Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-337

1Í6 537. országos ülés márcxins 5. 1887. előidézett forgalom is nagyobb mértékben vegyen részt a közteherviselésben. Végül említi, hogy még a méltányos teher megosztás elvétől eltekintve is, ajánlható elfogadásra e javaslat, mert közgazdasági és forgalmi szempontból semmiféle aggályokra nem nyújt az alkalmat. Á mi, t. ház, a méltányos teher megosztás elvét illeti, megvallom, ennek emlegetését nagyon különösnek találom, annál inkább, mert hiszen csak a nem rég lefolyt pénzügyi vitákban gyakran történt a kormány és pártja részéről utalás arra, hogy a beruházások nálunk mily hasznosak voltak ; hogy azon nagy adóemeléseket, a melyekkel időközben az országot terhelni kellett, csak azért volt képes elviselni, mert különösen a közlekedési eszközök javítása érdekében tett beruházások képesítették azok elviselésére az országot. Azért kérdem, t. ház, hogy ha a méltányosság elvének alkalmazása annyira szükséges, nincs-e már azon áldozatokért, melyek a közlekedési eszközök javítása érdekében hozattak, megfelelő haszna a magyar államnak? Hiszen azon 30 milliónyi új adó, azon 15—16 milliónyi régi adóemelés csakugyan alig lett volna igazolható és kivethető, hogy ha e beruházások nem eszközöltetnek. Vájjon nem áll-e a hozott áldozatok természetével logicai ellentétben az, hogy közvetlen hasznot akarjunk belőlük kapni, mikor czéljuk az, hogy a közgazdaságnak használjanak és a közgazdaság teherviselési képességének fokozása útján váljanak a pénzügyeknek és a kincstárnak javára. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Hogy ez a felfogás, t. ház, nem csupán theoreticus, mutatjaFrancziaország példája, amely 1878-ban több évi tapasztalat után volt kénytelen meggyőződni arról, hogy a forgalmi adó ilyen alakban kivetve, a közgazdaságnak többet árt, mint a mennyit a pénzügyeknek használ. És hogy ez igy van, erre nézve utalok egy szerzőre, a ki munkáját nem akkor irta, a mikor az ellenzék padjain ült hanem midőn azokat már elhagyta, utalok a mostani közlekedési államtitkár ur azon munkájára, melyet az államháztartás és adózásról Francziaorszagban irt. E munkában a szállítási adóról szólván, a következőket mondja egy helyen : (Halljuk! Halljuk !) „ A franczia szállítási adónak a miénkkel szemben előnye az, hogy nem terheli az árúszállítást és e tekintetben Francziaország igen tanulságos példát nyújthat nekünk; mert csak a végső szükségben nyúl ehhez az adóhoz, de akkor is a külföldre való kivételnél visszatérítette ez adót s néhány év múlva a teherszállításra azt el is törölte, mert meggyőződött arról, hogy nagyobb károkat okoz a nemzetgazdasági forgalomnak, mint a mennyi hasznot a kincstálba lefolyt tiz millió forint hajtott." így vagyunk, t, ház, a méltányos tehermegoszlás azon elvével, melyre a javaslat támogatása j érdekében az indokolás utal. De azt mondja az indokolás és említette a t. előadó ur is, hogy eltekintve az elvtől, a szállítási adó nálunk még emelhető, mert közgazdasági és forgalmi szempontból az nem aggályos Ennek az indokolás két főokát említi fel. Az egyik az, hogy az ezüst agio, mely azelőtt 17—18%-ot tett, megszűnt. (Hegedüs Sándor tagadólag int.) Az előadó ur, igaz, nem említette ezt, hanem az indokolásban megvan. Másodszor, hogy a díjtételek sok árura és sok irányban leszállittattak és a kivitel az ország nyers termelése részére több irányban biztosítva lön. Hát a mi az ezüst agio megszűntét illeti, erre nézve csak két megjegyzést bátorkodom tenni. Az egyik az, hogy mikor ez agio fennállott, ép akkor voltak az országnak legjobb termésű évei. S kivitelünk is ép akkor volt a legélénkebb és a leglendületesebb. Ennélfogva, ha áll is, hogy ennek folytán absolute nagyobb volt a szállítások díjtétele : ezt a nagyobb terhet sokkal könnyebben elviselte az akkori kivitel, mint a kisebbet a mai. Második észrevételem e részben az, hogy az ezüst agio eltűntét nagy mérvben ellensúlyozza az a körülmény, hogy az időközben tetemesen felszökkent arany agio, különösen a főbb kiviteli irányokban, melyekre nézve köteléki díjtételek állanak fenn, ma is érvényesül. Az mondatik továbbá, hogy a szállítási díjtételek azóta, mióta az adó emeltetett, csökkentve lőnek. Ez tény, t. ház. Csakhogy ennek túlságos hangsúlyozása mellett azt látom, ugy a kormány előterjesztéséből, valamint a t. előadó ur imént hallott beszédéből is, hogy egy igen fontos körülményt szem elől méltóztatnak téveszteni. Ez pedig az, hogy a mai forgalmi viszonyok fejlődése, különösen a mi részünkről mulhatlanulkövetelik,hogy a szállítás minden tényező felhasználásával folyton olcsóbbá tétessék. Ez áll ugy a személy, valamint az árúforgalomra nézve is s ez utóbbira ugy bent az országban, mint a kivitel tekintetében egyaránt. Én a személyforgalomnak nem tulajdoníthatok oly kis jelentőséget gazdasági tekintetben, mint az indokolás és az előadó ur, ki, ha jól hallottam, beszéde egész folyamán erről meg sem emlékezett. (Hegedüs Sándor ellentmond.) A személyforgalom gazdasági fontosságát én csak egy utalással akarom kitüntetni. (Halljuk!) Tudvalévő, t. ház, hogy Magyarországnak épen legtermékenyebb vidékein munkáskézben hiány mutatkozik, mig ellenben a felvidéken munkáskézben bőség van és pedig a munka alkalomhoz képest annyira, hogy a szegény felvidékiek nem képesek otthonukban megélni, hanem munkaszerzés végett kénytelenek Amerikába kivándorolni. Eendszerint nem szakadnak el hazájuktól, visszajönnek. Azonban mindenesetre nagyon szo' morú, hogy midőn az ország igen jelentékeny