Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-330

380. országos ülés fej»r*ár 24. 1SS7. 7 Ezek után egyszerűen kijelentem, hogy a tételt elfogadom. (Helyeslés jőbbfelől.) Lázár Ádám: T. ház! Az előttem szólott képviselő urnak a Boda Vilmos képviselőtársam által tett észrevételére nem kívánok nyilatkozni, arra bizonyosan ő nyilatkozni fog. Azonban annyit megjegyzek arra, a mit képviselőtársam mond, hogy itt ezen az oldalon nagyobb befolyás van, azt mindjárt megkísértjük, mert egy határozati javaslatot lesz szerencsém benyújtani és ha csakugyan áll az, hogy ezen az oldalon nagyobb befolyás van, keresztül fogják vinni engedni ezen határozati javaslatot, ez lesz a tényleges bizonyíték. (Derültség a szélső baloldalon.) Felszólalásom valódi tárgya vonatkozik a közép és kisebb birtokosok földhitelének emelése tekintetében beterjesztendő határozati javaslatra, melynek rövid indolásául legyen szabad a főbb pontokat előadnom. Már a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvényjavaslatnak ámult évben történt tárgyalása alkalmával, a mint méltóztatnak emlékezni, a 24. szakaszt illetőleg az erdélyi sajátlagos viszonyokra vonatkozólag több felszólalás történt mindkét oldalról, a mely felszólalások odairányultak, hogy mintán a 24. §. szerint az állandó catasteri részletes fölmérések lehetőleg azon községekben történjenek első sorban, a hol az úrbéri arányosítás és tagosítás, birtokrendezés megtörtént, a sorrendet a két minister állapítja meg; azon községekben pedig, a hol sem a birtok felmérési sem a tagosítási és arányosítási müveletek nem volnának befej'ezve, azon időre halasztassék a telekkönyvi betétek szerkesztése, mikor ezen munkálatok bevégeztettek. A mindkét oldalról történt felszólalásokra akkor egyfelől az előadó Teleszky István képviselő ur kijelentette, hogy azon esetben, ha bizonyos akadályok mutatkoznak,, nincs kizárva a törvényhozási intézkedés lehetősége és egy novella által rendezhető a kérdés. Maga az igazságügyminister ur kijelentette, hogy helyesli általában az eljárást, mely a 24. szakasz ötletéből, általában a telekkönyvi betétek szerkesztésére elmondatott, egyedül a pénzügyminister ur volt az, a ki kijelentette, hogy miután Erdély nagy részében abirtokrendezési munkálatok nem végeztettek be, be kell várni, hogy bevégeztessenek és ha bevégeztettek, következik az állandó catasteri felmérés, mert ha ellenkező eljárás követtetnék, akkor az illetőknek nagy költségük lenne, vagy pedig az államra hárulna túlságos megterheltetés. Mindezen nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy sem egyik, sem másik irányban az Erdélyben fennálló sajátlagos viszonyok kellő figyelembe nem vétettek. Szándékoztam tehát a 24. szakasz módosítása iránt indítványt beterjeszteni. Minthogy pedig tekintettel egyfelől ezen országgyűlési ülésszak vége felé közeledtére, másfelől pedig arra, hogy daczára az előttem szólott t. képviselőtársam által hangsúlyozott többségi befolyásnak, nincsen kilátás még tárgyalásra is juttathatni ily javaslatot, ettől ezúttal egészen elállók, e helyett azonban nem kételkedem egy határozati javaslattal előállani és még mielőtt a törvény ezen év közepétől kezdve végrehajtható lenne, körvonaloztatni, hogy ezáltal lehetőleg eleje vétessék néhány oly dolgoknak, a melyek folytán a földhitel érdekei veszélyeztetve vannak. Értem a tényleges birtoklási és a teher állapot tisztázását; addig, mig ezen telekkönyvi betétek szerkesztése az állandó catasteri részletes felmérési, illetőleg a tagosítási és birtokrendezési miveletek befejezésével eszközölhető leszen. Hogy ez mily fontos, azt hiszem, hogy elég hivatkoznom azokra, kik az ország különböző részeiben, hol a tagosítás és birtokrendezési müveletek be nem végeztettek, biztos tudomásával birnak annak, hogy az ily tényleges állapotok elhanyagolása rendesen költségkímélés tekintetéből az illetők nem rosszhiszeműsége miatt, késlelkedik; valamint köztudomású, hogy a terhes költségkímélés tekintetéből többnyire a vidéki zugirkász kenyérkeresete folytán annyira elodáztatnak, hogy a legnagyobb része a telekkönyvnek valótlanságot képez és így annak megbirálása, hogy a telekkönyv a földhitelképesség tekintetében biztosítékot nyujt-e, teljes lehetetlen. Ezen is mulhatlanul szükséges segíteni nemcsak a szoros értelemben vett Magyarországon, hanem különösen az erdélyi területen, hol sokkal elhanyagoltabb viszonyok vannak. E részben ne méltóztassék az igazságügyminister magára venni, mert ezek legnagyobb része még a múlt időkből származik. Sajnos, de nyíltan és őszintén be kell vallani, hogy az erdélyi viszonyokat vagy nem ismerik, vagy ha ismerik, a túlsó oldalról, valahányszor részünkről ez iránt felszólalás történik, vagy agyon hallgatnak, vagy lezugnak és azon tudatban, hogy mindaz, mit a többség megalkot, a leghelyesebb, kénytelenek vagyunk ezen káros intézkedésekre addig, a meddig egy másik jobb reform várható, hallgatni és várni. Én ez irányban határozati javaslatomnak első részében bátor vagyok arra kérni a t. képviselőházat, méltóztassék az igazságügyminister urat utasítani, hogy addig is, mig a telekkönyvi betétek szerkesztése tekintetéből szükséges catasteri részletes felmérés és tagosítás és birtokrendezési műveletek teljesen befejeztethetnek, a tényleges birtoklási és teherállapotnak a helyszínén kipuhatolása és a telekkönyvekbe való bejegyzései iránt intézkedjék. Ez irányban semmi új és szokatlan eljárást nem ajánlok, mert ezt részint az 1880: XLV. tör-