Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-339

140 339. országos ülés márczius 9. 1S87. az általános vitát bezárom s miután az előadó ur j sem kivan szólani, kérdezem a t. házat, elfogadja-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik és igy következik s\ részletes tárgyalás. Először a czím. Szathmáry György jegyző (olvassa a czímet). Emich Gusztáv előadó: T. ház! A közgazdasági bizottság a czímnek következő módon való változtatását ajánlja. (Olvassa.) Törvényjavaslat az 1884 : XVII. tör vény czikk — ipartörvény — 50. §-a utolsó kikezdésének módosítása tárgyában. Ajánlom a t. háznak ennek elfogadását. (Helyeslés?) Elnök: Méltóztatik a t. ház a bizottság javaslatát a czímre vonatkozólag elfogadni ? (Igen!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Következik azt 1. §. Szathmáry György jegyző (olvassa az 1. §4). Molnár Antal: T. ház! Az érdekelt kereskedői és iparos köröknek a t. ház előtt kérvények alakjában is kifejezett óhajtásával lényegileg megegyezőleg módosítást vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni, a melynek ezélja az, hogy lehetővé tétessék, hogy az érdekeltek, illetőleg azoknak hivatott képviselői, a kereskedelmi és iparos kamarák kezdeményczőleg is léphessenek fel oly esetekben, melyekre vonatkozólag az üdvös,czélszerű megoldás kulcsát a jelen törvényjavaslat első szakasza magában foglalja. Módosítványom a következő : Az 1. §. harmadik bekezdésének második sorában az „azt" szó után tétessék: „az érdekelt felek, esetleg a kereskedelmi- és iparkamarák javaslata alapján". Tisztelettel bátorkodom kérni a t. házat, méltóztassék a módosítványt elfogadni. Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Szathmáry György jegyző (olvassa): Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Én részemről a javaslatot elfogadom, leginkább azon indokból, mert a hatóságok előtt minden esetre világosabb értelmezése lesz a törvénynek, ha a kezdeményezők is meglesznek nevezve. Az iparkamarákon kivül itt az érdekelt felek is meglévén nevezve, kétség nem férhet ahhoz, kik vannak feljogosítva az első szakaszban foglalt intézkedésre nézve a hatósággal a tárgyalást megindítani. Én ennélfogva szívesen járulok a módosítványhoz. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A szakasz szövege nem támadtatván meg, azt hiszem, az elfogadtatik. (Helyeslés.) A kérdés csak az: méltóztatnak-e elfogadni a Molnár Antal képviselő ur által ajánlott módosítványt, mely szerint az „azt" szó után ez iktattatnék: „az érdekelt felek, esetleg a kereskedelmi és iparkamarák javaslata alapján"? (FelkiáltásoJc: Elfogadjuk!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy a módosítvány elfogadtatik. Szathmáry György jegyző (olvassa a 3. §-t). B. Lipthay Béla : T. ház! A törvényjavaslat 2. § ának szerkesztésénél az igen t. minister urnak ugy látszik, inkább humanitárius, mint közgazdasági szempontok lebegtek szemei előtt. Nem tagadom, hogy a humanitárius szempontok kellő figyelembe vétele is a törvényhozás egyik feladata, de másrészről szükséges, hogy az ez irányban nyújtott kedvezmények ne terjesztessenek ki odáig, hogy másnak jogai gyakorlatát sértsék és különösen ne terjesztessenek odáig, a hol a visszaéléseknek tárt kapu nyittatik. E szempontból indulva ki, én a javaslatot úgy a mint van, részemről nem fogadhatom el. A szakaszban hivatkozás történik a régi szokásra és az eddigi gyakorlatra. Nem tudom, hogy az igen t. minister ur a régi szokást, mely határidőtől számítja: az 1848. előtti időtől e, vagy pedig az előttünk ismert pátens megjelenésétől. Ha a t. minister ur, mint intéséből kiveszem, az 1848. előtti szokásra nem gondolt, erre kiterjeszkedni nem kívánok. Könnyű lett volna kimutatni, hogy azt a régi szokást itt alkalmazni nem lehet. Kiterjeszkedem tehát csak a másikra: a pátens idejéből datálódó joggyakorlatra. Méltóztatnak tudni, hogy az 1854: XXXIII, pátens megszüntette a régebbi, az 1852-iki pátens abbeli rendelkezését és intézkedését, hogy a házalást nem szekerén, járművön, hanem csakis embervállon hordott árúra engedi meg. E tekintetben a felvidéki vándorkereskedőkre nézve kivétel történt az előbb idézett törvényben s ennek következtében megengedtetett, hogy ezek árúikat az ország bizonyos vidékein járművön is szállíthassák és elárusíthassák. De ugyanakkor kimondatott az is, hogy csakis a 15. és 16. §. mely épen a megszorítást tartalmazta, szüntettetik meg, minden egyéb tekintetben a házalást illetőleg a pátens érvényben marad. Ezen régi házalási pátens bizonyos megszorításokat tartalmazott. így fönnállott azon megszorítás, hogy az illetőnek, a ki jogosultságot nyert, ezen jogosultságot engedélyező levelében kiemelve legyen az is, hogy micsoda árúczikkekre kap jogosultságot, továbbá egy bizonyos jogátruházás ne legyen eszközölhető. Tehát, ha a minister ur ezt vette alapul s mint szokást ezt fogadta el, kétséget nem szenved, hogy ezen szokás és illetőleg gyakoidat idők folytán s különösen a legközelebbi idő óta tetemesen módosult. A t. minister ur ugyanis az 1884-iki törvény megalkotása óta több rendeletet bocsátott ki, még pedig ugyanazon év szeptember havában, melyben