Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-342

342. országos ülés márezlns 17. 1887.?, 173 mert a dolog ugy a hogy áll, magában elég szomorú. A költségvetési törvényben megállapittatott a hiány 11.883,263 forintban, a pófchitelekkel felemelkedett 33.445,116 forint 21

1

A krra, effective van 40.200,527 forint 12 kr. Ezen számokon akarok insistálni, itt nem lehet változtatni. Az sem szenved kétséget, hogy a rendes kezelés rovására felvétetett a költségvetésbe az a híres 4.829,827 forintnyi felesleg s ennek ellenében áll 5.502,561 forint 407* kr. hiány. Azt gondolom, hogy ezen számok alapossága ellen ninc-! kifogás. Hallottam már sok oldalról, hogy azt mondták, hogy ime ennyi a hiány és mégis kimutatunk 3.046,970 forint 39 krnyi jövedelmi fölösleget. Hát az kétséget nem szenved, hogy a ki a dologgal nem foglalkozik komolyan, a ki ezen dolgokat nem teszi tanulmánya tárgyává, az természetesen nem fogja — kivéve ellenzéki szempontból — helyesen bírálat alá venni, hanem ha egyszer a törvényben az van — és a törvényt meg kell tartani minden embernek, kivált azoknak, a kik a törvény őrei, tehát a zárszámadási bizottságnak is — midőn a törvényben az van, hogy az állami számszék köteles vagyonmérleget készíteni, akkor igentermészetes.mindazon tételeket, melyek a vagyongyarapodásra befolyással vannak, az activumba kell tenni. Mert például a zimonyi vasútra elköltetett 21.000,000 forint, ez kiadatott, az természetes, de azért az ellenérték is meg van. Méltóztassanak a számszék jelentését megnézni, abban tételről-tételre, ezímről-czímre ki van mutatva, hogy azon vagyongyarapodás miben áll. Sok volt a hiány, de sok volt a gyarapodás is és miután a főkönyvvel megegyezik, miután ez hivatalos kimutatása a számszéknek, nem marad egyéb hátra, mint hogy a zárszámadási bizottság ezen tétel alapján a felmentés megadását oly formában a t. képviselőháznak ajánlja, a mint ez a tényleges helyzetnek megfelel. Én nem szándékozom a felett polémiába bocsátkozni, vájjon nem volna-e tán oly helyes mód, melylyel ezen controllt — melyet én elég erősnek tartok — még megszigorítani lehetne. Azt hiszem, hogy vannak és lehetnek módok és ha még szerencsém lesz e házban ily minőségben működni, tán magam is leszek azon helyzetben, hogy felkérjem a t. ház figyelmét arra, hogy bizonyos tekintetben talán a számvitel és ellenőrzés rendszerét javítani lehetne. De én azt hiszem, hogy jelenleg, habár a múlt esztendőben épen Enyedi Lukács képviselő úrral ezen kérdést megbeszéltük és sok tekintetben egyet is értettünk, ezt nem tehetjük. Tárgyaljuk a jövő esztendőben és ha akkor a sors ide fog hozni, e tekintetben is eleget teszünk azon kívánalmaknak, melyeket a t. ellenzéki képviselő urak ez irányban támasztani méltóztatnak. Különben kérem, méltóztassék a zárszámadási bizottság jelentését Qlfoga,átú,(Belye$lés a jobboldalon.) Madarász József: T. képviselőház! (Ralijuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur késznek nyilatkozott azon esetre, ha a jövő országgyűlésen netán itt a házban lenne, oly javaslatokkal fellépni, melyek az előirányzatok szigorúbban megtartását, az előirányzott tételek helyesebben összeállítását s a túlkiadások mellőzését czélozzák. Ha a t. képviselő ur erre késznek nyilatkozik, akkor azon esetre, ha én is szerencsés lehetnék résztvenni a jövő országgyűlésen, számot tarthat a t. képviselő ur az én támogatásomra is. Azonban engedje meg nekem, hogy — természetesen — mint az ellenzék tagja, mégis ez alkalommal is némi észrevételeket tegyek előterjesztésére. Azt hiszem, hogy ha a t. képviselőtársam belátja azt,mit én, hogy bizonyos intézkedéseket lehet tenni arra nézve, hogy a kormány által szigorúbban, tartassanak meg az előirányzatok és azok helyesebben vétessenek fel, ebben a tekintetben az én t. képviselőtársam már most is megmondhatná a kormány irányában véleményét épugy, mint mi, hogy bizony tekintve az 1885-iki zárszámadás szerinti kimutatást, a kormány helytelenül járt el, miként véleményében meg is mondja, az előirányzat összeállításában. Helytelenül járt el a tett túlkiadásokban és helytelenül járt el bizonyos előirányzat nélküli kiadásokban. Midőn látom, hogy ezeket belátja a zárszámadási bizottság, természetesen nem azon következtetéseket vártam volna, minőt az én t. barátom ott a túloldalon jónak lát, hogy tehát ezen tekintetnél fogva nekünk meg kellett adnia felmentést. Nem. Épen azon pártatlan és szigorú eljárásnál fogva, melyet a zárszámadási bizottság bírálatában tanúsított és mivel eltekintve minden pártszinezettől akarja megbírálni, vájjon a kormány megtartotta-e az 1885-iki költségvetési előirányzatot és miután ugy találta, hogy azt nem tartotta meg, azt hiszem, hogy lehetetlen lett volna nekie nem csatlakoznia azon nézethez, hogy tehát a felmentésnek meg kell tagadtatni. (Ugy van! e szélső baloldalon.) T. képviselőtársam, a ki ott a kormányt e tekintetben kimenteni akarta, nem mentheti fel az én meggyőződésem szerint sem. És én elismerem azt, hogy a zárszámadási bizottság a bírálatra nézve teljesen a szigorú párton kivüli képviselő jellegét tartotta meg, hanem már a felmentés dolgában, bocsássanak meg, nem tagadhatta meg, „ugyanazon vérből való vér vagyunk" elvét és a felmentés szükségére következtetett abból, hogy nem tartotta meg a kormány az előirányzatot, hogy helytelen túlkiadásokat tett, hogy előirányzat nélkül kiadásokat tett. Nálunk természetesen mi szerencsésebb helyzetben vagyunk e tekintetben, miután nem a mi vérünkből való vér, nem a mi húsunkból való hús vétetik, a logikai követkéz-