Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-342

160 342. országos ülés márezins 17. 1887. emeltetik, hogy a választások érvénye fölötti bíráskodást ő gyakorolja és hogy a parlament tekintélye vesztene az által, hogy ha e bíráskodás kezeiből kimenne és hogy ez a parlament hatalmi állását kedvezőtlenül érintené. A parlamentnek hatalmi állása abból áll, hogy nemcsak a törvények alkotásába befolyjon, hanem, hogy az országnak minden rendbeli ügyeinek intézésében direete vagy indirecte a parlament akarata legyen mérvadó. Ha egy parlament ezt elérte, akkor mondhatjuk, elérte a hatalom teljét, a mely a parlamenti kormányzat eszméjének megfelel. (Helyeslés halfelöl.) De t. ház, ha eltekintünk attól, hogy a mi parlamentünk némely ügyekben a pénzmegszavazásnak jogát saját bizottságára: a delegatióra átruházta, nem formai jogosítványok hiánya az, a mi miatt parlamentünk még nem mondható azon hatalmas tényezőnek, a melynek lennie kell. Hiszen formailag e parlamentnek minden joga megvan, a mely a parlament teljhatalmához szükséges; formailag áll az, hogy ezen parlament többségének akarata ellenére kormány nem tarthatja fenn magát. E parlament megtagadhatja minden kormánytól a kormányzatnak nélkülözhetetlen eszközeit és ez által formailag kezeiben van minden, a mi ahhoz szükséges, hogy az ország minden rendbeli ügyeinek vezetésében ő határozzon. Ha a parlamentünk még sem áll a valódi tényleges hatalom ezen magaslatán, annak okát tehát nem a formai jogosítványok hiányában kell keresni, (Igaz! Ugy van! balfélől) hanem keresnünk kell abban, hogy a rendelkezésére álló formai jogosítványokat a nemzeti aspiratióknak létesítésére kellő mértékben fel nem tudta használni; keresnünk kell különösen abban, hogy a parlament a végrehajtó hatalom tényezőinek befolyásával szemben nem eléggé független. (Helyeslés balfélől.) S már most t. ház, azt vitatni, hogy egy ily parlament, mely tekintélyének cardinalis hiánya az, hogy a végrehajtó hatalommal szemben nem eléggé független, egy ily parlament tekintélyének és függetlenségének öregbítését attól várni, hogy ő maga gyakorolja a judieaturát saját tagjai választásának érvénye felett, ez nagyon emlékeztet boldogult Münchausen azon tettére, midőn saját copfjánál fogva akarta magát a mocsárból kihúzni. (Derültség a baloldalon.) De t. ház, nem csak az nem áll, hogy a parlament tekintélyének öregbedéséhez szükséges, hogy e jogát megtartsa, hanem ellenkezőleg épen ezen jognak birtoka s ennekgyógyíthatlanulhelytelen kezelése ejtette a legnagyobb csorbát a parlament tekintélyén. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Előbb mondottam, hogy a parlament a formai jogosítványok egyikét sem nélkülözi, melyek hatalmának teljéhez szükségesek; bizonyos erkölcsi tényezők azok, melyeket nélkülöz, melyeket ki kell benne fejleszteni és magasra emelni, hogy azt a hatalmat, melyet mindnyájan óhajtunk, hogy bírjon, tényleg is elérje. Es ebből a szempontból aztán egyik hatalmas lépés volna a parlament erkölcsi hitelének és tekintélyének emelése felé az, hogy ha kivétetnék kezéből egy oly feladat, melynek kellő megoldására képtelen, (Helyeslés a baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon) melynek megoldása körül elkövetett botlások és hibák a parlament erkölcsi tekintélyét az ország előtt aláássák és mélyen megrendítik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De t. ház, az is mondatik, hogy a Curiát mint legfőbb bíróságunkat meg kell óvni attól, hogy a politikai pártküzdelmekbe bevonassák az által, hogy neki a judicatura ily politikai természetű ügyek felett átadassák. Ezt én egy óriási félreértésnek tekintem és épen ennek elkerülése végett voltam bátor mindjárt beszédem bevezetésével arra utalni, hogy itt absolnte nincs szó politikai cselekményről, hanem van szó egyszerűen és kizárólag bírói cselekményről. Itt nem politikai appreciatióról van szó, hanem annak eonstatálásáról: megsértettek-e jogok és hogyan kell a sérelmeket orvosolni ? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Es az e felett történő ítélkezés, legyenek bár e jogok politikai természetűek, nem képezhet politikai pártküzdelmekbe való bevonást, hanem a bíróság hivatásának teljesítését, mely — midőn előreláthatólag helyesen fog teljesíttetni,—általa a biróság tekintélye semmi csorbának kitéve nincs. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Még az is felhozatott és ezzel végzek, hogy a törvényjavaslat beadásának pillanata inopportunus, a mennyiben e háznak nem is marad elég ideje arra, hogy e törvényjaslattal alaposan foglalkozzék és azt törvényerőre emelhesse. Ezen ellenvetés súlyát épenséggel nem vagyok képes belátni, mert hiszen a kormányeinök részéről beadatott egy javaslat, mely szerint a ház bizottságainak igazolási eljárása szintén gyökeres változásnak volna alávetendő. Én azt hiszem, hogy épen annyi, sőt kevesebb idő alatt, mint a mennyi idő alatt el lehet végezni azt a munkát, hol egészen új combinatiók, új eszmék feltalálásával vagy csoportosításával kell foglalkozni, ismétlem, épen annyi, sőt rövidebb idő alatt el lehet végezni egy törvényjavaslat tárgyalását, mely nemcsak ismert elveket tartalmaz magában, hanem a mely szórólszóra azonos azon törvényjavaslattal, melyhez az utolsó országgyűlés tartama alatt a kormány hozzájárult, melyet az akkori igazságügyi bizottságnak jogi capacitásai, a kik legnagyobbrészt ma is az igazságügyi bizottságban ülnek, dolgoztak ki mely tehát annyira elő van készítve, hogy nagyon hosszú újabb tárgyalásra alig fogna szorulni. (Ugy van! balfélől.) T. képviselőház! Én azzal végzem beszédemet, hogy ma döntünk a felett, vájjon választá-