Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-337
J28 337, orsxágos Illés márerins S. 18S7. Ezek alapján a törvényjavaslatot nem fogadom el. | (Elérik helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, az általános vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak két szót kivánok még szólani. Mindenekelőtt tökéletesen, határozottan biztosíthatom (Halljuk! Halljuk!) az előttem szólt képviselő urat, ki nagy emphasissal mondta, hogy ő ámítani nem szokott, hogy én sem mást, sem őt ámítással nem vádolom. Én csak kötelességről beszéltem, melylyel mindnyájan bírunk itt és bírunk a házon kivül. Midőn ezt megmondtam, egyúttal el is ismerem azt, hogy gróf Apponyi képviselő ur, ma — mint maga monda — másodszor állította, hogy dialecticával az ország bajait orvosolni nem lehet; de ma annyival többre ment: saját beszédével be is bizonyította. (Derültség jobbfelől.) A másik, a miért szót kértem, az, hogy a képviselő ur — azt hiszem — az általam respectált pártvezéri kötelezettségénél fogva védelme alá vévén pártjának tagját, azt mondta : nincs abban semmi hibáztatandó, hogy a nemzetközi szerződésekre és az abból támadó bonyodalmakra rámutatott, mert hiszen erre figyelmeztetni szükséges a magyar törvényhozást; ők megtették a figyelmeztetést a kellő időben, ha nem hajt rá a törvényhozás, a felelősség nem őket illeti. Bocsássa meg a t. képviselőm*, ilyenre figyelmeztetni, midőn vak mely törvényjavaslat először fordul elő, midőn tehát az elvi rész megoldatik, helyén lehet; de ha mindig ugy íognak tenni, mint itt 11 év után teszik, akkor nem irigylem eljárásukat. (Helyeslés és derültség johbfelöl.) Hegedüs Sándor előadó : T. ház! (Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy pár rövid észrevételt tegyek azon kifogásokra, a melyek e törvényjavaslaital szemben felhozattak. (Ralijuk!) Először is kötelességem a pénzügyi bizottságot megvédeni egy vád ellen, melylyel Gaal Jenő t. képviselő ur illette; mert ő azt mondta, hogy mi e törvényjavaslaton s az abban rejlő terheken igen könnyedén túlteszszük magunkat s ha az előtt legalább aggodalmakat fejeztünk ki, most azt sem teszszük. Bocsánatot kérek, a pénzügyi bizottság jelentésében világosan benne van, hogy nem tagadjuk, hogy ezen intézkedés a forgalomnak némi megterheltetésével jár s ennek nemzetgazdasági hátrányait is világosai elismerjük, de egyszersmind hozzá tettem előadói igénytelen bevezető beszédemben és kifejtettem azt, hogy a megterheltetést is még azon esetben áthárítani lehet. A t, képviselő ur azt mondja, hogy én a személyforgalom megadóztatásával nem is foglal- j koztam. Nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő ur '< nem méltatta figyelmére beszédemet, mert abban | 100, 500 és 1000 kilométerenkint ugy a gyors f mint a személyvonatok forgalmára nézve a törvényjavaslatban tervezett adóemelés eredményét szám szerint kimutattam s ugy hiszem, hogy megczáfolhatatlanul bebizonyítottam, hogy akkor, midőn 18—21 krajczárnyi díjtétel emelkedés származik abban az esetben is, ha az egész teher átháríttatik, 100 kilométernyi távolságra a gyorsvonatoknál itt nagy teheremelkedésről beszélni nem lehet. De a t. képviselő ur egyúttal azt is mondja, hogy nem jó azokkal a krajczárokkal okoskodni és hogy a krajc záros okoskodás igen könnyen félrevezethet, beszédében mégis mindenütt krajczárokkal okoskodik; mert először előveszi a teherszállítmányoknak 37o-os tételeit, illetőleg annak 5°/« ra való emelését és azt mondja, hogy ime itt 677, -nyi teheremelkedés van. Igen világos, ha valamely tétel nagyon csekély, akkor bármely csekély módosítás, százalékban kifejezve nagy számot mutat; de az ilyen okoskodás, mely szabad a t. képviselő urnak, szabad az előadónak is. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy azt, mily helytelenül járt el a kormány e törvényjavaslat előterjesztésénél, bizonyítja azon körülmény, hogy más országokban, pl. Franoziaés Olaszországban, mihelyt azon adóra nem volt szükség, azonnal megszüntették. De azt nem tette hozzá, hogy nem egészen szüntették meg, mert pl. Francziaországhan a gyors- és személyszállításoknál nem szüntették meg, csupán a teherszállítmányoknál a 22%-os adót, mely nagyon terhes volt. Ez igen természetes ; én is azt mondom és ebben Apponyi Albert t. képviselő úrral tökéletesen ugyanegy véleményen vagyok, ez nemzetgazdasági szempontból előnyös, illetőleg oly adónak, mely rendes viszonyok közt behozandó, nem mondható ; ez a pénzügyi helyzet követelményeinek lehet kifolyása 8 azt hiszem, hogy e követelményeket, e szükséget önök még sokkal nagyobb mértékben érzik, vagy legalább sokkal nagyobb mértékben hangsúlyozzák maguk. Itt azonban ugy Enyedi Lukács, mint gr. Apponyi Albert t. képviselő urak bizonyos összeköttetésbe kívánják hozni bármely adóemelésnek elfogadását az egész pénzügyi rendezéssel. Megvallom t. képviselőház, ha arról lenne szó, hogy egy egészen új adót hozzunk be s egy új adórendszert állapítsunk meg, akkor én azon igényt s követelést, miszerint felöleltessék az egész feladat s képe nyujtassék annak, hogy mily fokozatban s mi módon akarja a kormány az új jövedelmet a pénzügyek rendezésére fordítani, jogosultnak elismerném. De méltóztassanak mege,ngedm, midőn egyetértenek velem abban, hogy erre a jelenlegi országgyűlésnek physicai ideje nincs s midőn másfelől ugy szaporodnak az adóssági tételek, hogy legalább a
