Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-339

339. •rsiágos ülés mUczius 9. 1SS7. 139 Károsan, mivel a kisipar túlnyomóan helyi természetű és az iparosok csak a közel fekvő heti vásárokat látogatják, hol készítményeiket elárulják, de egyszersmind a nyersanyagok szükségletét is fedezik és e szerint a heti vásárok a miatt fontosak, mivel a termelő és fogyasztó között az első közvetítők. (Ugy van! jobbfelől.) Károsan az által, mivel minden kényszerítő ok nélkül a régóta ugy alakult és fejlődött forgalmi viszonyt a kisiparos és földmívelő nyilvános hátrányára megváltoztatták és a kisipar elzárása által a heti vásároknak egy életerét elvágták. Károsan az államra nézve, mivel ez által az iparosok adóereje meggyöngítve lett, midőn közbenső kalmárok a termelők és fogyasztók közötti forgalmat elfoglalták, kik semmiféle módon a közterhek hordozására elé nem vonhatók. Sürgős az orvoslás, mivel különben a kisipar veszély elébe megy és az által nemcsak ez, hanem a gazdasági viszonyok általában szemednek, oly részenkénti orvoslást nyújt a jelenlegi javaslat, ha törvénynyé válik és a tisztelt ház ennek megszavazása által ugy, mint az igen tisztelt minister ur nem csekély érdemet fog szerezni a mostani vámháború által igen szorult kisipar érdekében, mely ezen szakasz módosítását rokonszenvvel fogja fogadni. Én részemről a javaslatot, mint a kisiparnak lényeges támogatását megszavazom és elfogadásra ajánlom. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Steinacker Ödön: T. ház! Az ipartörvény tárgyalásakor már előre látható volt, hogy annak nem minden egyes részlete fog minden igénynek megfelelhetni. Ez egy oly nagy organicus műnél, mely sokkal inkább nyúl be a gyakorlat életviszonyaiba, mint sok más törvényjavaslat, mindenesetre legnehezebb oly intézkedés létesítése, a mely minden, az országban létező igen különböző állapotnak megfelelő legyen. Különben is az előttünk fekvő paragraphus az eredeti javaslatban nem volt benne, hanem a közgazdasági bizottság által hozatott be, egy oly baj orvoslására, mely tényleg létezett. Ez az ipartörvénynek nem kezdettől fogva contemplált részlete volt. Ezenkívül még fontos más részei vannak az ipartörvénynek, melyek nem vétettek át más országok törvényhozásából, hanem teljesen eredetiek és intézkedésiek nem is voltak ismeretesek másutt. Különösen az ipar organisatióra vonatkozó része azok, melyek nem állották ki a ttízpróbát; de remélem, hogy épen azért, mivel rendelkezései facultativok, meg fognak felelni a különböző igényeknek. Most is, t. ház, az ipartörvényre vonatkozólag az iparos osztálynak számos panasza van. Természetszerű dolog, hogy oly nehéz viszonyok között, minőket most élünk és oly gazdasági átmeneti időben bizonyos osztályok sok bajt a törvénynek hajlandók tulajdonítani, melyeknek pedig egészen más okai vannak. De miután az ipartörvény ma aránylag rövid ideje áll fenn, semmi esetre sem jött el még annak ideje, hogy ennek lényeges változtatásához fogjon a törvényhozás. Még több évi tapasztalat lesz szükséges ahhoz, hogy ennek számosabb részei összefüggésben megváltoztathassanak. Én tehát, t. ház, igen helyeslendőnek találom azt, hogy az igen t. minister ur a legkirívóbb hiányok egyikét akarja ezen intézkedés által orvosolni. Tény az, hogy az 50-ik §. egy létező bajon segíteni akart és segített is. Hogy ezt tette, mutatja számos törvényhatóság azon kívánsága, hogy az fentartassék. De a szakasz teremtett előre nem látható más bajokat, a mik abból erednek, hogy az országnak termelő és fogyasztó képessége az ország különböző részeiben különböző. Ismétlődött ezen tárgyra nézve is azon régi tapasztalás, hogy az élet gyakorlati követelményei gyakran nem alkalmazkodhatnak a törvényhez, hanem, hogy a törvénynek kell alkalmazkodnia az élet gyakorlati követelményeihez. Én különösen azon reményben fogadom el az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mert azt hiszem, ámbár a szövegéből és indokolásából egészen világosan ki nem vehetem, hogy minden érdekelt félnek kezdeményezésére lesz lehetséges a municipiumokban e tekintetben statutarius rendelkezést létesíteni és pedig nem szükségképen egy egész törvényhatóság területére egyet, hanem esetleg különböző rendelkezést. Én tehát ennélfogva az előttünk fekvő törvényjavaslat első szakaszát, minta minden tekintetben létező viszonyoknak megfelelőt, elfogadandónak tartom, épen ugy annak másik részét is. Ámbár ezt illetőleg azon kívánságot volnék bátor kifejezni, hogy a helyben levő kereskedők ne legyenek kitéve egyenlőtlen versenynek, hogy tehát akkor, a inidőn a legliberalisabban gondoskodik e rendelkezés arról, hogy a belföldi vándorló kereskedők eddigi keresetűket megtarthassák, mégis az adóztatásnak egy oly módozata állapittassék meg, a mely a verseny egyenlőségét a helyben levő és vándorló kereskedők közt túlságosan meg ne változtassa És végre azon reményemnek is adok kifejezést, hogy a minister ur, mint nem kétlem, találni fog egyik másik hiányt az ipartörvényben, a mely annak valamely egyes rendelkezésén alapszik és annak megváltoztatása által orvosolható, ép oly készségesen módot fog nyújtani az érdekelteknek, hogy arra vonatkozólag nyilatkozhassanak és hogy szükség esetében más esetben is novellaris nton az ipartörvény egyes rendelkezéseinek megváltoztatására hajlandó lesz. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Elnök: T.ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kíván,