Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-317

Ni 317 országos ülés febrnár 9. KS7. történvén hivatkozás: hogy tudniillik van a nagy adósságok fejében ellenérték, mert itt vannak a vasutak: akkor ma Franklinnal föl kellene kiáltanunk, hogy drágán vásároltuk meg azt a sípocskát. a melyik a gőzlocomotivokon az országnak fütyöl. Ámde, t. ház, mi mindig tiltakoztunk az ellen, hogy túlkönnyelmű kiadásainknak és rossz gazdálkodásunknak takaró-köpenyéül szolgáljanak épen e vasutak, a melyek az államnak most egyetlen, újabban szerzett vagyonát képezik és igen helyeseltük a pénzügyi bizottság azon intézkedését, mely szerint utasította a kormányt, hogy mutattassák ki végre, mennyi az az összeg, melybe Magyarország vasutai kerültek. A közlekedésügyi minister urnak mai költségvetésében most már benfoglaltatik a kimutatás. 378.000,000 kerekszámban az az összeg, a mely Magyarország államvasutaiba tényleg beruházta tott. Nagy összeg, de bizony egy negyedét sem teszi ki azon költekezéseknek, kölcsönöknek és adósságoknak, a melyeknek a mikor részünkről felhozzattak, eltakarása végett mindig az államvasutakra hivatkoztak. 378.000,000 forint tagadhatatlan nagy összeg és én hiszem azt, hogy ez összeg talán a mostani tapasztalat s egy kis tervszerűség mellett, a görbe, a családi vasutak elhagyásával s az oly költséges experimentumoknak, a mik tapasztalatlanságunknak voltak felróhatok, mint például a mi a keleti vasutaknál történt, mellőzésével, azt hiszem, az a 378.000,000 nem nőtt volna fel ennyire. Nem mondhatjuk, hogy a sípoeskát olcsón vettük, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Drágán vettük, de nemcsak azért drága a vasúthálózat, mert sok pénzbe került, hanem azért is, mert meg kell hogy becsüljük, mivel a miénk. Vasutaink, ugy az államiak, mint az állami kezelés alatt levők, összesen 5162 kilométert tesznek, tehát 555 kilométerrel többet, mint tavaly. Bevételük 36.500,000 forintra van praeliminálva. A kiadás 22 000,000, a felesleg tehát 14.500,000 forint. Nem tudom, vájjon e számítás realisálásához nem fér-e kétség? Ezt biztosan csak akkor tudnók, ha az 1886. év tényleges eredményei már össze volnának állítva, ha tudnók, hogy az előzetes év gazdálkodásai a következő évre mily tájékoztatást nyújtanak; ha tudnók, hogy a bruttó bevételekben elérték-e az 1885-iki 33.718,000-et s kijöttek-e az államvasutak az 1886-ra praeliminált 22 590,000 forinttal és végre, az államvasutak beszállították-e az előirányzott 14.358,000 forint felesleget. Szóval, ismerni kellene a tényleges üzleti eredményeket. Azt hiszem, hogy a minister ur már azon helyzetben van, hogy ezekkel előállhat. Mindenesetre nekünk, kik ily helyzetben nem voltunk, számításba kellett vennünk azt, hogy az 1886. év a rossz évek közé volt sorozandó. Tudjuk, hogy ez évben nem volt országos kiállítás, mint 1885-ben és igy e réven sem a személy, sem az árúforgalom nem növekedett. Tudjuk, hogy Fiume felé a cholera miatt a szállításnak csökkenie kellett, sőt a cholera a belfoigalomra is hátrányos lehetett. És tudjuk, hogy az Enrópa szerte uralkodó védvámos áramlat szintén nem mozdíthatta elő a vasutak bevételét. Mindazonáltal — és én loyalisan azon álláspontra helyezkedem, hogy elfogadom a kormány által megállapított számtételeket — ugy tapasztaljuk, hogy 1885-höz képest növekedés van a bevételekben s apadás mutatkozik, vagy legalább ígérkezik a kiadásokban. A végleges eredményeknek birtokában nem lévén, nem állíthatom, de ha állnak a kormány számai, megáll az az arányszám is, mely a közlekedésügyi minister ur jelentésében foglaltatik, hog}

7 a vasutakba ténylegesen beruházott tőke a magyar államvasutak révén 3'84

u

/°-ot jövedelmez. T ház! E jövedelmezés bizonyára nem nagy s ha a vasutakat, eltekintve közgazdasági hasznuktól,, csak mint üzletet tekintjük : senki sem fogja állíthatni, hogy midőn az üzletbe fektetett tőke után kamatként 5527

u-et fizetünk, azonban az üzletbe fektetett tőkének csak 3'84°/o-et veszünk be, hogy ez fényes üzletnek volna mondható. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És szabad legyen itt arra figyelmeztetnem, hogy az állam nemcsak a 378 millió forint tényleg beruházott tőke után fizeti a kamatot, hanem fizeti még ama 7 9 millió forintra menő összeg után is, a melybe ennek a 378 millió forint kölcsönnek a beszerzése került. De mint igazságos ember, nem helyezkedi)etein arra az álláspontra, hogy ezen 79 millió forintra rugó beszerzési költségnek a kamatozását is onnan várjam, a hova az beruházva nincs, mert az nem építtetett be a vasutakba, tehát nem is kívánhatom, hogy az államvasutaknál kamatozzék. De ha nem mondhatom a magyar államvaspályák üzletét mint üzletet nagyon fényesnek, az igazság megköveteli, hogy ne elszigetelten, ne önmagukban vizsgáljuk az államvasutak üzleti eredményeit, hanem hasonlítsuk más vaspályák hasonló üzleti eredményeihez. És akkor azt fogjuk találni, hogy az osztrák császári vaspályák a beléjük ruházott jövedelemnek l80°/o-át jövedelmezik, sőt még a kitűnően administrált porosz vasutak is csak 3° «-át jövedelmezik a beléjük ruházott tőkének. Ha ezzel szemben a magyar államvaspályák 3'84°/o jövedelmet mutatnak fel, ez nem mondható a többi vaspályákéhoz hasonlítva valami kétségbeejtő eredménynek. Több van praeliminálva az államvasutak jövedelmére, mint volt tavaly és volt 1886-ban. Több I is lehet, mondhatná valaki, hiszen 555 kilométer-