Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-337

337- ors£Ág*s ülés márczins ä. Iäö7. Iái indokot nem szolgáltat. (Helyeslés jobb felől. Ellenmondások a bal- és a szélső baloldalon.) Én azt gondolom, t. ház, hogy tárgyilagosan az okot csak ebben lehet keresni és föllelni. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Mert különben subjeetive lehet ugyan azt állítani, hogy ugyanazok, a kik akkor ismerték kötelességüket (Közbeszólás a baloldalon: Mások voltak!) és ma is legnagyobb részben ugyanazok, ma már nem ismerik; de ez aztán tárgyilagos okoskodásnak el nem ismerhető. (Igás! Ugy van! a jobboldalon! Ellenmondások a baloldalon.) A képviselő ur nagy súlyt fektetett a dunagőzhajózási actára és rabulistikával vádolván a pénzügyi bizottságot és annak előadóját, maga — nem akarom mondani, rabulistikával, de éles eszének roppant megfeszítésével igyekezett kimutatni azt, hogy Magyarországnak nincs joga a dunagőzhajózási társulattól ezen adót követelni. Megvallom, t. ház, ebben aztán ä képviselő ur eljárását nem értem. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő ur azt mondja, hiába van az, hogy 11 év óta fennáll ezen adó és neui szólalt fel egy hatalom sem ellene; azon szerződés, a dunagőzhajózási aeta intentiója az volt, hogy ily adó behozatala lehetővé ne legyen. Megvallom, t. ház, mindig csodálkozom azon, ha szemben Magyarország jogaival, egy magyar képviselő ügyvédjévé lesz azon hatalmaknak (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon) a melyek ez ügyvédre nem szorultak, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) és a melyek, ha akarták volna, 10 év előtt és azóta érvényesítették volna jogaikat. (Ugy van! jobb felől.) De a képviselő ur igyekszik magyarázni ezt és mit mond még ezen kivül ? Azt mondja: természetes, hogy eddig nem szóltak, mert hiszen nincs más, mint az első szabadalmazott dunagőzhajózási társulat, mely, igaz, hogy Bécsben székelvén, az osztrák kormány felügyelete alatt kll; de az osztrák kormány a monarchia két állama közti viszonynál fogva természetesen nem szólalhatott fel, hogy ezen társulatnak érdekeit a magyar törvényhozás túlkapásai ellen megvédelmezze. T. képviselőház, ez megint olyan argumentum, a melyet csodálkozva hallottam a képviselő úrtól. És megmondom, hogy miért. Először, mert jogilag nem következik a monarchia két államának semmiféle viszonyából az, hogy egyik kormány a másikkal szemben ne vehesse pártfogása alá azokat, a kiket az ő pártfogására jogosultaknak hisz, ha erre nézve nemzetközi szerződésekre hivatkozhatik. De annál inkább csodáltam ezt a képviselő úrtól; mert a mennyire legalább én emlékezem — ő is azokhoz tartozik, mindenesetre azoknak táborában van, a kik más alkalommal, midőn okoskodásuk keretébe ez illik jobban, a monarchia másik államának kormányát, mintMagyarországlegnagyobb, legelkeseredettebb ellenségét tüntetik fel. (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Egyszer nem szólhat az osztrák kormány a jó viszony miatt, másszor a legnagyobb ellenségünk: mindig ugy, a mint a pilllanatnyi argumentatióba jobban beleillik; hogy mi azonban igaz benne, azzal nem kell törődni. (Tetszés jobbfélöl. Mozgás a baloldalon.) T. képviselőház! Felmerült itt az a kérdés, hogy szemben t. képviselőtársamnak azon okoskodásával, melyhez a pénzügyi bizottság előadójának argumentatiója is rokon, hogy tudniillik miután államháztartásunk hiányának tetemes része a vasúti befektetésekből ered, csak helyes, hogy ezen hiány fedezéséhez •— részben ezek is hozzájáruljanak — felvettetett a kérdés, hogy a vasutak miért állaraosittattak? Hiszen nem volt ezen államosításnak az a czélja, hogy a vasutak többet jövedelmezzenek, hanem az, hogy az ország forgalmát, közgazdasági érdekeit előmozdítsák. Tökéletesen igaz. De nem oly régen volt, a mikor hallottuk hangsúlyozni, hogy az az államosítás rosszal történt, hogy annak végrehajtása hibás volt, hogy a kormány túlment az elégen, mert a nemzetgazdasági szempontok mellett sem lett volna szabad a pénzügyi szempontot elfelejtem. Akkor ez volt az okoskodás. Ma, midőn nagyobb jövedelmet akarunk a vasutakból szerezni, az okoskodás megint az, hogy hiszen nem jövedelemért vette meg azokat az állam, hanem azért, hogy a forgalmat előmozdítsák. (Elénk tetszés jobbfelől. Eilenmondások balfelöl. Egy hang: Nem a vasutak, hanem a szállítás fizeti az adót!) T. képviselőház! Mégis csak a vasutak utján jön a jövedelem; abba most, hogy ki fizeti, nem ereszkedem bele, mert különben is az a kérdés, hogy bizonyos adót minden esetben ki fizet, a pénzügyi és államgazdásaati tudomány egyik legnagyobb problémája., mert az áthárítás problémáját még senkinek sem sikerült megoldani. (Helyeslés a jobboldalon.) Még egyet, mielőtt beszédem végéhez közeledném, kell felhozni csakis rectificatiókép. És ez az egy az, hogy én soha a pénzügyi bizottságban sem mondtam, hogy egyelőre adóemelésre nem gondolok. Mondtam ott, mondtam e házban, hogy a földadó és házadó emelésére egyelőre nem gondolok. Mondtam itt, hogy ha a jövő ülésszakban én vagy valamelyik collegám adóemelési javaslatot terjeszt be, a föld- és házadó emelésére vonatkozó nem lesz közte. (Helyeslés a jobboldalon.) De megmondtam azt is és ismétlem ma is, hogy az iránt Ígéretet, jóhiszeinűleg, becsülettel sem itt, sem a választókerületekben tenni nem lehet, hogy valaki Magyarországon többé ezen adókat emelni nem fogja. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt kívántam szavaim helyreigazítására elmondani, miután a néhány nap előtt mondottakkal szemben már akadt