Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-342

174 342, •rezáyas ülés Máreziua 17. 1887. tetés szabályai szerint, természetes, mi kötelességünket teljesítjük, ha kijelentjük, hogy a felmentést mi nem adhatjuk meg, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) hanem én igen örülök rajta, hogy felszólalt az én t. kép viselőtársam, azért is, mert valljuk meg, a zárszámadási bizottság jelentését csakis körülbelül ugy 5 — 6 — 7—8 év óta kezdi a ház komolyabban tárgyalni, de még most sem tárgyalja azon szakszerűséggel és azon kellő lelkiismeretességgel, a minővel tárgyalni kellene. Hiszen az egész költségvetési fáradalom és vita hiábavaló, ha azután itt, midőn arról van szó, hogy a megajánlott öiszeget a szerint költötték-e el, igen vagy nem; hogy a megajánlott összeget nem lépték-e túl és okadatlanul nem lépték-e túl, igen vagy nem, ha akkor bármikép harezoskodunk és viaskodunk itt, ha azután egy nap alatt, vr.gy egy óra alatt, vagy bocsánatot kérek, sokszor megtörtént, hogy még kevesebb idő alatt egy egész zárszámadási bizottsági jelentést letárgyalja a t. képviselőház. Engedjen meg a t. képviselő ur, hogy örömömet fejezzem ki, midőn azon hitemnek adok kifejezést, hogy miként most már néhány év óta mégis komolyabban kezd foglalkozni a t. ház a zárszámadási bizottság jelentésével, a jövő országgyűléseken mindenesetre még inkább fokozatosabban fog azokkal foglalkozni. Mivel azonban felszólaltam, megengedi az én t. képviselőtársam és megengedi a t. ház, hogy én is először csatlakozzam azon beadott határozati javaslathoz, melyet Enyedi Lukács képviselőtársam tett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen nem szükség mondani, higyjék meg, szinte sajnálja az ember átolvasni ezt a nagy zárszámadást, mikor alig van fejezet, alig van czísm sőt rovat is alig találtatik, melyben túlkiadás, meg azután előirányzat nélküli kiadás nem található. Higyjék meg a t. képviselő urak, nagyon jól tudom én azt, hogy a mi szükséges az országnak, azt meg kell adni, hanem engedjék meg, a miként mondatott, új hivataloknak a teremtése, azután vagy százezer, sokszor millióra menő összegek nem arra valók, hogy azokat 1885-ben adják ki és azután 1887-ben vitatkozzék felette a képviselőház. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt már csakúgy «n óhajtanám, hogy a zárszámadási bizottság tárgyalásai legalább azt eredményezzék, hogy bármily hivatalok teremtése, bármily nagyobb kiadás lesz szükséges, a kormány felhasználja az időt arra, hogy a nií nem okvetlenül rögtön szükséges, azt mindenekelőtt a képviselőháztól és a törvényhozástól fogja kérni és csak azután teljesíteni. (Helyeslés balfelől.) De megfogja engedni a t. zárszámadási bizottság, hogy a nyugdíjakra nézve tett javaslata tekintetében is Enyedi Lukács t. képviselőtársam nézetéhez keli csatlakoznom. Tudom, hogy a bizottságnak szándéka jó; igen jól tudom azt, hogy sokszor vannak esetek, midőn a kormánynak meghatalmazás nélkül is okvetlen segíteni kell a nyomoron, hanem engedje meg a t. bizottság és a t. ház, hogy remélem, többé nem fog előfordulni — egyéneket nem nevezek meg — hogy például a kinek 3,750 forint, 3,125 forint vagy 4,375 forint volna kiérdemlett nyugdíja, ez 4,000 forintra, 5,000 forintra vagy bármily nagy összegre kiegészíttessék; (Helyeslés balfelől) mert ezek nem oly tételek, hogy a hazának jelen nyomasztó pénzügyi helyzetében adományoztathassanak. (Hdyeslésbalfélől.) Egyes nyomorultaknak lehet 50—100—200 forintot adni; hanem a ki oda vitte, hogy 3— 4,000 forint nyugdíjt húz, annak, ha az ország anyagi helyzete olyan, hogy nem sínyli azt meg egyetlen adófizető sem, ha tetszik, ha tele van az ország aranyládája, lehet adni: de midőn a szegény embernek véres verejtékével, párnájával kell adóját megfizetni, akkor, í. ház, nincs helye a kegyadományoknak oly emereknél, kiknek az állam már 3—4000 forint nyugdíjat fizet. (Helyeslés balfelől.) Ezért vártam volna én, hogy a t. zárszámadási bizottság ez elől ne zárkózzék el és ne tegye oda e szót „lehetőleg", mert ugy minden megtörténhetik és ne zárkózzék el az elől, a mikor ily esetek voltak, a melyekre Enyedi Lukács t. képviselőtársam hivatkozott, hogy a zárszámadásoknál a kormánynak a felmentést csakis azért adja meg, mert a szigor, a melynél fogva azt megtagadni kellene, laza. Ezen indokoknál fogva én a felmentést a t. kormánynak természetesen nem adhatom meg. (Helyeslés balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk!) Csak igen röviden kivánok szólni, mert hisz épen az 1885. évi túlkiadásokra vonatkozólag a múlt évben, midőn azok alapján póthitel kéretett, mindezek, a mik ma mondattak, elmondva és a mennyiben szükséges volt, megczáfolva is lettek. Én most főleg azért szólalok föl, hogy a zárszámadási bizottság jelentésében foglalt azon határozati javaslathoz szóljak, mely a nyűg- és kegydíjakra vonatkozik. Ernuszt t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy miután a törvényhozás í 885-ben a nyugdíjtörvényben méltányosan gondoskodott az illetőkről, most már nincs helyén, hogy legalább olyanoknak, kiknek nagyobb nyugdíjuk van, még pótlékok is adassanak. Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy azok közt, kik a mostan tárgyalás alatt lévő zárszámadásokban felsoroltatnak, igen sokan vannak — egyenkint ki lehetne mutatni — a kikre nézve ez intézkedés az új nyugdíjtörvény életbelépte előtt történt: sőt épen azoknak nyugdíjaztatása