Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-330
330. országos ülés február 24. 18S7. Ü lyi tagosítási törvény ellen is azt hozza fel, hogy a törvényhozás e törvény megalkotásánál nem volt a s* ecialis erdélyi viszonyokra kellő tekintettel, bátor vagyok emlékezetébe hozni, hogy a törvényjavaslatot az igazságügyi bizottságban és a házban egy kiváló erdélyi j ogász adta elő és mi véleményének tüzetes kifejtése, megvitatása és megbirálása után fogadtuk el a törvényjavaslatot. Hogyha ez nem volt eléggé megnyugtató e törvény megalkotásánál : nem hiszem, hogy bárki is magára venné a felelősséget, én legalább nem merem magamra vállalni, hogy t. barátomnak ezuttali egyoldalú felszólalására «ly megkötő határozati javaslatot fogadjak el, mint a minőt ő előterjesztett, mert majd erre is azt mondhatná valaki, hogy könnyelműen mentünk bele a dologba; elfogadtunk egy olyan határozati javaslatot, melynek az erdélyrészi speciális viszonyokra való hordereje iránt kellő tájékozást szerezni itt egy incidentalis kérdés tárgyalása alkalmával elég időnk nem volt. (ügy van! jobbfélöl.) Azt gondolom, t. ház, hogy a határozati javaslatnak ezen második részére nincs is szükség. Mert meg vagyok győződve, hogy a mennyiben az erdélyi birtokrendezési viszonyok és az azt tárgyazó törvény és ministeri rendeletek változást, módosítást igényelnek; az igazságügyi kormányzatnak lesz ideje behatóan foglalkozni azzal és meg vagyok győződve továbbá, hogy a t. képviselő ur pontokba szedett határozati javaslatától eltekintve, azt, a mi afbirtokrendezési ügyek gyorsítása és befejezése végett szükséges, akkor is megteszi a kormány, ha e határozati javaslat el nem fogadtatik. (Helyeslés jobbfélöl.) A mi a határozati javaslat első pontját illeti, ez kapcsolatban áll a legutóbb meghozott kész telekkönyvi törvénynyel; melynek végrehajtása még meg sem kezdetett. Erre első sorban is azt jegyzem meg, hogy közjogi szempontból nem tartom a határozati javaslatot elfogadhatónak, mert lényege oda irányul, hogy határozati javaslattal hatalmaztassék fel a minister arra, hogy rendeleti utón törvényt módosítson. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nem az!) Engedelmet kérek, rám ezt a benyomást teszi, (ügy van! Ügy van! jobbfélöl) mondom, közj ogi fogalmaim szerint, a minister nyerhet felhatalmazást törvényt pótló rendeletek és utasítások kiadására, de nem képviselőházi határozattal, hanem törvénynyel, mely nemcsak a képviselőháznak, hanem a törvényhozás valamennyi tényezőjének hozzájárulásával jő létre. (Helyeslés jobbfélöl.) De nem akarok csak az alaki kifogásoknál maradni a határozati javaslattal szemben; hanem bátor vagyok még azt is megjegyezni, hogy én a határozati javaslatot időelőttinek tartom. Hiszen a mint jelezni bátor voltam, ott, a hol a törvény értelmében a betétek szerkesztése első sorban xsyíäfi kezdendő, még ott sem lehetett azt megkezdeni és még hónapok fognak elmúlni — mig az megkezdhető leszen — daczára annak, hogy positiv tudomásom van róla, hogy a törvény megalkotása után a rendeletek és az utasítások kidolgozása azonnal munkába vétetett. — A telekkönyvi betétek szerkesztését tárgyazó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával nem egészen azt mondtam, a mit t. képviselő ur állított, hogy tudniillik ha a sorrendre nézve akadály merül fel, lehet azon változtatni, igenis oda nyilatkoztam,miszerint a telekkönyvi betétek szerkesztését tárgyazó törvénynek 24. §-ában a sorrendre nézve megállapított rendelkezések egyáltalában nem zárják ki azt, hogy ha a munkálat megkezdezése után olyan körülmények merülnek fel, a melyek indokolttá teszik azt, hogy a sorrendre nézve a törvény megváltoztassák, ha a catasteri felmérés — ezt különösen jeleztem — nem fog tudni lépést tartani a telekkönyvi betétek szerkesztésével, a sorrend megváltoztatása tárgyában a törvényhozás megfelelő újabb intézkedéseket tegyen. De a t. képviselő ur nem is a sorrendet akarja megváltoztatni, hanem felhatalmazni kivánja a ministert arra, hogy a tényleges birtok és teher állapotok a telekkönyvekbe tisztáztassanak. Erre nézve megjegyzem, hogy azt csak ugy könynyedén tisztázni —• mint magok az erdélyiek kifejezni szokták — egy kiszállással nem lehet. Mert a terheket a telekkönyvből csak ugy könnyedén kitörölni, az nem felel meg a jogbiztonság követelményeinek. Olyan cautelákkal, oly óvatossággal, melyekkel ugy a tényleges birtokosok tulajdonjogának bejegyzését, mint a megszűnt terheknek a telekkönyvből való törlését a telekkönyvi betétekről szóló külön törvény rendeli, oly cautelákkal lehet csak ezt keresztül vinni. Ámde ez nem csekély, hanem sok költségbe kerül. Minthogy pedig mi még ma sem vagyunk azon helyzetben, hogy megkezdhessük ezen eljárást ott, a hol a betétek szerkesztésével kapcsolatban megkezdhetők lennének, azon kezdeni, hogy rendeleti utón ily költséges eljárást foganatosíthasson a minister ur az erdélyi részekben, a telekkönyvi betétek szerkesztése nélkül nem lenne helyes. Ha majd előre haladt a munka s lesznek adatok arra nézve, hogy az ily betétek birtokállapotának tisztázása ésteherállapotának rendezése minő költséget és időt vesz igénybe, lehet megállapítani, hogy azon kétszeres munkálat, melyet a t. képviselő ur kivan, a mely szerint előzetesen tisztáztatnék a birtok ésateherállapot és azután szerkesztetnének külön a telekkönyvi betétek, foganatosítható-e vagy sem. Ha igen, ezt akkor is csak ugy lehetne tenni, ha ezen különös eljárás költségeit az érdekeltek viselnék, mert az államot a mai pénzviszonyok között kétszeres költséggel terhelni alig lehet. Ennélfogva e^Nmeritorialis szempontból Bem fogadhatom el 2*
