Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-330
8 330. oi-saágos ülés február 24. 18S7. vényczikkhez 1880. augusztus 23-án 2,364. szám alatt kiadott ministeri utasítás 65. szakasza, mely azt rendeli, hogy a tagosítások hitelesítése alkalmával a birói kiküldött minden tényleges birtoklási állapotot kinyomozzon, jelentést tegyen és a további intézkedés megtörténjék, részint az 1886 : XXIX. törvényezikk szerint czélzott telekkönyvi betéti eljárás előmunkálatainál hasonló intézkedés megengedi tehát ezeknek az analógiájára minden jog sérelem nélkül megtörténhetik. A minister ur legföljebb a telekkönyvi bíróságok meghallgatásával nagyon egyszerű és könnyű módon végrehajtható szabályrendeleteket bocsáthat ki. Az a kérdés, hogy minő költségből fedeztethetnének ezek? Ez két irányban bírálható el; vagy kerülne ez az illető költségébe, a midőn az állam részéről legfeljebb a helyszínére az ügy megvizsgálása és az adatok összegyűjtése végett kiszálló telekkönyvvezető vagy segédkönyvvezető mellé adatnék szükség esetére segédszemélyzet, vagy pedig az állam viselné a költségeket, melyek né zetem szerint az egyszeresen behajtandó bélyeges illetékek czímén való bevételekből nemcsak fedezhetők, hanem azonkívül még az államkincstár is számíthatna biztos jövedelemre. így tehát semmi költségszaporulat nincs, de ha volna is, azt hiszem, hogy mintán annyira történnek hitel túllépések és póthitel kérések és a 150 ezer forint egy fél évre meg van szabva, a telekkönyvi betétekre, bár igaz, hogy a biräk vagy aljárásbirák, általában a személyzet kinevezésre vonatkozik, ép ugy lehetne itt is a minister ur által a képviselőházzal tanulmányoztatni, hogy ez irányban mit lát szükségesnek és czélszerűnek intézkedni. Második ága határozati javaslatomnak ok- és jogszerű összefüggésben áll az elsővel, hogy tudniillik ott, a hol a tagosítási és birtokrendezési műveletek még bevégezve nincsenek, azoknak főleg a pénzügyminister nyilatkozata szerint még a bevételek szerkesztésének megkezdése előtt való bevégzésére lennének figyelemmel, hogy ez lényeges lépés a czél elérésére. CJgy, de tekintsük itt már kizárólag az erdélyrészi viszonyokat. Fennáll itt az 1880. évi XLV. törvényezikk a tagosítás, arányosítás és birtokrendezésről. Ez nem mondom, hogy minden megfontolás nélkül, de oly intézkedések felvételével alkottatott meg, melyek az ottani helyi viszonyoknak sok tekintetben nem felelnek meg. Legfőbb kérdés volt a pénzkérdés. Azok a tagosítás és birtokrendezési kérdések, melyek a közelebbi 30 év alatt az erdélyi területen csak egyharmadát mutatják fel, túlnyoniólag a vagyonosabb osztály hozzájárulásával hajtattak végre, mig mind ez óráig fennmaradt két harmadrésze a tagosítatlan és rendezetlen birtokoknak, daczára annak, hogy az idézett törvény szerint csak egy negyedrésze a birtokos többségnek kívántatik arra, hogy a tagosítás és birtokrendezés megengedtessék. De egyúttal e törvényezikk 33. szakaszában azt rendelte, hogy a tagosítási és birtokrendezési költségek fedezésére szükséges előlegezések és köthető hitelműveletek az igazságügyminister és a pénzügyminister által egyetértőleg állapittasanak meg rendeletileg. Ez által kívánta a törvény lehetővé tenni, hogy e hiányzó tagosítások és birtokrendezések lehetőleg mielőbb és jutányosán az államnak közvetítése mellett végrehajtathassanak. Mi történik azonban? Hat év múlt már el, mióta ezen törvényezikk életbeléptettetett, számos utasítás és rendelet adatott ki, részint az igazságügyminister ur által, részint, a mennyiben pénzügyi intézkedések voltak szükségesek, apénzügyministerrel egyetértőleg. Azonban bámulatos, hogy a törvény épen idézett 33. §-a mindamellett, hogy a ministereknek akárhány rendeletében fel van idézve az 1880: XLV. törvényezikk 33. szakasza, ezen pénzelölegezések, ezen hitelműveletek iránt semminemű intézkedések nem történtek. Mi lett ennek a következése? Miután erre ugyanazon törvény rendeli, hogy az illető költségeket a felektől bizonyos előirányzott összeg keretén belül 8 évi részletekre felosztva a közigazgatási hatóságok a közadó módjára hajtják be és az illető adóhivatalnak szolgáltatják, ezen összegektől, a mint határozottan kimondatott a pénzügy- és az igazságügyminister által kibocsátott rendeletekben, 6°/o-os késedelmi kamatok vétetnek. Ezen összegek beszolgáltatván az adóhivatalnak, ebből a törvényszéki elnök kiutalására szokott az adóhivatal megfelelő összegeket szakértőknek, mérnököknek, bíráknak, stb. kiadni. Ezen összegek, t. képviselőház a vagyonosabb birtokosoknak könnyebb fizetése folytán adóvégrehajtás nélkül befolyván, némileg elősegítették a tagosítást; de csakhamar megállott a tagosítás menete, még pedig azért, mert azon Y* érdekelt fél, ki a tagosításba önként nem egyezett be, lehetőleg vonakodik, késlekedik önként fizetni és igy adóvégrehajtások utján hajtják be ezen részleteket és szolgáltatják be az adóhivatalokba, a honnan a megfelelő összegek kiutalványoztatnak. Addig pedig nagyon természetes, kiktől az előzetes költség behajtatik és később visszatérítendő, sőt megillető összeg az adóhivatalba beszolgáltatik, miután azok visszatérültek, daczára, hogy az állam 6% késedelmi kamatot szed, azokat az Illető összeg után minden kamat nélkül fizeti vissza. Itt az állam semmi viszonszolgáltatást nem adván, ennek természetes következése az, hogy a tagosítások jelenleg csaknem stagnálnak. Részint egyesek, még pedig hű kormánypárti képviselők, a kiknek érdekében állott a tagosítást lehetőleg elősegíteni, kérelmezték, hogy a törvény
