivan, azt elfogadottnak jelen­tem ki. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 3- §-t). Haviár Dániel: T. ház! Ezen szakaszhoz vagyok bátor egy módosíiványt ajánlani, tudni­illik a harmadik szakasz első sorában ezen szavak közé: „köteles" és „igazolni" tétessék „bélyeg­es díjmentes igazolványnyal", hogy így a t. mi­nister ur intentiója szerint is a törvény végrehaj­tásakor félre ne magyaráztassék a törvény czélzata és általában meg legyen könnyítve az, hogy ezen törvény üdvös intézkedései lehetőleg a nagy közönség körében foganatosíthatók legyen. Aján­lom ezen módosításom elfogadását. Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Tibád Antal jegyző (olvassa). B. Orczy Béla, a belügyministerium vezetésével megbízott ö Felsége személye körüli minister: T. ház! Alig gondolom, hogy e téren tovább mehetnénk, mint a szigorú igazság kö­veteli. A bizonyítványok a szegények számára ter­mészetesen bélyeg- és díjmentesen állíttatnak ki és ilyen esetben az itt is megtörténhetik; de hogy egyszersmind a vagyonos szülők gyermekeinek számára is, ha ők ilyen bizonyítványt előmutatni kötelesek, bélyeg- és díjmentesen állíttassanak ki, azt nem tartanám helyesnek. Én azt hiszem, hogy ezen mentességet, a szegény sorsú gyermekekre lehet csak alkalmazni, ha azok kötelesek bizonyít­ványt előmutatni, hogy be vannak oltva, vagy hogy miért nem lettek beoltva. (Zaj és felkiáltások a szélső balon: Nem hallottunk semmit!) Madarász József: T. ház! Én ugy értettem a t. minister ur válaszát a beadott módosítványra nézve, mely azt kívánja, hogy ezen bizonyítványok általában bélyeg- és díjmentesen adassanak ki, hogy a szegényebb gyermekek, illetőleg a teljesen szegény emberek gyermekei a szerint, a mint a szegénységi bizonyítványokat bélyeg- és díjmen­tesen kapják, e tekintetben szintén ugy fogják kapni; a többire nézve azonban nem volna tanácsos ezen mentességet kiterjeszteni. E tekintetben engedje meg a t. minister ur, mi azt akarj uk,hogy a törvénynek foganatja legyen. Méltóztassék meggondolni, 14—15—16 millió népesség közt, a mennyi a magyar államban van, mily sújtó és zaklató volna oly eljárás, mely az elemi iskolákban, majd a többi iskolákban levő tanonczoktól megkívántató bizonyítványokra bé­lyeget kívánna. Óhajtom, hogy legyen szíves a t. kormány hozzájárulni ezen módosításhoz, azért is, hogy újabb terhet ezáltal ue rójjunk a népre és ne idegenítsük el azt ezen törvénynek intézkedésé­től. Ha a t kormány netán meg akarná fontolni e kérdést, én hajlandó vagyok inkább ajánlani, hogy menjen vissza a javaslat a közigazgatási bizott­sághoz, mert e tekintetben én hajlandó volnék esetleg bizonyos fokozatokat felállítani. A ki ennyi meg annyi adót fizet, az díjmentes és kapjon bi­zonyítványt, aki többet fizet és nagyobb vagyonú, az fizessen bélyeget. Én azokban ezt csak a leg­rosszabb esetben volnék hajlandó elfogadni és kérem a t. házat, hogy azért, hogy ezen intézkedés ez által is ellenszenvet ne keltsen fel, méltóztassék elfogadni a tett módosítást. (Helyeslés a szélső bal­felől) Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk '.) A felmerült módosítványra vonatkozólag én egyetlen egy momentumra vagyok bátor a t. képviselőház szíves figyelmét felhívni és ezen momentum az, hogy miután az iskoláztatás kö­telező, miután ezen javaslat az iskolába járhatásra nézve a bizonyítvány bemutatását szintén kötele­24*

Next

/
Thumbnails
Contents