Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-342
170 S42. országos filé« mároKics 17. 18S7. bemutattatott, egyáltalában nem elegendő, mert abban semmiféle garantiát nem találok arra, hogy a háznak budgetjoga jövőre kellően tiszteletben fog tartatni. Ámbár a túlkiadások magukban véve is sérelmesek, de van. még két dolog, a melyet érintettem és a mely a ház költségvetési jogára nézve sokkal veszélyesebb. Ezek egyikét az előirányzat nélküli kiadások, másikát pedig a törvényhozási engedély nélküli hivatalrendszeresítések képezik. Előirányzat nélkül a ministerek közül a belügyministernek kivételével a minister urak valamennyien költöttek. Összesen 1885-ben elköltetett 2.200 ; 000 forint előirányzat nélkül. Ez magában véve oly nagy összeg, mely semmi körülmény által nem menthető. A pénzügy minister ur például úgy a rendes és átmeneti kiadásoknál, mint a beruházásoknál is alkalmazott előirányzaton kivüli kiadásokat. A közlekedési minister urnái szintén található mind e három rovatban hasonló természetű kiadás. A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur csak az átmeneti kiadásoknál és a beruházásoknál, vallás- és közoktatásügyi minister ur is az átmeneti kiadásoknál és beruházásoknál. De a közlekedési minister ur azonfelül a vasutaknál is túlköltött, mert az anyagok és szereknek beszerzésére nem kevesebb, mint 1,500,000 frtofc költött el előirányzat nélkül s ezen épen nem előre láthatatlan kiadásokra nézve kér most felmentést. Én, t. ház, nem tudok elképzelni oly körülményeket, a melyeknél fogva egy évtizeden át folyton és ismételve minden egyes zárszámadásban előirányzat nélküli költekezésekkel kelljen okvetlenül találkozni, ha a kormánynak legkisebb jó szándéka lett volna arra, hogy a ház budgetjogát tiszteletben tartsa. Rendkívüli esetek, kivételesen, sporadice előfordulhatnak, de ott, hol a kivételek rendszerré fajulnak, hol a kormány az előirányzaton kivüli költekezést kormánypolitikai magaslatra emelte, ott, t. ház, az elnézésnek — meggyőződésem szerint — megszűnik a határa. Nagyon sokra kellene kiterjeszkednem, t. ház, ha fel akarnám sorolni mindazon hivatalokat, melyek egy pár év folyamán át a kormány részéről állandósittattak és rendszeresittettek a törvényhozás engedélye nélkül. így csak az 1885-iki zárszámadásból akarok egy néhányra utalni. (Halljuk! Halljuk!) A belügyminister ur például azt mondja, hogy a rendőrségnél oly szükségletek állottak be, a melyeknél fogva neki bizonyos hivatalnoki személyszaporítást kellett eszközölni és ő evvel a világért sem várhatott volna néhány hónapig. Póthitellel nem jöhetett a ház elé, önkényüleg kellett neki ezt megtenni és utólag a felmentés megadását kérni. Hasonlókép járt el a közlekedésügyi minister ur, ki a központi igazgatóságnál két i vasúti felügyelőt nevezett ki, a nélkül, hogy erre i a törvényhozástól engedélye lett volna. Eltekintve ettől, én csak ezt a két hivatalt emelem ki és nem reflectálok arra, hogy, ha jó emlékezem, háromszáz és néhány ezer forintra rúgott a túlkiadás, a mi szintén a személyi járandóságra fordíttatott, de mely a vasutak kezelésénél fogva nagyon természetesen ÜZ előbbiekkel nem egészen egy zsinór mérték alá esik, mert én az üzleti és üzemi kiadásoknál előforduló személyszaporításokat nem helyezem egy cathegoriába a közigazgatási kiadásokkal. A földmívelési minister ur hasonlóképen a központi igazgatásnál találta jónak új tiszti állások szervezését. A ménesbirtoknál nem halaszthatta el, hogy új igazgatót és gazdasági segédeket ne alkalmazzon. Azt hiszem, hogy a ménesbirtokok nem pusztultak volna el, ha a minister ur megvárta volna az új költségvetés beterjesztését és a ház szavazatára bazirozva járt volna el és rendszeresítette volna ezeket. Szintúgy járt el a közoktatásügyi minister ur, neki segédtanfel ügyelő kellett 1,000 frt fizetéssel, két tollnoki állás 800 frt fizetéssel és alkalmasint Magyarország népoktatásügye nem állhatott volna fenn, ha a minister ur az új budget elkészítését megvárta volna. Én, t. ház, nagyon jól tudom, hogy ugy a t. minister urak, mint a többség meg van győződve arról, hogy ezen dolgok komoly elhatározással legnagyobb részben elkerülhetők lettek volna és lesznek a jövőben, ha a t. ház oly intézkedéseket fog tenni, melyek e tekkttetben czélhoz vezetnek. Ez bizonyos lazasága és lompossága a kormányzatnak, a mely magában véve is káros, következményeiben pedig igen veszedelmes lehet, ha oly laza a controll is, mint az, mely a többség részéről gyakoroltatik. Én, t. ház, a nélkül, hogy a részletekbe tovább, mélyednék, tudtam volna még fölemlíteni eleget: de azt hiszem, elég volt ezekre a dolgokra mint mutatványokra utalni, azt hiszem, ezekből felismerhette a t. ház, hogy a kormány önkényesen tett túlkiadásokat és hogy azoknak csak csekély része számítandó azok közé, melyek elkerülhetetlenek lettek volna, a melyek elhalasztásából a rendszerinti törvényes megszavazásáig az országra kár vagy veszély hárult volna s a melyeknél tehát a ministeri felelősség elvére helyesen történik hivatkozás. Ezeknek csekély része sem számítható oda, ennélfogva a t. ház indokoltnak fogja találni, hogy én és elvtársaim, a kik velem egyformán gondolkoznak s kik a parlament budget-jogát megőrzendőnek és megvédendőnek találjuk, ágy a kormánynyal, mint esetleg a többség laza gyakorlatával szemben is, ha mi ezen nézetünknek kifejezést adván, a következő határozati javaslat elfogadását ajánljuk: (Olvassa.)
