Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-337
126 337. országros ülés máreams 5. 1887. képviselő, a ki rám fogott mást, mint a mit mondtam. És még egyet: a nép elszegényedése. Hogy egyes években, ha az országnak egyes vidékei sújtatnak, ott momentán bajok vannak, ezt mindenki tudja. De a mit állítottam arról, hogy Magyarország népe nem szegényedik, azt határozottan ismétlem és ismétlem nem a banquettek szemüvegén keresztül, (Tetszés .jobbfelöl) hanem ismétlem igenis a telekkönyvi állapotok ismerete alapján, a hol rá lehet mutatni azon száz meg száz holdakra, melyet Magyarország szorgalmas földmi velő népe vagyonának öregbítésére évről-évre megszerez. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: A középosztály! Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk ! (Halljuk!) Azt mondják: a középosztály. Én magam nyilatkoztam egy alkalommal, midőn a negyedtelkes gazdák nagy túlterhelését és elszegényedését állították, hogy ez állítást alaposnak nem tartom; mert a baj, az adóteher legnagyobb súlya épen a középosztályra nehezül. Engem tehát arra emlékeztetni nem szükséges. (Helyeslés jobboldalon) De azon képviselő ur, kinek beszédjére most reílectáltam, szólt a verejtékével munkálkodó szegény népről; én is arról beszélek, mert arra nézve volt nyilatkozatom provocálva. (Helyeslés a jobboldalon.) Még egyet. Felhozzák minduntalan az Amerikába való kivándorlást. Én, t. ház, sajnálom azt, hogy kivándorlás történik, de méltóztassanak megnézni, nincs állama Európának, melyből nagyobb mértékben nem történnék kivándorlás. (Igaz! TJgy van! jobboldalon.) De tény az is, hogy a mint ma azon képviselő ur tárgyilagosan felhozta, igen sok közölök nem csakhogy visszajött, hanem — méltóztassanak elhinni — a visszajövök legnagyobb része, vagy pedig olyanok, kik onnan levelükben pénzt küldenek, meg is irják azt, hogy azonban oly borzasztóan kell dolgoznom, hogy ha otthon is igy akartam volna dolgozni, hát nem kellett volna kivándorolnom. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek, t. képviselőház, egyszerű tények. De most bocsánatot kérve ezen mintegy reám erőszakolt kitérésekért, visszatérek a törvényjavaslathoz. (Halljuk!) Tökéletesen igaz, t. képviselőház, hogy ezen törvényjavaslat eredménye a deficitet megszüntetni nem fogja; sőt még az is igaz, hogy ha az a reánk hárult rendkívüli költségek miatt majd felveendő kölcsönök kamatjait egészben nem is fogja fedezhetni, mégis kétségtelen, hogy a rendkívüli hadi előkészületekre felveendő költségek leszámításával, a rendes költségvetésben felmerülő nagyobb hiánynak kamatját magát igenis fedezni fogja. Azt hiszem, t. képviselőház, mindenesetre a komoly pénzügyi rendezés iránti teljes elhatározottságra mutat, midőn a kormány, természetesen csak korteskedési szempontból, közvetlen a választások [ előtt adóemelési javaslattal kedveskedik azért, hogy legalább az újabb adósságok kamatait új adóval fedezvén, a rendes deficitet ne növelje. Ez a ezélja ezen törvényjavaslatnak és ép ezen egyszerű czélból kérem a t. házat, hogy azt megszavazni méltóztassék. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Én nem szándékozom a t. ministerelnök urat a polemicus térre követni. Már néhány nappal ezelőtt megmondottam, hogy nézetem szerint a pénzügyi bajokat dialecticával orvosolni nem lehet (Ügy van! balfelöl) és a mostani helyzetben joga van ugy a parlamentnek, mint az országnak, hogy a korraánypadokról azon útnak kijelölését hallja, melyen a pénzügyi bajokat orvosolni lehet, nem pedig az azzal való mulatozást, hogy egyes képviselőknek ma és korábban tett nyilatkozatai közt van-e, nincs-e ellenmondás. (Élénk helyeslés balfelöl.) Én erre a térre a ministerelnök urat követni nem szándékozom, hanem a dolog lényegéhez akarok néhány rövid észrevételt tenni. (Halljuk!) Ezt se tettem volna azon szakszérű és helyes fejtegetések után, melyeket Gaal Jenő t. képviselőtársam a háznak előadott, ha nem történik a túloldalról oly nyilatkozat, a mely a ház ezen oldalának az adóemelési javaslatokkal szemben követendő eljárását egész általánosságban érinti és különösen ezzel szemben érzem magam indíttatva arra, hogy egy rövid nyilatkozattal válaszoljak. (Halljuk!) Két megjegyzést előre kell bocsátanom. A t. ministerelnök ur hibáztatta Graal Jenő t. képviselőtársam azon eljárását, hogy ő ezen javaslatnak a nemzetközi jogban foglalt akadályára rámutatott. Én nem akarom azon érveket ismételni, melyeket t. barátom e tekintetben a dologérdeme mellett felhozott, csupán azt akarom mondani, hogy az én meggyőződésem szerint semmi helytelen eljárás abban nem rejlik, sőt kötelességteljesítés, hogy ha az, a ki ugy van arról meggyőződve, az országot figyelmezteti, hogy bizonyos intézkedésekből bonyodalmak és bajok származhatnak. Azok, a kik a nemzetközi szerződéseken alapuló jogaikban sérelmet szenvednek — legyenek meggyőződve a t. túloldalon — önönmaguktól is tudják azokat mérlegelni, azok innen e tekintetben felvilágosítást és útmutatást nem várnak, arra rá nem szorulnak. A kinek itt figyelmeztetést kell nyerni, az a kormány, az a parlament, az a magyar törvényhozás és ezen figyelmeztetést idejekorán megadni nemcsak nem helytelen, hanem egyenesen kötelesség&zeríí eljárás, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek mi megfeleltünk. Ha figyelmezI tetésünket tekintetbe nem veszik, ám viseljék a
