Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-342

342. ersságos ülés márczias 17. 1887..'" 159 képen monologizálhat magában: itt van egy kormánypárti, itt van egy ellenzéki, mindkettő olyan visszaéléseket követett el, hogy valóságos botrány; ha egyedül állana, akkor el kellene nézni, ha a compensatió terére léphetünk, mindkettőt megsemmisítjük, egyik párton sem történik sérelem. He még többet mondok, én nem akarom, sokkal komolyabb a dolog, hogy sem a humor terére vigyem a dolgot, hanem azután valóságos akadályverseny, a mit egy kérvénynyel csinálnak. A bizottság tapasztaltabb practicus tagjai azt mondják az új tagoknak, vigyázzatok, formahibát kell találni, mert ha egyszer a formahibán túl vagyunk, az érdembe bele megyünk, akkor hogy menekülünk a vizsgálat ég a megsemmisítés kényszere alól, ennél messzebb menni ezen utón igen veszélyes, mert innen nehéz a visszatérés ; pedig ki tudja,'nem kell-e visszatérni?" T. ház! Én azt hiszem, hogy egyszersmind kíméletesebben, de igazabban a mi biráló bizottságaink praxisát jellemezni, mint az az általam idézett mondatokban jelezve van, nem lehet; (Élénk helyeslés balfelöl) és ez az, a mit én akkép fejezek ki, hogy biráló bizottságaink praxisa a köztapasztalás szerint hazánkban nem épen az, hogy más mértékkel mérnének az egyik pártnak, mint a másik párínak, de az, hogy igazságszolgáltatás ezen a téren egyáltalában nem létezik. (Igás! Vgy van ! balfelöl.) És valóban, t. ház, nagyon flagrans eseteket kivéve, hol az emberek a vidéken még mindig azt hiszik, hogy valamely választás igazolása merő lehetetlenség, alig lehet találni helyet, hol az érdekeltek, midőn arra buzdittatnak, hogy keressék a törvény által kijelölt fórumnál, a képviselőház biráló bizottságánál az igazságot, erre a felszólításra hangosan fel ne kaczagnának. (Vgy van! Ugy van! balfélöl.) T. ház! A biráló bizottságoknak ezen eljárása azonban, ámbár a fonák értelemben alkalmazott részrehajíatlanság némi színezetével bir, tényleg mégis a mindenkori többségnek, a mindenkor hatalmon lévő pártnak előnyére szolgál, ugy az azelőtti többségnek és ha ez fenntartatik, az ezentúli többségnek, mint a mostaninak; mert kétséget sem szenved az, hogy a nélkül, hogy a többségben különösen bűnös hajlamokat, az ellenzékben pedig különös ártatlanságot akarnék feltételezni, mindenkor a hatalmon levő párínak sokkal inkább van módjában visszaélések és helytelen eszközök alkalmazása által a mandátumok birtokába jutni, mint a kisebbségnek. (Tetszés és helyeslés balfelöl.) Ha pedig be van bizonyítva, t. ház, a dolog természete és a tapasztalás által egyaránt, hogy a képviselőház biráló bizottságai egy féiigmeddig megfelelő judicaturának gyakorlására teljesen képtelenek, még pedig organice képtelenek a parlamentek természetében rejlő oly tulaj donoságoknál fogva, (Halljuk! HaUjuk!) a melyeket semmiféle eombinatiók, házszabályok és az eljárás módozatainak semmiféle átváltoztatása által alaposan orvosolni nem lehet, (Igaz! balfelöl.) akkor másutt kell keresnünk remediumot. Mert, t. ház, azt mindenkinek el kel ismernie, hogy a választásoknak ügye abban az állapotban, a melyben jelenleg van, nem maradhat; (Helyeslés bal felöl) hogy kell hatályos eszközökről gondoskodni abban az irányban, hogy a nagy mértékben elharapódzó mindennemű visszaélések fékeztessek és hogy minden kétely fölé emelt ténynyé váljon az, hogy a parlament mindannyiszor a nemzet valódi érzelmének, a nemzet valódi többségének képviselője legyen. (Élénk Myslés balfelöl.) T. ház! Én bevallom, hogy az én idealom e tekintetben nem épen a Curia bíráskodása. Én szeretném (HaUjuk! HaUjuk!) a közjogi bíráskodásnak egy oly szervezetét, mely a honpolgároknak közjogi jogosítványait, valahányszor azok megtámadtatnak ugy az alkotmány, mint az administratió terén, megfelelő bírósági szervezet által megóvja és én azt hiszem, hogy a választások érvénye fölötti bíráskodás elméletileg leghelyesebben egy ily közjogi bíráskodási szervezet keretében volna utasítható. Ámde, t. ház, ez egy nagy organicus reform, melyet improvizálni, melyet rögtön életbe léptetni nem lehet; a baj pedig oly nagy, a baj oly égető, annak orvoslása oly feltétlenül szükséges, hogy mi ma, midőn újabb választásoknak és még hozzá 5 évre eszközlendő választásoknak küszöbén állunk, a bajnak orvoslásával nem várhatunk addig, míg ezt a nagy organicus művet keresztül visszük. (Ugy van! balfélöl.) És ez így lévén, én más tényezőt, más forumot ebben az országban, mely a pártatlanságnak és helyes judicaturának biztosítékait nyújtja, nem ismerek, mint a királyi Curiát, az országnak legmagasabb birói fórumát. (Helyeslés balflöl.) Ámde, t. ház, azokkal az ellenvetésekkel is röviden végezni akarok, melyek régebben a Curia bíráskodásának behozatala ellen felhozattak. Az első ellenvetés az, hogy a parlament hatalmának és tekintélyének fentartásához szükséges az, hogy saját összeállítása fölött semmi más tényező, mint maga a parlament ne ítéljen. (Halljuk!) T. képviselőház! A parlament tekintélyének fentartása, sőt öregbítése előttem csak oly fontos czél, mint bárki más előtt; és azt a thesist, hogy mindent el kell követnünk, hogy a parlament tekintélye emeltessék, hogy mindent mellőznünk kell, a mi a parlament tekintélyének csökkenésére vezet, én feltétlenül aláírom. Ámde azon uraknak, a kik ebből a tételből az én javaslatom ellen fegyvert kovácsolnak, előbb be kellene bizonyítaniuk azt, hogy a parlament tekintélye az által