Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-330

g 830. országos ülés február 24 1887. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Dologi kiadások 7,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Királyi főügyészségek. Rendes kiadások: XX. fejezet, 5. czím. Rendes bevételek: IX. fejezet, 2, czím. Kiadás. Személyi járandóságok 34,680 frt. Olay Szilárd í T. ház! Általános a panasz a királyi főügyészség azon eljárása ellen, hogy fenyítő ügyekben az igazságszolgáltatás menetét a királyi ügyészségekhez nyíltan és titokban kiadott rendeletek által megakadályozza. Minthogy a királyi főügyésznek e joga törvényben nem gyökeredzik, hogy ily visszaélések jövőben elő ne forduljanak, arra kérem a t. igazságügyminister urat, legyen szíves törvényhozásilag intézkedni, hogy a királyi főügyész ur jövőben az igazságszolgáltatás szabad menetét bünfenyítő ügyekben ily titkos és nem titkos utasításokkal meg ne akadályozza. (Helyeslések a szélső halon.) Elnök: A királyi főügyészségek czímén személyi járandóságok czímén előirányzott 34,680 frt megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa).- Dologi kiadások 9,460 frt. Elnök; Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Bevétel 3,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Királyi törvényszékek és járásbíróságok. Rendes kiadások : XX. fejezet, 6. czím. Rendes bevételek: IX. fejezet, 3. czím. Kiadás: Személyi járandóságok 5.294,565 frt. Elnök: Megszavaztatik. Beöthy Algernon jegyző (olvassa).- Dologi kiadások 1.561,225 frt. Andaházy Lászlő: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) Alig pár éve, hogy a telekkönyvi intézmény Magyarországba behozatott és ime már kénytelenek voltunk a törvényhozás utján intézkedni, hogy új telekkönyvek szerkesztessenek, mert tapasztaltuk, hogy a jelenlegi telekkönyvek nem felelnek meg a valóságuak. Ebből kiindulva tehát, a törvényhozás jónak találta a telekkönyi betétek s a telekkönyvek újból szerkesztését elrendelni. Igaz ugyan, hogy a felek nem kötelezhetők arra, hogy a jogügyletekről Írásbeli szerződéseket kössenek, erre nézve tehát észrevételt nem is akarok tenni; de igenis lehetséges az, hogy a hagyatéki eljárás, a hol többnyire ingatlanvagyon száll az örökösökre, kötelezővé tétessék. A hagyatéki eljárás nézetem szerint nem is tartozik szorosan a perrendtartásba, tehát mi akadály sem forog fenn az iránt, hogy a hagyatéki eljárásról külön intézkedjünk. Ezt pedig annál inkább szükségesnek tartom, mert a kényszerhagyatéki eljárás mellett a hagyatékok azonnal el fognak intéztetni és az illető ingatlanok esetleg hivatalból adatnak át a feleknek, a mi igen sok zavarnak veszi elejét. (Igaz! TJgy van!) Másodsorban magára az államra nézve is igen eló'nyös volna ez pénzügyi szempontból, mert igen jól tudjuk, hogy számtalan hagyatéki vagyon után az átruházási, örökösödési illeték nem fizettetik le. Ha tehát a kötelező hagyatéki eljárás behozatik, ez irányban is segítve lesz a hiányon, a mennyiben ezek a sok esetben igen tekintélyes összegek azonnal be fognak folyni az állami pénztárba. Alázatos kérésem tehát az igazságügyminister úrhoz az, vájjon nem volna-e lehetséges a hagyatéki eljárásról, nem várva be a perrendtartás átalakítását, önállóan gondoskodni oly módon, hogy az kötelezőleg mondassák ki. (Helyeslés jobbfelöl.) Rövid felszólalásom befejezéséül engedje meg a t. ház, hogy reflectáljak még Boda igen t. képviselő urnak tegnap itt elmondott beszédére. (Halljuk!) O tudniillik arról panaszkodik, hogy milyen nagy mi nálunk a protectio. Lehetséges, hogy igaza van; de hát tud-e nekem az igen t. képviselő ur egy olyan államot felmutatni, a melyben a protectio nem léteznék, ne volna meg többékevésbbé'? (Mozgás a szélső baloldalon.) Olvastam múltkor külföldi lapokban, hogy Francziaországban, a mely pedig köztársaság levén, ott a kormánynak talán nincs oly nagy befolyása, mint mi nálunk — a protectio olyan virágokat hajtott, mint soha a császárság alatt. A protectio tehát mindaddig, a míg emberek és nem angyalok fognak kormányozni, elkerülhetetlen. De hát nem f

is ugy van az, a mint a képviselő ur állította. 0 tudniillik mi reánk, az úgynevezett jobboldalra, vagy pedig — a mint ő kifejezte magát — a mamelukokra akarta ezt értetni és kiemelte, hogy ők mindent keresztül visznek. Meglehet, hogy a t. képviselő urak ott a túloldalon abban a nézetben vannak, hogy a mamelukok tejben-vajban úsznak; de, t. ház, tapasztalatból tudhatja mindenki, a ki ezen a helyen ül, hogy ez nem igy van; sőt ellenkezőleg, ki lehet mondani, hogy a túloldalon levő képviselőtársainknak sok esetben, a legtöbb esetben több befolyásuk van, mint az ezen oldalon ülőknek. (Élénk derültség.) Példákkal is illustrálhátnäm ezt az állításomat, de nem teszem. A mondottaknál fogva azon alázatos kérésem volna az igazságügyminister úrhoz, hogy miután az e czímén előirányzott 150,000 frt első sorban az újból kinevezendő tisztviselők díjazására fordítandó, lenne szives a kinevezések alkalmával talán ezen oldalról is meghallgatni a véleményeket és nem csupán az ellenoldalról jövő ajánlatokat figyelembe venni. (Derültség.)