Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-336
336. országos ülés márczius 4. IS87- tf)i szerű drágulását vonták maguk után. Elég talán emlékeztetni a t. házat röviden arra, hogy 1883—1885. közt következett be a berlini egészségügyi kiállításon az a catastropha, mely ott az összes épületeket, azok tűzveszélyes jellegénél fogva felemésztette és nemcsak az abba fektetett tőkéket semmisítette meg, hanem kényszerítette ezen kiállítás rendezőit is, hogy az új épületeket állandó jellegüeknek és a tűztől lehetőleg menteseknek építsék. A kiállítási bizottság, mely ugyanezen időben ez események behatása alatt e dologgal foglalkozott, azon kényszerhelyzetbe jutott, hogy gondoskodnia kellett a tűzbiztonság lehető magas fokának eléréséről. Ez vonta maga után azt, hogy a kiállítási főépületek állandó jellegűek lettek és ez vonta maga után — mint mondtam — azon emelkedést, mely a kiállítás intézésében a költségek nagy részét fokozta. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) A kiállítási épületek állandó jellegűvé tétele és azon tűzbiztonsági tekintetek, melyek ezen időben és valószínűleg a jövőben is állandóan, minden kiállításnál irányadókká fognak válni, jelentékeny mértékben fokozták tehát a kiadásokat; de jelentékeny mértékben fokozták tehát azt a rendőri, még pedig különösen a tüzrendőri szempontból történt kiadások is, melyek szintén nagy tényezőt képviselnek a költségek emelkedésében. Ehhez járulnak még azon kiadások is, (Halljuk ! Halljuk!) melyek szintén nagy tételeit képezik a zárszámadásoknak, tudniillik a biztosítási díjak emelése, melyek igen nagymértékben fokozódtak ahhoz a számításhoz képest, a mely akkor tétetett, mikor ezen tények még nem voltak ismeretesek. (ügy van! jobbfelől.) Mindez együtt azt eredményezte, t. ház, hogy az 1883-ik évi előzetes számításhoz képest a kiállítás mérvei növekedtek és az az iránt mutatkozó érdeklődés folytán maga a kiállítás jövedelme is jelentékeny mértékben, mintegy háromszorosan az előzetes számításhoz képest emelkedett, mert 600,000 forint volt, mint elérhető maximalis eredmény fölvéve, a zárszámadások pedig 1.700,000 forintot mutatnak fel, a kiadások az említett behatások alatt sokszorta nagyobbra emelkedtek, az eredeti összegnek mintegy ötszörösére és együtt 3.450,000 forintot tesznek ki. Ezen két összeg közt mutatkozó különbözet az, mely a t. ház részéről intézkedést, ezen két összeg közt mutatkozó különbözet az, mely az ország részéről fedezetet igényel. En, t. ház, nem tartom feladatomnak, hogy e kiadás általános hasznáról és jelentőségéről elmélkedjem és a t. ház idejét és figyelmét ez által igénybe vegyem. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon mióta ezen országban az ipari foglalkozások méltatása iránt a hangulat fölébredt, a kiállítás jelentősége iránt csak egy nézet uralkodott. Mikor még az iparalkotás j elszaval nem voltak a pártok közös jelszavai, melyeket a felemlítéskor csak azért nem kisérte általános helyeslés, mert az „közhely"-nek tekintetik, hanem csak még egyeseknek, a nemzet legjobbjainak — ugy szólván — a kormány csendes tűrése mellett engedélyezett jelszavai voltak, (Helyeslés jobbfelől) a 40-es években ezen ország azzal kezdeményezte az ipari alkotások terén való tevékenységet, hogy két kiállítást rendezett. Elég talán e tekintetben emlékeztetni arra, hogy még az alkotmányos élet szünetelése alatt is akkor, mikor a nemzetnek nem volt tere máshol nyilatkozni, mikor a szabad mozgás minden téren, még az anyagi téren is elfojtva volt, az ország ösztönszerű érzülete megérezte azt, hogy e tér az, a melyen működhetik, a melyen eredményeket érhet el, a melyeken a nemzeti jólétet előmozdíthatja a nélkül, hogy e tevékenység politikai tekintetben veszedelmes volna vagy politikai elvei megtagadásával járna. (Ugy van! jobbfelől) Hiszen közemlékezetben van, hogy maga az a nagy aetio, a mely az alkotmány helyreállítására vezetett, a hatvanas évek közepén azon kiállítással vezettetett be, a melyet akkor ugyanazon a helyen, a hol a későbbi országos általános kiállítás lefolyt, az országos magyar gazdasági egyesület rendezett. (Halljuk! Halljuk!) Tudatában van a t. képviselőház annak is, hogy más nemzet például kiállításokra, melyek tőlünk sokkal távolabb áll, százezreket költött már az alkotmányos Magyarország is, hogy megmutassa a gazdasági és ipari téren való haladását és felmutassa azon tényezőket, a melyek a jogos önbizalmat és a haladásra való képességet serkenthetik. (Ugy van! jobbfelől) E tekintetben, t. ház, mi nem vagyunk ott, a hol a nyugoti államok, melyek minden kiállításban tisztán vásárt tekintenek, a melylyel az idegeneket magukhoz csődíthetik és melyek magukban birják fedezetüket és megtérülnek az illető rendező nemzetnek közvetlenül is. Nálunk nem ily vásár a kiállítás, nálunk saját önbizalmunk felkeltésére és a nemzetben szunnyadozó erőknek a további munkára való sarkallására szükségesek a kiállítások. (Helyeslés jobbfelöl.) És hogy, t. ház, e tekintetben a harmadéve lefolyt kiállítás a nemzeti erőre nézve nem zsibbasztólag, hanem serkentőleg hatott, hogy minden tényező érezte és ki is mondta azt, hogy abban további munkára, további lendületre jelentékeny serkentő elem rejlik, e tekintetben, t.ház, azt hiszem, az ország pártjai és egyénei közt nem lehet vélemény-eltérés. (Helyeslés jobbfelől.) Nem lehet vélemény-eltérés annálfogva sem, mert nagyon igazságtalan lett volna, ha azon kiállítás sikerét és eredményét akármelyik párt, kormány, vagy akármely tényezők maguknak vindieálták volna. Az, a menynyiben siker volt, a nemzet egyetemének volt sikere. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De ha igy áll a
