Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-343
jgg 843. orszőgos ülés márczius 19, 1887. zővé teszi és miután egyetlen tétel sincsen bélyeg törvényünkben olyan, mely bizonyos kötelező és közérdekben teljesítendő intézkedések eseteiben a bélyegilleték kötelezettséget állítaná fel, ha a módof ítvány elvettetnék, ezáltal a ház oly eljárást követne, mely felfogásom szerint a bélyegtörvény természetével ellenkezik. Mert ott, hol ünkénytes, a félnek tetszésétől függő eljárásról, ügyletekről, kötelezettségekről van szó, ott ethicailag megáll azon intézkedés, mely által ezen ügyletekre bélyegilleték rovatik. De ha ez ott is alkalmaztatnék, a hol kényszer rendszabályokat léptet a törvény életbe, ez a bélyegtörvénynek alapelveit sértené és miután itt fontos közigazgatási szempontról van szó, melyre esetleg káros volna az ilyen intézkedésnek, rendszabálynak behozatala, én részemről a módosítást ugy, mint beadatott pártolom. (Helyeslés balfélöl.) Tisza Kálmán ministerelnök, mint génzügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) En megvallom, nem értem egészen ezen kérdés szóbahozatalának szükségét, mert a magam részéről sem contempláltam itt díjak és illetékek szedését. Ha mindamellett a módosítványhoz ugy, a mint az tétetett, nem járulhatok, annak más oka van és ezen ok az, hogy a legtöbb esetben nem tartom szükségesnek a külön bizonyítványt. Azért van itt az „igazolás" és nem a „bizonyítás" szó, mert például a községek legnagyobb részében a beoltásról vezetett jegyzőkönyvekkel, vagy magával a beoltott himlő felmutatásával lehet igazolni, hogy a himlőoltás megtörtént. Nem szükséges tehát azzal nehezíteni, hogy az eljárást minden esetben külön bizonyítvány követeltessék. Épen azért mondom ugy, a mint tétetett, el nem fogadhatnám a módosítványt. De ha már a dolog szóba jött, (Halljuk! Halljuk!) azt hiszem, leghelyesebb lesz, a ha harmadik szakasz első bekezdése meghagyatván ugy, a mint van, utána — mert mégis lehetnek ily esetek is — ez tétetnék: „Haerre külön bizonyítvány lenne szükséges, az bélyeg- és díjmentesen állítandó ki." (Helyeslés.) Haviár Dániel: En visszavonom módosítványomat, (Helyeslés) melyet csak azért tettem, mert az igen t. belügyministerium vezetésével megbízott minister ur a Lükő t. képviselőtársam által tett kérdésre más irányban adta a tájékozást, mely indokolttá tette, hogy módosítványomat benyújtsam. (Helyeslés balfelől.) Elnök: T. ház! Szólani senki sem kivan. Haviár képviselő ur módosítványát visszavonta és igy a szakasz szövege nem támadtatván meg, elfogadtatik. Javaslatba hozott továbbá a pénzügyi tárcza vezetésével megbízott ministerelnök ur egy második bekezdést, mely fel fog olvastatni. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa).- \ Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Ez tehát elfogadtatik és mint külön bekezdés a szakaszba beillesztetni fo<r. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 4 — 10. szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 11. szakaszt). Madarász József: T. képviselőház! Felhívom a t, ház figyelmét ezen szakaszra azon tekintetben, hogy én óhajtom ugyan, hogy szigorú büntetések szabassanak meg, hanem, miként az általános tárgyalás alkalmával kifejeztem, óhajtom, hogy az hazánk viszonyaihoz legyen alkalmazva. Én meghiszem, hogy más, vagyonosabb és kissé tanítottabb országokban és hazánkban is a vagyonosabbaknál és tanultabbaknál mindjárt az előszöri pénzbüntetésnél a 10 forinttól 50 forintig terjedhető büntetés megjárhatná; de felhívom a t. ház figyelmét arra, vájjon helyes-e az, hogy Magyarország népénél, mely általában sokkal szegényebb, mint más országok népe, mindjárt legelőször is a legcsekélyebb büntetés mindenkire egyenlően 10 forint legyen, En a magam meggyőződése szerint e kérdésre határozottan azzal felelek, hogy Magyarország viszonyaihoz mérve ezt megállapítni nem lehet. És hiszem azt, hogy azon hatóság, a mely e tekintetben ítélni fog, meg fogja ügyelni azt, ki minő mérvben vétkes és vájjon vagyoni állása nem tétetik-e egészen tönkre ? Nem bánom, vessenek önök azokra, a kiknek adója például 100-300 forint, vagy Í000—10,000 frt, ha e törvénynek nem felelnek meg, akár 1000 forintot, a szerint, a mint pénztehetségük van, de aránylagosan. Ezt elfogadom, de akkor sem mondom, hogy először mindjárt; azonban ha például egy napszámos lesz az — mert az is lehet — a ki nem teljesíti kötelességét, hogy azt először mindjárt 10 forinttal akarják önök büntetni: ez, higyjék meg, az ország viszonyainak nem ismerése és a nép elkeserítése. (Ugy van! halfelöl.) A kik azt mondják, hogy első esetben mindjárt 10 forinttal büntettessék meg az illető, nem ismerik a szegény nép nyomorát, (Zaj jobb felől.) Bocsánat, nem ismerik, mert ugy veszem észre, hogy még a felszólalásomat sem igen szeretik. Én jártam a szegény nép között. (Felkiáltások jobbfélöl : Mi is!) Jól van, önök is jártak. Ha jártak, nem fogják megtagadhatni, a mit állítok. Én ismerek százezreket azon szegény nép közül, kik midőn gyermekük beteg, azt alig bírják gyógyíttatni és ha a gyermek meghal, azt mondják : hála istennek, magához vette az ur; megszabadította a földi nyomorúságtól. (Ugy van! balfelől) Ha önök jártak a szegény nép között, akkor, meg vagyok győződve, teljesen igazolni fogják azon nézetemet, hogy az első alkalommal mindjárt mindenkire 10 forint büntetést szabni kegyetlenség. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezért én képviselői kötelességemet teljesítendő, a következő módosítást terjesztem be :
