Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-317

317. országos ülés február 9. 1887. gg désügyi minister: At. képviselőm azt mondta, hogy rég kipróbált egyének eltávolíttattak. (ügy van! balfelöl. Felkiáltások jobbfelöl: Ez mindegy!) Ezt én, t. ház, kereken tagadom s esak azt az egyet említem fel, hogy nézetem szerint, ha valamely, ugy az államvasuti szolgálat az, a mely katonai fegyelmet igényel. (Ügy van! jobb/elől.) Ezt fentartani kötelessége mindenkinek, (ügy van! jobbfelöl.) E szolgálatot azonban igen meg­nehezíti és lazítja, ha minduntalan — különösen Bottlik Lajos képviselő ur részéről — személyi szempontok kevertetnek a felszólalásokba, (ügy van! jobbfélöl.) Ez megnehezíti álláspontját azok­nak is, a kik első sorban vannak hivatva a fegye­lem fentartására. (Ugy van! jobbfelől) Egyébiránt én concret példákat kérek s ha lehet, azokra nézve nyilatkozni is fogok. (Helyeslés jobbfelöl.) A másik állítás — a mit megint a pártnak vet szemére — az, hogy öt ügy vezetőséget azért állított fel a kormány s hogy azoknak székhelye azért lett akként megállapítva, a mint ma van, mert ez párt-tactica. Ezt tagadom. Az üzletvezető­ségeknek felállítása tisztán szolgálati érdekből történt — ki fogok rá még terjeszkedni — új székhelyeket pedig nem talál a képviselő ur, de talál három megszüntetettet; ha tehát a párttactica lett volna mérvadó, inkább tartottuk volna a 8—9-et, vagy talán még kiterjesztettük volna, mintsem hogy leszállítottuk ötre. Ez tisztán egy raisonabilis administrativ intézkedés volt, melyről ha tetszik, számolni fogok. A takarékosság ko­molysága ki fog az adatokból derülni. A keleti vasút képe ma még előttem lebeg, pedig csak a későbbi nemzedék tagja vagyok. Azon idő már lejárt, hol mesés fizetéseket adtunk az igazgatóknak és végkielégítések mesésen adat­tak ; de a szabadjegyek ideje is lejárt. És ha van komoly törekvés valakiben, ugy lelkemből mon­dom, bennem van. De ha azt beismerem, hogy a szervezés sokkal koraiabb, hogysem annak ered­ményeiért bárki elismerést igényelhetne, ugy más­felől engedjék meg azt az igazságot is, hogy bizonyos bajok orvoslása, különösen ily nagy intézetnél, kézfordulattal el nem érhetők, ahhoz idő kell; ezt az időt kérem és a mennyiben az nekem meg volna engedve, szerény tehetségemmel fel is fogom azt használni. (Helyeslés jobbfelől.) Én tisztán az adatok előterjesztésére kívánnék szo­rítkozni, méltóztassék azokat jó indulattal meg­hallgatni. Alapul természetesen az 1885. eredménye­ket veszem és hogy e tekintetben senkivel szem­ben nem akarok elfogult vagy részrehajló lenni és hogy magamat akarom ostorozni ott, a hol kell, esak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy 1885-ben államtitkára voltam hivatalbeli elődöm­nek és hogy az államvasutaknál, valamint a minis­KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. teriumban akkor történt dolgokért én is felelős voltam és az maradok. Tehát senkivel szemben nem akarok itt neheztelő adatokat felhozni, hanem tényeket. Az 1885. eredmények, különösen kiadási eredmények az előirányzattal szemben 3.837,765 forint 11 krnyi túlkiadásra vezettek. Ezen tűi­kiadásból esett az általános igazgatásra kerek­számban 92,000 frt, pályafelügyeletre és fentar­tásra 1.200,000 frt, forgalmi és kereskedelmi szolgálatra 1.118,000 frt, vonatmozgósításra 1.010,000 frt, anyagszer-kezelésre 19,000 frt, különféle, tulajdonképen nem üzleti kiadá­sokra 234,000' frt. Egy szóval az 1885-iki eredmények 3.800,000 frttal kedvezőtlenebbek voltak az előirányzatnál és ennek következtében, daczára annak, hogy a jövedelmek valamivel ked­vezőbbek voltak, a tiszta eredmény még sem volt olyan, mint az előirányzat volt. Az 1885-iki év folyamán már hivatalbeli elődömnek feltűnt és feltűnhetett mindenkinek az államvasutak belső igazgatásában a kellő controll hiánya a kiadások körül. Mert a ministerium és a minister megkapta a kimutatásokat időközönkint, melyek meglehetős complicáltak voltak, sőt intéz­kedtünk e tekintetben ismételten, de kellő ered­mény nem volt elérhető. Gondolkozni kellett arról, miként lehessen az ellenőrzést a forrásnál akként biztosítani, hogy tényleg raisonabilis pénzkezelés jó intentiókkal együtt honosodjék meg az állam­vasutaknál. Aa új szervezet és ezen részletes pénzügyi ellenőrzés a kezelés forrásánál idézte elő azt, hogy a különféle kiadások tekintetében ra­tionabilisabb beosztás és reductio lehetővé vált. Ezt példákkal fogom bizonyítani. Az 1886-ik évi eddig ismert végleges ered­mények a következők. A bevételeket illetőleg ma ínég nem mondhatni biztosat, mert itt van a pót­kezelési negyed s a leszámolás még nem kész. A bevételekre csak szeptember végéig terjeszkedhe­tem ki, a kiadásokat megmondhatnám a kezemnél lévő kimutatás szerint november végéig terjedőleg; de előadom combinatiómat az egész év eredményére vonatkozólag, a mely combinatio teljesen reális. 1886. szeptember végeiga végleges bevételt számítom. Azontúl combinatio szerint adom elő a számokat. A bevételek 1886-ban tesznek september hó végéig a végleges eredményeket, október, novem­ber havában az ideiglenes eredményeket számba véve, 31 millió 753,874 frtot, 1885-ben 30.658,096 frtot, tehát a bevételi többlet 1.095,271 frt. A kiadások november végéig 1886-ban 17 millió 760,051 frt, 1885-ben ugyanez időközben 20.060,266 forint. A megtakarított összeg tehát 2 millió 300,215 forint, ugy, hogy az összes többlet tiszta jövedelem tett 1885-ben 10.597,859 forintot. November végéig a folyó évben tett 13.993,000 12

Next

/
Thumbnails
Contents