Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-342

172 §42. erseágtw ülés uíárczias 17. '§87. Ezért meg is vallom, t. ház, hogy mióta j szerencsés vagyok ennek a háznak tagja lenni, j egy bizonyos félelemmel vagy bizalmatlansággal viseltetem minden határozati javaslat iránt; (Derült- I ség a baloldalon.) mert azokban mindig látok olyan szavakat, melyek miatt azokat mellőzni vagyok kénytelen. Itt is ilyen szó az a „lehetőségszerint". I Midőn azt tapasztaljuk, t. ház, hogy azon kormány, mely miként a jelentés mondja, már az 1874-iki zárszámadásban foglalt határozati javaslattal figyelmeztetve lett, hogy takarékos legyen, kellő mértékkel járjon el s vissza ne éljen jogával, ezen egy évben 149 egyénnél túllépte a törvényes keretet : akkor bocsánatot kérek, de megint nem viseltetem bizalommal egy oly határozati javaslat eredménye iránt, melyben ezen szó „lehetőség szerint" benne van. mert ezzel a bizottság ismét tág tért nyit arra, hogy hasonlóan kibújhassák a kormány, mely daczára annak, hogy hangoztatja a takarékosságot, annak eddig oly kevés jelét adta, hogy a takarékosságnak szellemét kellőleg felfogta és alkalmazta volna. Nem követem Enyedi Lukács barátomat a részletek terén, de talán természetesnek fogja találni a t. ház, hogy a bizottság által lelkiismeretes megfontolásra elénk terjesztett jelentés következtében én azon tőle eltérő utat követem — és azt hiszem, ebben t. elvtársaim nézetét is fejezem ki — hogy nem adom meg a kormánynak a felmentést. (Helyeslés halfelöl.) Prileszky Tádé: T. képviselőház! Nem lehet feladatom még inkább részletezni azokat, a miket előttem szólott Enyedi Lukács t. képviselőtársam a kellő szakértelemmel adott elő; mindamellett kénytelen vagyok rátérni némely számok rectificálására vagyis arra, hogy azokat ugy állítsam vissza, mint a jelentésben foglaltatnak, melyben — a mint a képviselő ur is igen jól tudja — a számokat a számszék könyveiből vesszük. Hogy 1876. óta azon bizottság, mely a zárszámadások megvizsgálásával és bírálatával volt megbízva, híven teljesítette kötelességét, ezt a képviselőház és az országgyűlés eddigelé mindig elismerte; ugy hiszem, ma sem mondhatunk egyebet (Derültség szélső bálfelöl) és azért igen csodálom, hogy épen a képviselő ur volt az, a ki a parlamentáris ellenőrzés lazaságáról beszélt. No már bocsánatot kérek, két évig volt szerencsém vele együttműködni és constatálom, hogy ő igen nagy szigorral gyakorolta a parlamentáris ellenőrzés jogát és legalább őt a lazaság ezen vádja alól kénytelen vagyok felmenteni, mert ő csakugyan egész lelkiismeretességgel és odaadással bírálta épen a pénzügyi tárczát. És maga megmondhatja, hogy félsz ól altunk-e indítványai ellen mi, a többség, melyet őlazasággal vádol, vagy pedig elfogadtuk-e indítványait. Egyáltalán méltóztassék egy esetet felhozni, a mikor a bizottság többsége leszavazta volna a kisebbséget. Egyetlen egy eset volt erre azelőtt és egy eset tavaly, a karhatalom kérdésében ; de ezekben az esetekben nem voltak szakszerűek a leszavazott vélemények. (Zaj a szélső balon.) Egyáltalában ebben a bizottságban nem politikai pártok, hanem lelkiismeretes férfiak voltak és vannak; (Felkiáltások a szélső balon: Nem arról van szó!) és én épen azon férfiak védelmére, akik saját pártjuk bizalmából jutottak ezen bizottságba, azt merem az egész ország szine előtt állítani, hogy ezen képviselő urak híven teljesítették kötelességüket. (Nagy zaj a szélső balon.) Én épen Őket veszem védelmem alá, nem azokat a képviselő urakat, a kik nem is olvassák ezen dolgokat, mégis nevetnek rajtok, pedig azzal ugyan semmit nem fognak az országon segíteni; nekem azokat, a kik dolgoztak, a kik nagy és fáradságos munkát végeztek, igenis védelmem alá kell vennem, mint a bizottság elnökének s nem hagyhatom szó nélkül, hogy őket bárki lazasággal vádolja. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő ur azután — és ezt már őszintén csodálom — Austriát hozza föl példaként; azt mondja: nézzük meg csak, hogy milyen minutiositással járnak el Austriában, valahányszor póthitelekről van szó. Hát biztosítom a t. képviselő urat, ha látná, hogy ott az elszámolás mik ép történik, ő lenne az első, a ki pálczát törne felettünk, ha mi ugyanazon eljárást követnők. Egyébiránt én tudom, hogy az e részbeni viszonyok ő előtte ismeretesek, azért ne is beszéljünk erről tovább. Méltóztassék nekem egy államot mondani, hol az 1885-iki zárszámadások oly viszonyok közt, mint a mieink, már most 1887-ben revideálva, ellenőrizve volnának; én merem állítani, hogy ilyen állam nem létezik. A t. képviselő ur azt mondja, hogy a garantiákat nem tartja elégségesnek. Arra, hogy az ország pénzügyi helyzetét meg tudjuk bírálni, elég garantia van, mert méltóztassék megengedni, a ki most sem látja, most sem tudja hogy állunk, az nem fogja tudni soha. Ki van derítve a dolog tökéletesen. A garantiát abban kell keresni, hogy a képviselő urak és egyáltalán azon uri emberek, a kik ide jönnek és örökösen zaklatják a ministereket és pénzáldozatokat kivannak, ettől elszokjanak. Méltóztassék csak megkérdezni, hogy mit és mennyit kénytelenek a ministerek elutasítani. Azon közvéleményt kell megteremteni, hogy ne várjunk mindent az államtól és itt erélyesen kell a minister uraknak eljárni, hogy bármit kívánjanak a legbefolyásosabb képviselők, a mi nincs a budgetben, azt nem kell megadni. Én nem kértem semmit és nem is fogok kérni, mert ismerem az ország viszonyait; de akkor követelein, hogy mások se tegyék. Hát t. képviselő urak, constatáljuk tényleg a számokat a mint vannak és ne túlozzunk semmit,