Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-337
337. országos ülés márczins 5. 1SS7. 127 következményekért a felelősséget Önök; mi megtettük e tekintetben kötelességünket. De t. képviselőház magának ennek a törvényjavaslatnak érdemére vonatkozólag teszem meg második megjegyzésemet György Endre t. képviselőtársam fejtegetéseivel szemben. 0 ma is ismételte, gondolom, ugyanazt az érvet, melyet, ha jól emlékszem, már az első szállítási adótörvényjavaslat alkalmából felhozott, hogy tudniillik a vasutak jövedelmezésének szaporítására, öregbítésére lehetett volna a tarifákat is emelni, de lehet a szállítási adót is behozni; már pedig a tarifáknak emelése sokszorta károsabb lett volna a forgalomra, mint a szállítási adó behozatala. Ezt t. képviselőház, én elismerem, de az, hogy lehetne valamit tenni, a mi még rosszabb, az rám nézve nem argumentum arra, hogy valamit tegyünk, a mi határozottan rossz és káros. (Helyeslés és tetszés a hal- és szélső haló 1 dalon.) Már pedig t. képviselőház, annyi egyszer bizonyos és ez minden szakbeíi tekintély által elismert thesis, a hazai kiviteli viszonyok közt pedig kétszeres súlylyal bir, hogy a forgalomnak, a szállításnak megdrágítására irányuló minden intézkedés közgazdászatilag önnönmagában véve helytelen és közgazdasági szempontból nem igazolható. De igazolni iparkodnak azt ugy a kormány, mint a túloldal részéről a pénzügyi helyzettel, melynek komolysága más országokat is arra indított és bennünket is arra indíthat, hogy oly eszközökhöz folyamodjunk jövedelem előidézésére, melyek önnönmagukban véve helyeseknek nem mondhatók. Én azt hiszem, hogy ha a t. túloldal a thesist egyáltalán védelmezhető alakba akarja önteni, az csak ugy állítható fel helyesen — mert ezt az adót helyesnek feltüntetni, azt gondolom, kétségbeesett vállalkozás, hogy az mondatik: elismerjük, hogy közgazdasági szempontból ez az intézkedés komolyan kifogásolható, de oly szükség előtt állunk, a mely arra késztet, hogy azon eszközök kiszemelésében, melyek pénzügyi bajaink orvoslására szükségesek, nagyon válogatásak ne legyünk. Erre vonatkozik az, a minek mey mondásáért kértem leginkább szót. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház! Nagyon jól tudjuk mi a ház ezen oldalán s nagyon jól tudom én is. hogy hazánk jelenlegi, igen komoly pénzügyi helyzetét áldozatok nélkül orvosolni lehetetlen; azért én sem vállalkozom, valamint soha sem vállalkoztam életemben ámításra — arra az ámításra, hogy akármi, akár bárki más jövedelemszaporítás nélkül, a mi utóvégre áldozattd is jár, a pénzügyi helyzetet orvosolni képesek volnánk. De egyet azután kikötök és azt hiszem, hogy ennek kikötése teljesen jogosult. Ha még egy közgazdászatilag helyeselhető adójavaslattal állanánk is szemben nem pedi.2: olyannal, a mely felett a közgazdászat pálczát tört, még akkor is azt mondanám: csak ha egy, a pénzügyi helyzet orvoslására nézve biztosítékot nyújtó tervvel állunk szemben és hogy ha ezen tervnek egyik lánczszemét képezi valamely teheremelés, csak akkor discutiálható az, hogy hozzájárulunk-e vagy nem ? (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Akkor esetleg egy ilyen teheremeléshez hozzájárulni készek volnánk; de midőn semmi terv előttünk nem áll, midőn azt a rendszert, az intézkedéseknek azt az összességét, a melylyel a t. kormány az ország pénzügyi bajait orvosolni akarja, nem ismerjük: akkor nem lehet tőlünk követelni azt, hogy hozzájáruljunk oly teheremeléshez, a melylyel szemben ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy ez is a többieknek utján megy, hogy tudniillik a teher meglesz, de a czél általa el nem lesz érve. (Igaz! Ugy van! hal- és szélső halon.) Hiszen t. képviselőház, évek óta követi a parlament azt a fonák utat, hogy nem ismervén egy összefüggő és kielégítő pénzügyi rendszert, egyes adóemeléseket, egyes új adókat megszavaz azzal a szokott argumentatióval, hogy új jövedelmekre mindig szükség van. És mi azután ennek az eredménye? Az eredmények előttünk állanak : apránként, összefüggés és az előre látható eredmény tudata nélkül, lassankint 30— 40 millió forintra menő részint új adókat, részint adóemeléseket megszavazott a parlament és a pénzügyi helyzet, mely ennek eredményeként jelentkezik, az, hogy az államadósságok kamatainak körülbelül ugyanoly nagy összeggel való szaporodásával és egy megrögzött 40 milliónyi deficittel állunk szemben. (Igazi Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, minden körülmény közt lehekövetelni, hogy mielőtt új terhek megszavaztatná nak, a, parlament világosan tudja, hogy ezeknek lesz-e és mi lesz az eredménye? De kétszeresen megkövetelhető ez azon tapasztalás után, midőn az apránkint egymásután megszavazott nagy terhek daczára az eredmény ily megszomorító. (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ez, t. képviselőház, az oka annak, hogy én sem ezen törvényjavaslatot nem fogadom el, melynek különben érdemleges helytelenségei is vannak, sem, ha egy kevésbbé aggályos teheremelésre vonatkozó törvényjavaslat nyújtatnék is be, annak elfogadásához szintén nem járulhatnék szavazatommal addig, mig nem látom azon rendszabályok összességét, melyek eredményt ígérnek. Tehát nem azért teszem ezt, mintha ámítani akarnám az országot, hogy újabb áldozatoktól akár általunk, akár mások által meg fog kiméltetni, hanem azért teszem, mert azzal az országnak tartozunk, hogy ha új áldozatokat követelünk tőle, emberileg telhető módon biztosítsuk számára azok eredményét.