Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-317
317, orsscágvs fiiéi febrnár 9. i&!>7. 83 Nemzeti politika-e elzárui épen a székelyeket a korszerű megélhetés, boldogulás utaitól, a vasutaktól!? (Igaz! Helyes!) A múlt évben, a május 12-én tartott ülésben Horváth Gyula t. képviselő ur a ministerelnök úrhoz intézett interpellatiójában azt mondotta, hogy sí kormány jóakaratán kívül vajmi keveset tett a gazdaközönség érdekében. A ministerelnök ur felállott és tiltakozott e vád ellen és hivatkozott a gazdaközönség érdekében épített vasutakra. Hát én mély tisztelettel kérem az igen tisztelt ministerelnök urat, szíveskedjék megmutatni, hogy hol vannak azok az általa épített vasutak a székelyföldön? Mindnyájan ismerjük az ország súlyos pénzügyi helyzetét és ily helyzetben méltánytalanság volna mellőzhető áldozatokat sürgetni az országtól. Azonban épen Horváth Gyula t. képviselőtársunk is élénken hangsúlyozta, hogy Erdélyt eatastropha fogja érni, ha az ország gyorsan segítségére nem siet, sőt maga a t. ministerelnök ur is elismerte, hogy égető szükség Erdély támogatására sietni, annyira, hogy kijelenté, miszerint a kormány kötelességének tartja, minden telhetőt megtenni Erdély támogatására. Mondom : bár a súlyos pénzügyi helyzet takarékosságot követel; de a takarékosság nem jelentheti egy egész országrésznek a feladását, nem jelentheti feladását annak az országrésznek, melynek esetleges bukása magával ránthatná az anyaországot magát is. Akkor, midőn a nemzet léte, az állam biztossága követel áldozatot, takarékoskodás a legveszedelmesebb pazarlás lenne, pazarlása a lét biztosít ék a in ak. (Helyeslések.) A közlekedésügyek jelenlegi igen tisztelt ministere több ízben fejezte ki magas érdeklődését és nagy érzékét az ország anyagi biztosítékai, a közgazdaság érdekei iránt. Többek közt ezen költségvetés általános tárgyalása alkalmával is ki jelentette azt, hogy a vasutakat a közgazdasági haladás legelsőrendű tényezőinek tartja és oly annyira hangsúlyozta ezen meggyőződését, hogy a vasutak közgazdasági szempontját fölébe helyezte a pénzügyi szempontnak. De mikor az ország jólétének fejlesztéséről van szó ; akkor ezen államférfiúi gondozás által vezérelt minister ur bizonyosan az ország gondozandó részének tartja Erdélyt is és Erdélyben a székelyföldet is és bizonyosan kiterjeszti figyelmét arra a nagy országos fontosságú vasútvonalra is, melynek nagy jelentőségét ugy a kormányférfiak, mint a t. képviselőház szakbizottságai is több izben elismerték és kijelentették. Ennélfogva, t. ház, a magyar keleti határvédelemhez, Erdély biztosságához és a jólétéhez fűzött országos érdekek indokából tiszteletteljesen kérem a t. minister urat, legyen szíves nyilatkozni arra nézve, hogy az országos fontosságú marosj vásárhely-tölgyesi vasút létesítése és a tölgyesi csatlakozás ügyében történnek-e jelenleg a kormány részéről intézkedések és ha történnek, miben állanak ezek'? Köztudomású dolo^;, t. ház, hogy a múlt nyáron a kormány bizalmi férfiai, közöttük a közös hadügyministerium egy megbízottja, Guttenbergur is, a Maros völgyén, Gyergyóban és Csíkmegyében jártak, hogy ezen nagy fontosságú vasútnak a helyi érdekeltséget is megnyerjék. Én, t. ház, ugy vagyok meggyőződve, hogy pusztán a helyi érdekeltség nem dönthet ott, hol országos érdekek követelik a szükséges teendőket. Minthogy igy vagyok meggyőződve, bátor vagyok azon kérésemet ismételni, hogy méltóztassék a t. minister ur felvilágosítást és — ha lehet — megnyugtatást adni arra nézve, hogy a maros-vásárhely-tölgyesi vasúi és a tölgyesi csatlakozás ügye jelenleg az előkészítés minő stádiumában van? Törs Kálmán: T. ház! Franklin, a legnagyobb életböb'selők egyike, azt hja valahol, hogy gyermek korában egyszer testvérei apró pénzzel töltötték meg zsebét. 0 elmenvén, találkozott egy másik fiúval, a kinek szájában vigan szólt egy kis síp. 0 a zsebében levő apró pénzt mind kiürítette, oda adta a fiúnak és megvette a sípot. Nagy örömmel ment haza. Testvérei megkérdezték, mikép jutott a kis sípoeskához. Elmondta. Ekkor ki nevették őt testvérei és kimutatták, hogy annyi pénzért tiz olyan -úpot is vehetett volna. Ezen gyermekkori benyomás elkísérte őt később egész életén keresztül. A kis sípocska annak különböző phasisaiban eszébe jutott. Ha láttam, írja, hogy valaki nagyravágyásból, rangért, czímért, hogy áldozza fel szabadságát, függetlenségét, nyugalmát, mindjárt eszembe jutott: „s-egény ember, te drágán vásároltad meg azt a sípocskát!" Ha láttam, hogy anyagi élvezetekért miként veri magát valaki adósságba, hogy jut tönkre, hogy hal meg utoljára börtönben, eszembe jutott „te ugyan drágán vásároltad meg azt a sípocskát!"Ha láttam egy jólelkű nőt, a ki durva, bárdolatlan, de gazdag férj oldalánál anyagi jólétet biztosított magának lelki boldogsága árán, akkor is eszembe jutott: „te ugyan drágán vásároltad meg azt a sípocskát!" T. ház! Ha mi mind készpénznek vettük volna azt, a mi önök részéről felhozatott mindannyiszor, valahányszor mi önöknek szemére hánytuk az ország segélyforrásainak túlságos kimerítését, kész, létező állami érdekek elidegenítését s az adósságoknak adósságokra halmozását, midii,? ezek ellen hivatkoztak a mi igazságtalanságunkra, mint a kik csak az árnyképre hivatkoztunk, ellenben elmulasztottuk, hogy az érem másik, fényes oldalát is kimutassuk; ha mind elfogadtuk volna azt, a mit önök a vasutak széles köpenye alá akartak takarni, mindig a vasutakra 11*
