Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-337
jfi>6> 337. orszásros ül melv az utóbbi kimutatások szerint bekövetkezik 4,' s mely az 1886-iki kezelési eredmény [hiányait szaporítja 5 millió forint, a közös vámbevételből Magyarországot illető rész, mely a közös kiadások fedezésére fordittatik 3 milliónyi kevesebb összeg, ezenfelül az agiónak 25°/»-ról 28°/»-ra emelkedése, mert az agio mint tudjuk rsak 25°/»-ban vétetett fel, itt a többszükséglet körülbelől 1 millió, továbbá fennmarad fedezetlenül azon 18 milliónyi összeg, Imelyet gróf Szapáry előbbi pénzügyminister a pénztári készletek hiányaként mutatott be, mind hitelművelet által fedezendők. Sióval ezeket mind összevéve —az 1887-iki hiányt extra ictum tekinteten kivül hagyva — 53.800,000 frtot tesznek ezen összegek, ugy, hogy az 1887-iki hiánynyal együtt a magyar államnak 76 milliónyi összeget kell hitelművelet utján fedeznie. Ennyi az összeg, melyre szüksége van. Már most, ha szembe állítom ezzel azt, hogy ezen hitelművelet utján fedezendő nagy szükséglet fedezésére megkívántató összegek az 1887-iki költségvetésben előirányozva nincsenek, ha továbbá ugy teszem fel, hogy nem rögtön fog ennek beszerzése megtörténni, hanem az év folyamán, ugy, hogy a jelen szükségletet nem az egész 1887. évi, hanem csak félévi kamat fogja terhelni: kitűnik, hogy 1.500,000 frtnyi túlkiadás lesz kizárólag azon kamatok czímén, mely ezentúl az imént felsoroltak fedezésére felveendő hitelművelet utján fedezendő lesz. Ezzel szembeáll ez a törvényjavaslat. Mennyire teszik, t. ház, e törvényjavaslat eredményét. A kormány előterjesztése szerint abból 1.200,000 frt volt várható. A bizottság által történt emelések folytán ez összeg 1-8—2 millióra emelkedett. Ennek realisalása azonban csakis az év második felében lehetséges, a miért is az eredmény nem lesz több, mint egy millió forint. Még egyet óhajtok megjegyezni, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Az általam felsorolt hitelműveletek kamatai, a melyek az 1887-iki költségvetésben nem foglaltatnak, azon összegek után, a melyekre utaltam, a jövő évi budgetet mintegy 3 és 7* millióval fogják terhelni. Az e törvényjavaslatból várható eredmény tehát egyfelől nem fedezi 50°/o-át azon szükségletnek, a mely a kamattöbbletből eredményeztetik s nem fedez többet, mint 50°/o-át azon kamatteheremelkedésnek, mely a jövő évi költségvetésben az általam ismertetett terhekből szerepelni fog. Megfoghatatlan tehát, t. ház, hogy mikép lehet a kormánynak az ország oly pénzügyi helyzetében, minta mai, szemben ezen körülményekkel, oly javaslattal állni a törvényhozás elé, amelynek megszavazását én lelkiismeretemmel összeegyeztethetőnek nem tartom, mert annak teljes czéltalanságáról meg vagyok győződve, mert tudom, hogy ennek segítségével nemcsak, hogy nem lenís márezlus B. 18S". i dítünk Magyarország pénzügyi helyzetén, hanem I az abban a változatlan állapotban marad, a melyI ben van. Ezek azon szempontok, a melyeket előadni részemről bátor voltam. Magára a szállítási adóra részletesen kiterjeszkedni nem akarok, hanem csak annak a kijelentésére szorítkozom, hogy én a szállítási adót Magyarország mai viszonyai közt elfogadhatónak nem tartom. Nem szavaztam volna ezt meg akkor, a midőn behozatott, még kevésbé járulhatok hozzá ma, a midőn annak terhei fokoztatnak. Arra, a mire György t. képviselőtársam hivatkozott, hogy Magyarország az államvasutakra ilyen meg amolyan összegeket fordított s hogy azoknak jövedelmezőségét emelni kell, megjegyzem, hogy nem azért államosította Magyarország az államvasutakat, hogy abból nagy pénzügyi haszna s nyereséges üzlete legyen, hanem azért, hogy Magyarország közgazdaságának használjon s hogy különösen Magyarország mezőgazdaságának rendkívüli válságos helyzetében bizonyos támaszul szolgálhasson. Már most, ha figyelembe veszszük azon nehéz versenyviszonyokat, a melyekre G-aal Jenő t. képviselőtársam oly tüzetesen és oly találóan utalt, hogy lehet azt indokul felhozni, hogy az egyfelől leszállított tarifákat, másfelől a szállítási adóval emeljük? Tudjuk, hogy még Francziaországban is, a hol ezen adóra utalva voltak és a hol ezen adót nem normális körűimé nyék között emelték magasra, hanem a mikor 12 milliárdba kerülő vesztett háború után voltak, a legelső nemzetgazdászok abban a meggyőződésben vannak, hogy a szállítási adó közgazdaságilag káros és hogy ezt nem lehet helyesen és okszerűen fentartani. György Endre t. képviselőtársam e javaslatnak indokolására még azt is felhozza, hogy nemcsak a tarifák szállíttattak le, hanem azon termények ára is, a melyek szállíttatnak, leszálltak és igy a viszony a szállítási díj és az árú közt lényegesen megváltozott. Ezt, t. ház, érvül elfogadni nem tudom, de ha érvül akarjuk felhozni, biztosítani kellene a fogyasztók szempontjából az országot arról, hogy ha azon árúk ismét felemelkednek és a fogyasztás azon terményeket drágábban lesz kénytelen vásárolni, a szállítási adót leszállítjuk, hogy azon egészségesebb viszony, mely azelőtt fennállott, ismét helyreállittassék. Ugy, a mint a tétel felállíttatott, abból egyáltalában következtetést levonni részemről nem tudok. T. képviselő ur beszédének végén hozzánk fordulva — mind a két ellenzéket értem — azt mondta, hogy felfoghatatlan ő előtte az a logica, mely egyfelől elismeri a pénzügyi helyzet súlyos voltát, másfelől pedig az ennek sanálására szükséges eszközöket megtagadja. Hogy mi, t. ház, különösen a ház ezen oldalán a t. kormánynyal miiyen helyzetben vagyunk, azt ' ismételnem, magyaráznom nem szükséges; de
