Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-336

102 336 ©rsíítgoä ül- • múiczics 4. 1SS7. dolog; ha tiltakozott volna bárki az ellen, hogy egyeseknek tulajdonítsuk e sikert, akkor sokszorta igazságtalanabb lenne azon terhek ódiumát, melyek ebből származnak akár pártokra, akár kormányokra, akár egyesekre hárítani. Legnagyobb hiba lenne pedig ezt az ódiumot azokra hárítani, a kiknek önzetlen és fáradhatlan munkája a kiállítást vezette és a kik — bármit mondjanak a pénzügyi eredmények hatása alatt munkájukról — az egyes előforduló dolgokért felelősek ugyan, de megérdemlik annak elismerését, hogy munkájukkal a nemzet történelmének lapjait egy fényes fejezettel gazdagították. Mert e kiállítás története e nemzet történetében mindig fényes és szép lapot fog elfoglalni. (Helyeslés jobbfelcfl.) T. ház! Fentartva magamnak azon esetre, ha a vita további folyamában felmerülnek egyes ellenvetések, hogy azokra esetleg feleljek és megjegyezve azt, hogy a kiállítás egészére nézve a zárszámadások egyrészt átestek azon országos bizottság ellenőrzésén, melynek kiküldetését maga a törvényhozás rendelte el, másrészt pedig átfognak esni az állami számvevőszéknél az összes állami kiadásokra vonatkozó controllon és végül a mikor a zárszámadások előterjesztetni fognak, át fognak esni a ház zárszámadási bizottságának és e háznak ellenőrzésén. Ajánlom a pénzügyi bizottság' jelentése alapján e törvényjavaslat elfogadását, (Élénk helyeslés jobb felöl.) Enyedi Lukács: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Szívesen magamévá teszem a t. előadó ur azon felfogását, hogy valamint maga a kiállítás rendezése, ugy a kiállítás rendezésének ügyével kapcsolatos kiadások is nem ítélendők meg tisztán pártszempontból. Engem is e felfogás vezérel, de egy másik szempontot is akarok tekintetbe venni. Ez pedig az, hogy én részemről is határozottan igazságtalanságnak tartanám és azon utón méltányos bírálatot nem vélnék elérhetni, ha akiállítás körül előfordult túlkiadások mérlegelését a mai pénzügyi helyzet szempontjából akarnám eszközölni. En azt hiszem, hogy midőn meg akarjuk vizsgálni azon eljárást, mely a kiállítás körül követtetett: nem a mai hangulatba kell helyezkedni, hanem abba, mely uralkodó volt akkor, midőn a kiállítás az ország általános helyeslése mellett rendeztetett. Midőn, t. ház, bírálat alá veszem az előttünk fekvő előterjesztést, igyekezem teljesen igazságos lenni, kerülök minden pártszempontot és egyenesen oly nézpontból indulok ki, mely kizárólag magával a tárgygyal van kapcsolatban. Azon okokat, melyek a túlkiadásokat okozták, a t. előadó ur igen helyesen kijelölte. Eámutatott arra, hogy azokat egyfelől a kiállítók számának nagy növekedése, másfelől pedig az a körülmény okozta, hogy a kiállítási építkezésekre sokkal nagyobb terület kellett; utalt azon tűzbiztonsági intézkedésekre is, melyek a berlini kiállításnál tett tapasztalatok folytán alkalmazandók voltak ; egy szóval kiemelte mindazon tényezőket, melyekre a póthitel iránti kérésében a t. kormány ugy is hivatkozott. Én, t. ház, elismerem a kiállításnak közgazdasági jelentőségét. E jelentőséget azonban túlbecsülni hajlandó nem vagyok. De ha igazuk is van azoknak, kik a kiállítás közgazdasági jelentőségét nem teszik oly magas fokra, mint a t. előadó ur is tette, egyet el kell ismernem: hogy a kiállítás nemzetközi szempontból Magyarország tekintélyének, hiteléneke melésére szolgált. (Helyeslés.) Én, t. ház, ép UOZB álláspontnál fogva, melyet elfoglalok, nagy súlyt fektetek a közéletnek minden oly nyilvánulására, mely egyúttal nyilvánulása állami különállásunknak. Magyarországnak, melynek külképviselete nincs, mely nincs azon helyzetben, hogy a nemzetközi érintkezést arra hivatott saját hivatalos közege által fentartsa, annál nagyobb szüksége van oly közvetítő eszközökre, melyekkel érintkezésbe léphet a külföldi államokkal, melyekkel az ő nemzetközi különállását documentálhatja. (Ugy van ! a szélső balon.) Ha tehát túlhajtatik is a kiállítás érdeme, ha tovább is mennek e tekintetben, mint kellene; ha nem is tekinteném egyébnek a kiállítást, mint nagy nemzeti reclamnak : még akkor is azt hinném, hogy bizonyos részét e kiadásoknak áldozni e szempontból is érdemes volt. A kiállítás másik fontos érdeme az volt, hogy megismertette a magyarországi közönséget azzal, hogy Magyarország ipartermelése, bármily szűk korlátok között mozogj is, mégis képes bizonyos igényeket kielégíteni. És ha Magyarország közönsége az ott tett tapasztalatokból nem vonja le a kellő tanulságot, ez nem a kiállítás hibája. Ha Magyarország közönsége megszokná.hogy legalább azon ipartermékeket, melyek Magyarországon tényleg termeltetnek és a kiállításon tényleg be lettek mutatva, belföldi iparosoktól szerezze be, már ezzel nagy hasznot tett volna a kiállítás. Ha mindezen dolgokat tekintetbe veszem, azon eredményre kellene jutnom, hogy a kiállítás rendezésére fordított kiadások a valódi és tényleges szükségből folytak ki, hogy az elköltött összegek valóban szükségesek voltak arra, hogy a kiállítás sikere és fényes eredménye — mit szívesen elismerek — biztosíttassák, akkor én egy perczig sem haboztam volna annak kijelentésével, hogy bár én alkotmányjogilag a kormány eljárását helyeselni nem tudom és bár elvártam voina tőle, hogy midőn a kiállítás rendezésének folyamán tapasztalta, hogy oly rendkívüli módra kitágultak a keretek, hogy oly nagy az eltérés azon összegek közt, melyekre hitelt nyert a törvény-