Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-337

337. srsiÉgos ülés márczius 5. 1887. 115 legyen, ezen intézkedések ellen ilyen elvi kifogást tenni nem lehet. Ezeket voltam bátor a t. háznak kötelességszerűen a javaslattal kapcsolatban előadni s ezek után bátor vagyok azt a pénzügyi bizottság nevében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobbfélől.) Gaal Jenő (pécskai): T. ház! Semmi sem jellemzi jobban a mi szomorú pénzügyi helyzetünket, mint az a körülmény, hogy a szállítási adó kérdésével a törvényhozás egyetlen kormány működése alatt immár harmadszor kénytelen foglalkozni. Jellemző ez felfogásom szerint azért, mert ha a szállítási adó történetét tekintem, abból azon meggyőződésre kell jutnom, hogy ezen adó ugy a mint nálunk érvényesítve van, mindig és mindenütt a rendkivüliség jellegével birt. Igaz ugyan, hogy a szállítási adó a személyforgalomra már századokkal ezelőtt kivettetett, például Hollandiában. Israz,hogy a múlt század végén hozatott beFrancziaoiszágban, a hol 1855-ig belőle lassanként az úgynevezett dixiéme fejlődött ki, mely azután 1871-ig volt érvényben. 1815-ben hozatott be a személyszállítási adó Angliában és az, ámbár mérsékelt határok közt, ott ma is érvényben van. Oroszországban is van személyszállítási adó ; Austriában szintén kísérletet tettek annak behozatalára 1879ben, de miután a bizottságban nagy aggodalmak merültek fel, az nem sikerült. A legújabb időkig a szállítási adók behozatalánál azonban a teherforgalmat lehetőleg kímélték és ott is, a hol mint Angliában egy időre behozatott, csakhamar elállottak attól. Csakis a legeslegújabb időben két állam, hogy rendkívüli pénzügyi zavaraiból meneküljön, hozta be a szállítási adót, ugy a mint az nálunk ma is érvényben van. Először Francziaország 1871-ben, azután Olaszország hozta be 1874-ben; ez utóbbi azonban már 1862-ben behozta a személyszállítási adót 187 -ben azt 107»ról 13%-ra emelte, a teherforgalomra ugyanakkor 2%-os adót vetvén ki. De Francziaország 1878-ban az általa korábban behozott teherszállítási adót eltörölte, mert meggyőződött arról, hogy fentartása a közgazdaságnak többet árt, mint a mennyit a kincstárnak pénzügyileg használ. Világos ezekből, t. ház, hogy — mint mondám el SZ9 llítási adó, a nálunk alkalmazott formában mindenütt a rendkivüliség jellegével bírt és hogy ott, hol azt nagyobb mértékben alkalmazták, a mint az első nagyobb nehézségeken túl voltak, igyekeztek tőle ismét mihamarabb megszabadulni. Mi ellenben most már harmad Ízben vagyunk kénytelenek a szállítási adóval foglalkozni és pedig másodszor ugy, hogy ennek emelése kívántatik a törvényhozástól. Sőt ez a második emelés, t. ház, sokkal kedvezőtlenebb körülmények közt történik és sokkal súlyosabb, mint a minők közt az első történt és a minő az volt. Mert mig 1880- I | ban ugy a személy, valamint a teherszállítási adó egyaránt 50°/»-tel emeltetett ugyan, de a személyszállításra vetett teher hattizedrészben merítette ki az eredményt és csak négytizedrészben sújtotta a teherszállítást, addig most a pénzügyi bizottság módosító javaslatai szerint a személyszállítási adó, 20%, ellenben a teherszállítási adó 67%-kal emeltetik, ugy, hogy most az eredményből a személyforgalom egyharmad erejéig, a teherforgalom kétharmad erejéig fog részt kapni. Ha már most én, ki ezen t. háznak a szállítási adó felemelése felett kifejlődött 1880dki vitájában is részt vettem, azon mozzanatokat nézem, melyek figyelembe veendők és melyekre reflectálni kell, akkor csak két új körülményt találok a mostani helyzetben Az egyik az, hogy 1880-ban maga a pénzügyi bizottság is bizonyos aggályokat táplált ezen adóemeléssel szemben és akkori jelentésében azt mondotta, hogy „hazánk kiválóan földmívelő ország lévén, gazdászati helyzeténekés fejlődésének egyik feltétele terményeinek könnyű és olcsó elszállítása és igy óvakodva kerülendő a szállítás uehe7.ítése és ezáltal a termények versenyképességére csökkentőleg hatni." Most ellenben a pénzügyi bizottság semmiféle ily aggálynak nem ad kifejezést, sőt ellenkezőleg ő maga von bizonyos szállítási vállalatokat a kormány előterjesztésén túl is az adó alá; ezenkívül pedig a személyszállítási adót a kormány előterjesztésén túl még további 2%-kal fokozni javasolja. A másik új körülmény, a melyre ki kell terjeszkednem, azou kérvény, melyre a t. előadó ur is hivatkozott, tudniillik a Dunán hajózást folytató vállalatoknak kérvénye, melyben ki van mutatva az, hogy ezen előterjesztés ugy az 1856-ik évi párisi békeokmánynyal, mint az ennek alapján létesült 1857dk évi dunahajózási actával ellentétben van. Én ezen két körülmény közül az elsőre — megvallom — nagy súlyt nem fektetek, miután minden aggodalmai daczára 1880-ban is, most is a pénzügyi bizottság abban concludál, hogy az adóemelést javasolja a t. háznak. A második körülménynyel bővebben szándékozom beszédem további folyamán foglalkozni s azért itt csak utalok arra, hogy egyéb új mozzanat nem lévén előttünk, azt hiszem, hogy tökéletesen meg fogok felelni feladatomnak akkor, ha a kormány előterjesztésében a javaslat támogatása czóljából felhozott főbb indokokra röviden elmondom észrevételeimet. (Halljuk!) Az első indok, a melylyel a kormány előterjesztését támogatj'i, az, hogy pénzügyeink jelen helyzetében arra nagy szüksége van. Felhozza továbbá, hogy a méltányos teher megosztás elve azt kívánja, hogy miután az állam a közlekedési eszközök javítására sokat költött, az azok áltól