Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-342
342, országos ülés márezlcs 1% 1887. 161 sainkat akarjnk-e valóban egy erélyes cselekvénynyel tisztákká, részrehaj latlanul vezettekké, kifogástalanná tenni; akarjuk-e parlamentünknek ezen őrlő, benső baját, mely a választási visszaélések elharapódzásában rejlik, orvosolni ? Az én meggyőződésem az, hogy ha mä elejtjük az általam benyújtott törvényjavaslatot, akkor lemondottunk közéletünk ezen sebének orvoslásáról, (ügy van! balfelől.) Ebben a szellemben kérem a t. házat: méltóztassék a törvényjavastatot előzetes tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz utasítani. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek tartom a magam részéről lehető rövidséggel indokolni, hogy a képviselő ur által elmondottak daczára, miért kérem a t. házat,, hogy a szóban levő törvényjavaslatot tárgyalás alá venni ne méltóztassék. (Helyeslés jobbfélöl. Élénk mozgás a baloldalon.') Mindenekelőtt tiltakoznom kell az ellen, a mit gróf Apponyi Albert képviselő ur beszéde végén mondott: mintha az által, ha nem tárgyaljuk a törvényjavaslatot, azon kérdés felett döntenénk, vájjon akarjuk-e, hogy a választások tiszták és valódiak legyenek; mert lehet valakinek meggyőződése, hogy ezen ezélra csak a képviselő ur által javasolt eszköz vezet, de azért másokat, kik azt nem hajlandók elfogadni, ugy állítani oda, mintha a czélt nem akarnák, ez nem igazságos eljárás. f (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások bálfelöl.) Én, t. képviselőház, 1874-ben curiai bíráskodás behozatala mellett voltam (Mozgás balfelől) és igénylem magamnak, hogy valamint azon képviselő urnak, kinek beszédéből a képviselő ur felolvasott és sok másnak e házban joga volt nézetét megváltoztatni — akkor ellene, ma mellette lévén — épen ugy nekem is jogom van, ha meggyőződtem arról, hogy az előbbi nézetemtől eltérő álláspont a helyes, ebbeli meggyőződésemet követni. (Helyeslés jobbfélöl. Mozgás és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mindenek előtt meg kell jegyeznem, t. képviselőház, hogy gróf Apponyi Albert —- elismerem, igen szép beszédében — túíment azon, a mi czélzatának alaposan bizonyítékul szolgálhatna. Mert ha állana az, a mit beszédéhen ismételten felemlített, hogy csak akkor, ha nem a ház, vagy a bizottság igazolna, lehet egy parlament a nemzet kifolyása, csak ott lehet alkotmányos élet: akkor igazi parlament, a nemzet igazi kifolyása, a közel elmúlt időig sehol sem volt, az újabb időben csak egy helyen volna: Angliában. Ilyen módon bizonyítani, annyit tesz, mint saját állítását a túlfeszítess által meggyengíteni; (Helyelés jobbfélöl) mert ez által ugy Magyarország parlamentjének, mint a világ összes parlamentjeinek minden tényét ugy KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XYI. KÖTET. állítja oda, mint a melyek a nemzet igazi akaratának kifolyásai nem lehetnek. (Igaz! Ugy van! oldalon. Ellenmondás balfelől) Igaza van gróf Apponyi képviselő urnak abban, hogy minden jognak: közjognak ugy, mint magánjognak védelmet kell találni; de ha ismét azt mondja, hogy a jogvédelmet csak ugy találhatja, ha a verificatio a bíróságra bizatik: akkor ismét az állítja, hogy Európában nem rég egy jogállam sem volt, ma is csak egy van: Anglia. Oly állítások, t. ház, melyek nemcsak a történelemmel, de mindazoknak, a kik a viszonyokat ismerik és egy speciális kérdés által elvakittatni nem engedik magukat, öntudatával ellenkeznék. (Helyeslés jobbfélöl.) De, t. ház, gróf Apponyi czáfolja azon felfogást, a miért sokan nem akarják a curiai bíráskodás iránti javaslatot most tárgyalás alá venni; czáfolja azt, mintha a parlament tekintélye megkívánná, hogy az igazolási jog gyakorlatát kezéből ki ne adja. Én, t. ház, ha nem állítom is, még egy mulatságos hasonlat kedvéért sem, hogy Magyarország parlamentje mocsárban van — (Felkiáltások balfelöl: Nem mondta senki !) A képviselő ur azt mondta, bogy Magyarország, ha a házszabályokkal akarják ezt az állapotot orvosolni, odajut, mint mikor a mocsárba esett ember saját ezopfjáná! akarja magát kirántani. Igen elmés, mulatságos hasonlat, de a magyar képviselőházat mocsárban levőnek tüntetni föl, talán még sem helyes. (Élénk helyeslés jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Hát, t. ház, abban, hogy a képviselőház tekintélyére nem okvetlenül szükséges, hogy maga verificáljon — bár tudom, hogy sokan ellenkező nézetben vannak — én szívesen nyilvánítom, hogy egyetértek és ezen szempontot részemről, mint egyéni nézetemet nem is hangsúlyozom; de igenis tiltakozom azután az ellen, a mit a képviselő ur hasonlag szíves volt mondani, mintha az eddigi verificatiók a ház bizottságai által ugy eszközöltettek volna, hogy azok a ház erkölcsi tekintélyét lerontották volna. (Felkiáltások balfelöl: Szent-Endre!) T. ház! Tévedések történhetnek, de nem helyes egyes esetekből az egészre következtetést vonni; tévedések történnek minden eljárásnál, fognak történni bárkire bizassék. Én nem mondom, hogy tévedések nem történtek; ez nem rám tartozik. (Zaj balfelől.) Rácz Géza: Csakhogy Szent-Endrét elismeri ! (Derültség balfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem ismertem el semmit, legfeljebb azt ismerem ^ el, hogy mig a képviselő urakat mi meghallgatjuk, addig önöknek nincs türelmük bennünket nyugodtan meghallgatni. (Helyeslés jobbfélöl.) j De az a körülmény, t. képviselőház, hogy 1 ezen verifieationalis eljárás mellett, mely nem 21
