Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-335
335. országos ülés márezins 2. 1887. 97 Tibád Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvnek ezen pontját hitelesítettnek jelentem ki. T. ház! Ezzel a mai ülés napirendje ki van merítve. Hátra van Pap Elek képviselő ixr interpellatióinak előterjesztése. Pap Elek: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egy nagy vidék szegényebb sorsú polgárainak érdekében vagyok bátor az igen t. igazságügyminister ur nagybecsű figyelmét és erélyes intézkedéseit kikérni. Interpellatióm tárgyát szárazan és röviden a következőkben vagyok bátor előterjeszteni. Hajdumegyébe kebelezett Földes községében lakik egy Weinberger Mihály nevezetű igen gazdag tőkepénzes, a ki ezelőtt még néhány évvel igen szerény anyagi körülmények között éit és jelenleg köztudomás szerint, több mint 600,000 írt értékű birtokkal rendelkezik. Ezen Weinberger Mihály tőkepénzét leginkább a Sárréten, nevezetesen Földesen, Sápon, Papén, Bajomban, Udvariban, Bárándon és Püspök-Ladánybiin szokta elhelyezni és pedig nem a törvény által megengedett kamatra, de oly uzsorára, melynek következtében mindazok, kik a kölcsönvett pénzt több ideig szokták használni, koldusbotra jutottak. Jogosan nevezhette tehát a nép ezen említett tőkepénzest a s> Sárrét nadályának,« mert valóban több százra menő család van ott, a melyeket ő koldusbotra juttatott. Azonban vele is megtörtént az, a mit a magyar példabeszéd így szokott kifejezni, hogy „Addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik a . Weinberger Mihálylyal is megtörtént az, hogy a mikor már egészen elbizakodottan és teljes biztonságban űzte bűnös üzelmeit, az elszegényedett adósok ellene felzúdultak és a törvény oltalma alá menekülve, a debreezeni királyi törvényszéknél bűnvádi följelentést tettek uzsoráskodása miatt. E följelentésnél fogva a nevezett törvényszék erélyesen megindította a vizsgálatot, melynek folyamán Weinberger összes fő- és kézikönyveit lefoglaltatta. Ezen könyvekből kitűnt, hogy Weinberger kinek, minő kamatra adott pénzt. E könyvek segélyével teljesen constatálva lett Weinberger uzsoráskodása, mert teljes bizonyítékot képezett ellene. Kitűnt e könyvekből, hogy több mint 200 ember volt adósa azon időben, midőn e könyvek leioglaltattak és hogy alig vallotta be tőkepénzének l /i»*-ad részét adó alá s ennek következtében az államot több ezer forintig megkárosította. Nem csuda tehát, ha a vizsgálat ezen sikeres eredménye fölött, nemcsak az elszegényedett adósok, de általában Hajdumegye közvéleménye és közérzülete örömét fejezte ki. Annál elszomorítóbb volt azonban azon esemény, mely szerint a könyvek rövid idővel a lefogKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XVI. KÖTET. lalás után, a debreezeni királyi törvényszéktől ellopattak. A lopás megtörténte után Weinberger Mihály és azon írnok,, a ki gyanúsítva volt, hogy a lopásban bűnrészes vagy talán tettes, letartóztatottak s a letartóztatást nemcsak a debreezeni királyi törvényszék, de a pesti királyi tábla is helybenhagyta. Azonban a múlt év közepe táján a törvényszünet alatt a királyi főügyész ur Debreczenben megjelenvén, az épen akkor szabadságot élvező debreezeni királyi ügyész helyettesét, az alügyészt, szigorúan utasította, hogy a letartóztatottak szabadlábra helyezése iránt haladéktalanul tegyen a törvényszékhez előterjesztést. Az alügyész ur a parancsra az előterjesztését megtévén, annak az eredménye az lett, hogy Weinberger Mihály s az illető gyanúsított írnok rövid nap múlva szabadlábra helyeztettek. Ekkor Weinberger Mihály a szabad levegő belégzéséből új erőt merítve, vehemeníer neki ment azon adósainak, a kik különösen az ő bűnös cselekményeit napfényre hozták, illetőleg őt a törvényszéknél följelentették és százával pereitette be a váltóit és exequáltatta az illetőket. E merénylettel szemben a vagyonúkban megtámadott polgárok ismét a debreezeni királyi törvényszék oltalmát, segélyét keresvén, az iránt folyamodtak, hogy a törvényszék a beperesített váltóköveteléseket ne hajtsa végre, illetőleg ne exequáltassa az illető adósokat mindaddig, mig a folyamatba tett bűnvádi eljárás be nem fejeztetett. Ezen kérelmük annyival inkább jogosult volt, mert valóban constatáltatott, hogy a beperesített váltók mind uzsoraváltók s azok ellen e czímen kifogásukat megtették, azonban ekkor már a debreezeni királyi törvényszék egészen más hangulatban volt s a folyamodók kérelmét figyelemre sem méltatta. Ezt tapasztalva a károsultak és panaszttevők, a múlt év november havában az igazságügyminister úrhoz nyújtottak be panaszos kérvényt, melyben röviden és tárgyilagosan előadták az imént fölsorolt szabálytalanságokat s mindazon sérelmeket, a melyek ennek az ügynek a folyama alatt a debreezeni királyi törvényszéknél felmerültek és kérték a minister urnak beható, gyökeres, a körülményeknek megfelelő szigorú intézkedését s az objectiv vizsgálat megtartását. Azonban daczára annak, hogy azóta már több hét, sőt hónap telt el, az ügy egy hajszálnyival, egy lépéssel, egy mozzanattal sem haladt előbbre, ma is épen abban a stádiumban van, a melyben volt akkor, midőn ezen birtokos polgárok kérvényüket az igazságügyminister úrhoz benyújtották. Én, t. ház, nagyon jól tudom azt, hogy az uzsoráról hangzatosan lehetne beszélni, jól tudom, 13