Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-317

88 317. orszéyts ttlét február í). 1887. időktől, mikor a hires ezernoviczi 4 ctos tarifatétel elérhetetlennek mutatkozott nálunk ? Valóban nagy az akkortól mostanig. Ki tanította meg a magyar kereskedőt az olcsó tarifára, kinek köszön hetjük gabna és liszt kivitelünket mind a két irányban, ki tanította meg a magyar közönséget a 12 és 10 krajczáros koesitarifára, hu. nem a magyar államvasút? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És kivitelünk hogy állott akkor megkötve különös helyzetünkben a közös vállatok által mind Austria, mind a tenger felé? Ma disponálunk Oderbergig, Bécsig és a tengerig. S nem ennek köszönhetjük-e, hogy ezen előnyök által azon nagy rázkódtatások.a melyek az összes európai gazctaközünséget sújtották, reánk nézve legalább részben paralisálhatók lesznek? (TJgy van! a jobboldalon.) Nem önkénytelenül érzi-e a közvélemény és jobban, mint ? képviselő ur, hogy épen a magyar államvasutak keze által mentetett meg az ország birtokosainak egy tekintélyes része tán a végromlástól, nem ösztönszerűen érzi-e a közvélemény épen azon idegesség által, a mely ellenállhatatlan erővel nyilvánul, valahányszor csak szó van a magyar államvasutak bérbeadásáról vagy elidegenítéséről. (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon.) Méltóztassék a képviselő nr azon átalakításokat tekinteni, melyeken az egész országnak s nemcsak a magyar államvasutaknak tarifarendszere az utolsó időben keresztül ment, méltóztassék azon féligmeddig' saját szempontjukból igazolt idegességet nézni, melylyel a niagánvasútak és közlekedési vállalatok tekintenek a magyar államvasutak csökkenő tarifarendszerére. Hiszen mindenki méltány lattal emlékezik a magyar államvasutak tarifa politikája felől s talán nem a legutolsó helye van ez összhangban azon kárhoztató hangnak, mely innen-onnan az államvasutak túlolesó tarifái ellen emeltetik. Méltóztassék kiszámítani azon óriási hasznot, mely azóta eléretett az által, hogy hálózatával uralkodni kezdett a magyar államvasút az összes magyar közgazdasági viszonyok és pedig nemcsak saját vonalain, hanem az egész országra nézve és akkor méltóztassék aztán ítélni objective, nem oda dobott szavakkal. A mig ezek igy állanak és pedig igy állanak, addig a t. képviselő ur e tekintetben tett szemrehányásai alaptalanok. Én elfogadom azon hasonlatot, a melyet Tors Kálmán képviselő ur a Franklin sípjáról mondott. Tán pénzügyileg igen drága volt, meg kellett fizetnünk az államvasutakat, elismerem és mondhatjuk, sok pénzt adtunk a sípért, de ha ennek a sípnak a nótáján tánczol egész Magyarország közgazdasága, akkor a mi sajátságos helyzetünkben nekünk ez a síp, akár mennyi pénzbe került is, még mindig nagyon olcsó. (Élénk helyeslés jobbfdol.) Bottlik LajOS: T. ház! Szavaim helyreigazítására kérek szót. A képviselő ur, ugy látszik, I nem méltóztatott szavaimat kellő figyelemmel kísérni, mert én az 1885-iki évet mind a bevételekre, mind pedig a kiadásokra nézve összehasonlítottam az I887rik évi előirányzattal. Továbbá nem vontam kétségbe az államvasutak közgazdasági előnyeit; csak azt mondtam, hogy valami nagyobb szabású intézkedések nem tétettek. A tarifa-tételek re nem hivatkoztam, hanem azt mondtam, hogy a tarifa rendszer ma is oly tömkeleg s oly bonyolult, mint volt ezelőtt tíz évvel. A mi pedig a díjtételeket illeti, miután ezek szóba hozattak, megjegyzem, hogy ma már a magán vasutak is ott vannak, köztük a kassa-oderbergi vasút is, hogy ép úgy, mint a magyar állami vasút, tonnakilométerenkint 2"09 krajczárt vesz be. Csak ezt akartam megjegyezni. Elnöki Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha, tehát szólani senki nem kivan, a vitát bezárom. Baross Gábor közmunka és közlekedésügyi minister: T. ház! Azt hiszem, meg lehet tőlem — és méltán — kívánni azt, hogy az államvasutak kezelésére és a kezelés által elért eredményekre nézve részletesen kiterjeszkedjem és a t. képviselő urnak és a t. háznak hiteles adatokat terjeszszek elő. — Mielőtt azonban ezt tenném, kettőt kívánok még megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy az államvasutak igazgatásában létrejött szervezetváitoztatás sokkal rövidebb tartamú, sem hogy a kétségen kívül kedvezőbb eredményekből további következtetéseket kívánnék vonni. Nem akarok e tekintetben semmiféle elismerő szót sem hallani e téren, csak azt a biztosítást akarom a magam részéről tenni, hogy a mennyiben az módomban lesz, azon nyomon fogok haladni ezentúl is, a mely nyomon haladt a ministerium az általam előmutatandó eredmények elérésében. Tehát nem vindicálok magamnak elismerést ezért senkitől. Horánszky Nándor (közbeszól): Korai is volna! Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi minister: Magam is elismerem ezt. — A másik dolog, a mir ki akarok jelenteni, az, hogy sokkal komolyabban veszem a tárgyat, hogy sem Bottlik képviselő úrral részletesen vitatkozzam. (Mozgás balflöl.) Én mindenkivel szemben teljes tisztelettel viseltetem és ezt is ekként emelem ki. A t. képviselő ur azonban állításaiban oly térre lépett, a melyre én őt nem követhetem. (Halljuk! Halljuk !) Először is azt mondta a t. képvielő ur, hogy a szervezés czélja az volt, hogy rég kipróbált emberek az államvasutak szolgálatából kidobassanak. Bottlik Lajos: Ezt a szót nem használtam. Baross Gábor közmunka- ós közieke-