Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-342

342 orwágos ülé» márezius 17. I8S7. \7\ „A zárszámadás vizsgáló-bizottság javaslatának mellőzésével mondja ki a t. ház, hogy mivel az 1885 iki kezelési évben a zárszámadás szerint a törvényhozás költségvetési jogát mélyen sértő és csak részben az elkerülhetetlenség vagy előre nem láthatóság jellegével biró rendkívül nagymérvű túlkiadások és előirányzat nélküli költekezések történtek, a képviselőház a kormánynak a felmentést nem adja meg. (Helyeslés szélső balfelöl.) Ernuszt Kelemen: T. ház! Nem volt szándékom felszólalni, kivált miután Enyedi Lukács t. barátom oly részletesen bocsátkozott bele a zárszámadás vizsgálóbizottság jelentésének eriticájába, hogy felment engem őt ezen a téren követni és én az általa kifejtett nézetekhez csak helyeslőleg hozzá járulok. De felszólalásomat megtenni kötelességemnek taitom azért, mert nem akarnám, hogy a zárszámadás tárgyalása, mely oly fontos alapja egész budgetvitánknak, hiszen abból állítjuk össze az adatokat, a melyek következtében megbírálhatjuk a kormány eljárását, azok folytán critisálhatunk és mondhatjuk ki ítéletünket, hogy vájjon azon eljárás, a melyet a kormány egyáltalában régebben követett, czélszerü vagy megfelelő-e a törvényeknek és a ház által neki előirt és kiszabott irányú-e ? De miután nem akartam, hogy e fontos kérdés igy csak mellőzve legyen és hogy ne mutassuk ki e kérdésnek fontosságát, felszólaltam igen t. elvtársaim nevében, hogy én is egyszerűen és röviden nézeteimet kifejthessem. Előadásom alapjául szolgál az előttem fekvő jelentés. Nekem nem kell több. mint lelkiismeretes elolvasása ésmegbirálásaazon általam jelzendő pontoknak, a melyeket a t. ház becses figyelmébe ajánlani bátor leszek és a melyek az én figyelmemet is megütötték. Ezeknek alapján én természetesen más következtetést vonok le, mint az igen t. bizottság. Ezen jelentésben én először azt találom, hogy határozottan ki van mondva, hogy az eddigi évek előterjesztett előirányzatai helytelenek. No, t, ház, én azt hiszem, hogy ahhoz nem szükséges commentáx, hogy minek nevezzem én azon eljárást, megfelelőnek, kellőnek, solidnak-e. hogy ha kitüntetik egymás után, mily helytelenek voltak az előirányzatok. A második, amely szembe ötlik, liogy az államháztartásban visszaesés következett be. Hogyan tudjam én az állam viszonyainak ezen határozott elítélését és a visszaesésnek ezen határozott kifejezését összeegyeztetni azon, mindig a kormánypadokról hangoztatott, az ország viszonyait mindig egészen más színben előtüntetni akaró nézetekkel és azon vádakkal, a melyek az ellenzék ellen emeltetnek, a mikor az lelkiismeretesen teljesítvén az ellenőrzés és eritica jogát, ezt személyeskedés és nem tudom még mi gyanánt akarják feltüntetni? Pedig íme, most képviselőtársaim, a kik itt többségben vannak, határozottan velünk találkoznak és ugyanazon nézetűknek adnak kifejezést, mérveket mi mindenkor tolmácsoltunk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A harmadik, a mi felhozatott a jelentésben, az, hogy a ház hudgetjoga természetesen ez által tetemesen megsértetik, hogy ha ily póthitelekkel mindig kijátszák azon irányt, melyben a t. ház államháztartásunk szervezésénél haladni akar, hogy azt végre egészséges állapotokra terelje. Ez nemcsak kárára van az országnak, hanem az alkotmányosság szempontjából fölötte veszélyes is, mert a budget megszavazás jogát egészen illusoriussá teszi, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És akkor bocsásson meg a minisíerelnök ur, hogy a mai tárgyalás alkalmával Apponyi t. barátommal szemben hangoztatott állításával szemben, azt, hogy ily körülmények között mikép emelk edhetnék a parlament erkölcsi tekintélye, hogy az micsoda niveaura sülyesztetik le mindenki előtt, a ki nem felületesen bírálja meg a dolgokat és nem egyszerűen bele éli magát a napi eseményekbe és hagyja a dolgokat menni a mint mennek, nem gondolva a következményekre: megint bátran mindenkinek bírálata alá bocsássam. (Helyeslés a baloldalon.) Most jön a negyedik dolog, melyre a bizottság határozati javaslata is szükségesnek tartja rámutatni, tudniillik a nyugdíjakkal való visszaélés. (Halljuk! Halljuk!) Én értem azt, ha az ember akkor, midőn igazolt és méltányos követelésekkel lépnek eléje, az ész követelményeit háttérbe szorítja, szivének enged elsőbbséget; de ezt csak akkor teheti, midőn a saját zsebéből és budgetjébőí rendelkezik. Azonban tagadom, hogy egy ministernek szabad legyen az ország érdeke ellenében ily nehéz pénzügyi viszonyok közt, milyenek közt most élünk, magát a pénzügyi helyzet követelményein túltenni, különösen midőn maga a zárszámadási bizottság is azt mondja, hogy a humanismustól áthatva megadta a lehetőség szerint az állam hivatalnokainak és az állam szolgálatában lévőknek azt, a mit képes volt megadni a nélkül, hugy az ország érdeke ne veszélyeztessék. Ezt határozottan elítélendő, téves és veszélyes eljárásnak tartom, mert ez már nemcsak a katonai budgecbeu, hanem általában a nyugdíjak terén lábra kapott, hogy a kegydíjak és mindenféle czímen osztogatott díjak magát a nyugdíjtörvényt illusoriussá tették ; (Igaz! Ugy van! a baloldalon) a minek a következése az lehet, hogy ott, a hol okvetlenül meg kellene a nyugdíjat adni, mint a most a ház előtt fekvő katonai nyugdíj-javaslat szerint, fukarkodnak s mindenféle úton-módon iparkodnak kijátszani azon kötelességet, melylyel a nyugdíjat valóban megérdemlőkkel szemben tartoznak (Zajos helyeslés a haloldalon) s oda jutunk, hogy az arra valóban ráutaltaknak sem leszünk képesek nyugdíjat adni.