Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-337

3S7. orseAgos ülés márezins 5. 1887. 121 tarifa leszállításokkal 40—60°A,-ra menő könnyítést élvezett, jelentékeny terhet rónánk. T. ház! Az adóemelés egyáltalában nem kellemes dolog sem ezen, sem azon az oldalon; de ha komolyan vesszük azt az állítást, melyet első sorban a túloldalról hangoztattak, hogy tudnillik a, pénzügyi helyzet komor — és én megvallom ebben tökéletesen osztozom — ngy valóban nem értem a logicai consequentiát.midőn egy az alapgondolatban nem helytelennek, hanem csak terhesnek tartott adót proponál a kormány, ezt egyszerűen visszautasítani méltóztatik. Szemben azon áldozatokkal, melyeket a magyar törvényhozás hozott a közlekedési hálózat fejlesztésére s ezáltal a forgalom könnyítésére; szemben azon ténnyel, hogy a szállítási díjak emelése minden országban bekövetkezett ; szemben azon ténnyel, hogy nálunk a szállítási díjaknak tisztán a magyar államvasutaknál s a garantirozott vasutaknál emelése kétszeres áldozatot involvált volna s a magyar államvasutak versenyviszonyát alterálta volna; szemben azon ténnyel, hogy főleg az utolsó évben oly nagy mérvűek voltak a tarifa-leszállítások, mint alig valahol; szemben végül azon ténnyel, hogy pénzügyi helyzetünk nehézségei nagy részben épen a közlekedési vállalatokra adott kiadások következményei; mindezeknél fogva elutasíthatatlan kötelességének tartom a kormánynak első sorban ezen segédeszközzel módot nyújtani a jelen nehéz helyzetben az állami követelmények teljesítésére s ezért a magam részéről a törvényjavaslatot elfogadom. (ElénJc helyeslés jobbfelöí.) Enyedi Lukács: T. ház < Az előttünk fekvő törvényjavaslat még gróf Szapáry Gyula volt t. pénzügyminister ur hagyatéka s most, midőn ezen hagyatékkal szemben állunk, valóban nem tekinthetjük magunkat nevető örökösöknek. Már magában véve azon helyzet, mely a pénzügyminister ur után maradt az államháztartásban, melynek egyik iilustratiójául szolgál az előttünk fekvő törvényjavaslat is, valóban arra int, hogy a legkomolyabban és a legmélyebben fontoljuk meg azt, ha azon oldaliéi, azon kormány részéről tőlünk újabb pénzügyi áldozatokat követelnek, ha újból arra szólítanak fel bennünket, hogy^ bármi czímen az országnak adóterhét emeljük. En t. ház, ha egyáltalán kapcsolatba hozom az élőt.ünk fekvő törvényjavaslatot magával azon pénzügyi helyzettel, melyben egyfelől előterjesztve lett s a melylyel kapcsolatba hozatik, megvallom, hogy én azt vártam volna akkor, midőn a pénzügyi kormányzatban változás következett be, hogy ezen törvényjavaslat vissza fog vonatni és daczára annak, hogy a bizottságban tárgyaltatott, a ház plénuma elé nem fog kerülni. Nem közgazdasági okokkal indokolom álláspontomat, mert Graal Jenő t. képviselőtársam oly alaposan és kimerítően foglalkozott annak közgáz- » KÉPVH. NAPLÓ. 1 884—87, XVI. KÖTET. daságilag káros jelentőségével, hogy teljesen fölmentve érzem magam azon kötelesség alól, hogy én is ezen törvényjavaslatnak közgazdasági részével foglalkozzam. De annál szükségesebbnek tartom, hogy annak kapcsolatossága a pénzügyi helyzettel, főleg a költségvetés megszavazása óta történt változásokkal szemben, újból megvilágittassék s ez annál indokoltabb, mert a kormány indokolásában, valamint a pénzügyi bizottság beterjesztett jelentésében egyenesen az államháztartás mérlegére történik hivatkozás, melynek javítását czéíozza ezen törvényj avaslat. Említettem, t ház, azt vártam volna, hogy a t. ministerelnök ur, miután a pénzügyek vezetését átvette, nem fogja azt a ház tárgyalása alá bocsátani, nem azért, mintha azt hinném,hogy ő nem fogja belátni annak szükségét, hogy az állam bevételeit emelni kell, hanem azért, hogy ilyen elszigetelt intézkedéssel ilyen nagy szükséglethez képest aránylag laphaliákkal nem fog a törvény-hozás elé fordulni a mai helyzetben. Annak tulaj donképen volt értelme akkor, midőn gróf Szapáry Gyula volt pénzügyminister benyújtotta, mert az akkor kapcsolatban állott más pénzügyi intézkedésekkel, kapcsolatban állt a conversionaíis tervezettel, a melytől nem tudom, helyesen-helytelenül, alaposan-alaptalanul, nagyon tetemes pénzügyi eredményeket várt. Akkor kapcsolatosan a további intéz kedésekkel igenis értettem volna a többbség részéről azt, hogy azon kiadás és deficit fedezésére, a mely kormányzata alatt keletkezett, apellált volna a nemzetlie-: e törvényjavaslat és annak várható eredménye által s ebben is a pénzügyi helyzetnek némi fedezetét, némi enyhítését láttam volna. Ma azonban ez a felfogás nézetem szerint nem állhat meg. Méltóztassék contemplálni, milyen viszonyban áll ez a törvényjavaslat s annak várható eredménye azon helyzettel, azzal a pénzügyi állapottal, a melyben Magyarország jelenleg van. És pedig van azon megváltozott körülmények óta, a mely a költségvetés benyújtása és annak megállapítása óta beállott. Azt hiszem, nem lesz érdektelen, t. ház, ha szembeállítom azt, hogy mi Magyarországnak a szükséglete és milyen arányban áll azon szükséglethez a fedezet, a mire ezen törvényjavaslat által a kormánynak ez időszerint kilátása van. (Halljuk!) A költségvetés megállapítása óta a következő újabb szükségletek merülnek fel. (Halljuk!) A honvédség és népfelkelés felszerelési szükségleteinek fedezésére 77* millió, a delegatiók által most megszavazás alatt álló 527* milliónyi összegnek Magyarországot terhelő része 16 millió, a most megszavazott kiállítási kiadási többlet 17' millióban, azon póthitelek, melyek az egyes ministeriumok részéről az 1886-ikévretúlkiadásul esnek 1.800,000 forint; azon kevesebb bevétel, 1G