Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-337

ÍM 337. országos iíióä luirczUs 5. 1SS7. csökkenésével saját vasutainál és a vasúti kamatgarantia emelkedésével más vasutaknál. Hisz a vasuxi tarifák már is oly magasak nálunk, miszerint különösen csekélyebb távolságoknál a tengelyen való szállítás előnyösebb a vasúton való szállításnál; például nálunk, az erdélyi részekben ma is nemcsak a belföldi székely, hanem a galicziai zsidó szekeresek is széltiben szállítják a vasutakkal párhuzamosan a gabnát, gyapjút, rongyot, bort. Ezt én a megszokottság, a régi slendriánban való csökönösség kifolyásának tartottam ; de kénytelen voltam gyakorlatilag meggyőződni arról, hogy azt a magas tarifák idézik elő, mert én magam is kénytelen voltam a gőzmozdony gúnyjáraa Torda melletti Szindről tengelyen szállíttatni porczellánföldet, mert ugy harmadába se került annak, mit a vasúton fizetnem kell vala. Ez a magas vasúti tarifa idézi elő részben, hogy hazánk keleti határszélén, a Székelyföldön a marha, gabna áránál oly megdöbbentő árcsökkenést észlelhetünk, hogy ott tulaj dónk épen a termelési áron alól vagyunk kénytelenek elvesztegetni például egy tehenet 25 forintért, egy litervéka búzát 80 krért, a mi ott oly elszegényedést s az adóképesség oly kimerülését idézte elő, hogy pár év múlva a kormány ugyanott adót szedni nem fog, ha minden adózó mellé külön végrehajtót állít is. (Derültség.) Már most a szállítási adó felemelése okozatszerfileg a tarifák emelkedését is maga után fogja vonni s ez elő fogja idézni azt, hogy a XIX. század gúnyjára, a tengelyen való szállítás háttérbe szorítandja a vasúti szállítást s a vasutainkba befektetett összegeket holt tökévé fogja átalakítani. Az, a mit, önök folytatnak, igazán a naprólnapra való tespedésnek tengélete ; (Ugy van ! balfelöl) önök a máért feláldozzák a jövőt; önök soha sem gondolnak valamely intézkedés horderejére, káros kihatására, csak arra, hogy a kimerített kincstár zavarán pilbmatnyira segítsenek, azután jöhet az özönvíz. (Ugy van! balfelöl.) De e nemzetnek nem lehet az a hivatása, hogy az önök párturalmáért áldozatul dobassák oda, ennek élni kell önök agyonnyomási kísérletei daczára is. A ministerelnök ur azon képzeletben él, hogy ez csak pilanatnyi zavar s azzal hitegeti magát és azzal akar hitegetni minket is, hogy a nép elszegényedéséről szó se lehet, sőt ellenben az emelkedik jólétben és vagyonosodásban. E thémára már ismételten visszatért, legközelebbről a költségvetési törvény tárgyalásakor is, a miből azt kell következtetnem, hogy e tévhitbe ugy beleélte ön magát, hogy utoljára még maga is el találja hinni. (Derültség.) Hát ebből látszik, hogy a minister ur nem ismeri az ország helyzetét, hogy ő nem forogván a nép között, a jubiláris és kiállítási banquettek szemüvegén látja a helyzetet; hogy csak a küldöttségek hízelgő szavaiból vesz mértéket a helyzet megítélésére. Azonban mindez csak olyan Potemkin féle festett táj. A való az, hogy soha még hazánkban oly nyomor, oly közelszegényedés nem honolt, mint most; a nép hazánk terméketlenebb vidékeiről tömegesen vándorol ki, pedig e nép ragaszkodik az ősi röghöz, az ősi tűzhelyhez s csak a végnyomor nyomhatja kezébe a vándorbotot, csak vérző szívvel válik meg e hazától, (ügy van! balfelöl.) Azok, a kik erősebb lelkűek, a kik a helyzet nehézségével még meg mernek küzdeni, azok még soha sem észlelt Ínséggel küzdenek és soha még oly sok elzüllött existentiát, annyi kiéhezett és elrongyosodott mezítlábos embert még az egyiptomi feláh között sem láttam, mint most hazánkban láthatni. Az önök folytonos adóemelése és a közösügyek kiszivattyúzási rendszere már annyira kimerítette az adóképességet, hogy nemhogy új adókat birna el, hanem az eddigieket is képtelen hordozni. Minden adóemelést, legyen az egyenes vagy indirect adó, én hazánkban képtelenségnek tartok, az a kincstár jövedelmét nem, hanem csakis az adóhátralékokat fogná növelni s azért én a szállítási adó felemelését visszautasítom s a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azok után, a mik ugy a ministeri indokolásban, mint a pénzügyi bizottság indokolásában elő vannak adva, valamint a miket a pénzügyi bizottság előadója is elmondott, ez alkalommal igen löviden kívánok szólani. (Halljuk!) Mindenekelőtt meg kell hogy jegyezzem azt, hogy Gaal Jenő képviselő ur felmutatván, hogy más államokban ilynemű adókkal mi történik, elismerte, hogy voltak másutt is ily adók, de azt mondotta, mindig csak a nagy szükség eseteiben s a mint a nagy szükség megszűnt, ezen adók is lejebb szállíttattak, vagy eltöröltettek. Igen csodálom, t. ház, hogy a képviselő ur ezzel argumentál ezen adó ellen, midőn a pénzügyi helyzet komolyságát mindenki elismeri, ő pedig épen azokhoz tartozik, kik azt a lehető legsötétebb színben szokták festeni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha csak félig igaz a pénzügyi helyzetnek azon rossz állapota, milyennek a képviselő ur azt más alkalommal festette: akkor azon körülmény, mely mellett ezen adónem másutt behozatott, csakugyan nálunk is megvan; tehát ezen szempontból a törvényjavaslatot megtámadni egyáltalában nem lehet. (Igaz ! (Ugy van! a jobboldalon.) De a képviselő ur azzal is argumentált, hogy még 1880-ban a pénzügyi bizottság legalább aggályát fejezte ki ezen adó behozatala iránt, most még ezt sem teszi. De, t. ház, mégis mi lehet ennek az oka? Az, hogy az 1880 óta tett tapasztalatok bizonyították, hogy az aggályok nem voltak ala| posak, hogy ezen adónem behozatala aggályra