Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-317

S2 317. országos Slés febrwar 9. 1S&T. akkor kérdés, miért kellett öt üzletvezetőséget felállítani, holott ily beosztás mellett 4 is elég lett volna, ha azoknak székhelyeit a tényleges szolgálati viszonyoknak megfelelően választják meg, mely esetben egy üzletvezetőségnek, ha nem is egész, de túlnyomó kiadásai megtakaríthatók lettek volna. De ettől eltekintve, a jelenlegi beosztás szerint az üzletvezetőségek székhelyeire nézve azt tapasztaljak, hogy Budapest, Szabadka és Aradon mondhadni, majdnem egymás hátán 174, 253 és illetve 99 kilométer távolságra vannak egymástól elhelyezve, mig ellenben a tiszáninnen és tiszántúl elterülő nagy kiterjedésű' vonalokon üzletvezetőség nincsen. Eta az államvasutak hálózatának térképétfigyelemmel tekintjük, lehetetlen be nem látunk, hogy az összes vonalaknak, ha már 5 üzletvezetőséget kellett felállítani: a helyesebb administratio és gazdaságosabb ügyvitel szempontjából egészen más beosztása lett volna, a ezélnak inkább megfelelő. Azt hiszem, ez még laieus ember előtt is tanynyira szembeszökő, hogy ennek behatóbb fejtegetésével és részletezésével a t. ház türelmét nem kell igénybe venni; meg van arról ugy is győződve mindenki, hogy az üzletvezetőségek jelenlegi székhelyeinek meghatározásánál nem a szolgálati, közforgalmi és üzleti érdek volt az irányadó: Hanem egyedül a pártpolitika, melynek most, fájdalom! nálunk a közérdek minden téren feláldoztattatik, (Helyeslés lalfeíöl.) Dobránszky Péter: T. ház! Évek óta vagyok bátor e házban hangsúlyozni azokat a nagy nemzeti, honvédelmi és közgazdasági érdekeket, melyek vasúti hálózatunk egyik keleti fővonalának, a marosvásárhely- tölgy esi vasútnak kiépítését sürgetik. A képviselőháznak szakbizottságai elismerték országos fontosságát annak a Marosvásárhely-Tölgyesen át keletnek taitó vasútvonalnak, a melynek hivatása, hogy egyik legfőbb vasúti vonalunkat kisegítse a zsák utezájából, másrészről egy nagy jelentőségű nemzetközi összeköttetést létesítsen, egyúttal pedig törzsvonalául szolgáljon annak a Gyergyóból kiinduló Csikón és Háromszéken át keleti határunkkal párhuzamban haladó stratégiai útnak, mely hivatva van Gyergyót, Csikót és Háromszéket s vasúti hálózatba bevonni. György Endre, mint a közlekedési bizottság előadója,í884.évi május 9-ki beszédében azt'a meggyőződését fejezte ki,hogy mindazon elsőrendű, nagy,országos fontossággal bíró vasutak közt, melyek Magyarországon építendők, első sorba helyezi minden szempontból a marosvá^árhely-tölgyesi vasutat és báró Kemény Gábor, volt közlekedési minister ur szintén kifejezést adott azon meggyőződésének, hogy nem létezik hazánkban fontosabb összeköttetés . á tölgyesi csatlakozásnál kelét és dél felé. Ezen sürgető nagy országos érdekek daczára, ugy látszik, hogy ezen vasút létesítése mindez ideig egyetlenegy lépéssel sem haladt előre. Mi az oka ennek a veszedelmes veszteglésnek? Kormányférfiainknak e házban is tett kijelentései szerint az az oka, hogy Magyarországnak nem sikerült a tölgyesi csatlakozásra nézve Romániával egyeségre és megállapodásra jutni. Tehát az osztrák-magyar monarchia, ez a keleten imponálni törekvő nagy hatalom évek hosszú során át nem képes egy vasúti csatkozásra nézve egyeségre jutni Romániával: tehát ennek az a hivatalosan bevallott oka, hogy diplomatiánk élhetetlen és a mi ennél sokkal TOSKszabb lenne, talán az, hogy Magyarország iránt hutelen. Ha ez az állapot tovább is fenmaradna, akkor ez valóban keleti politikánk egyik legkirívóbb és legszégyenletesebb szegénységi bizonyítványa lenne. A múlt évben ezen ügyben tett kérdésemre az akkori igen t. közlekedésügyi minister ur azt a feleletet adta, hogy nem sokára következnek a Rómániával való kereskedelmi tárgyalások és a, tárgyalások alkalmával szőnyegre kerül majd a tölgyesi csatlakozás kérdése is. A tárgyalások lefolytak, az egyezség helyett azonban kitört a vámháború és most a vámháborá tetejébe tornyosulnak még az európai háború vészfellegei is. Megszólalt az európai vészharang, sőt már nálunk is oly mértékben érzik a fenyegető veszélyt, hogy jónak látják még a nagy Széchenyi szellemét is segítségül hivni akkor, midőn keleti határunk, épen a legfontosabb határ, a legfenyegetettebb határszél, védelem nélkül áll, mert nem léteznek oly stratégiai utaink, a melyeken kellő időben, kellő gyorsasággal a legfenyegetettebb pontokra lenne szállítható a véderő. így állnak dolgaink akkor, a mikor minden állam lázasan erődíti határait és építi stratégiai vasutait. Nálunk pedig határerődítések és stratégiai vasutak nélkül hadd védje meg határainkat a nagy Széchenyi szelleme! Határiánknak keleten hajdanában született védője a székely határőr volt, most a fmáncz leskelődik ott a csempészre és a jó székely ember kezéből még az önvédelmi fegyvert is kivette a vadászati és fegyveradó; a nép nyomora által űzetve túlmegy a határon, a honvédelem pedig nem siet épen a legfenyegetettebb szorosokhoz. És ez azért van igy, t. ház, mert a mint nem régen hallottuk a delegatio ülésében , a közös hadügy minister ur kij elentette, hogy Erdély csak másodrendű harcztér fontosságával bir. De mi történik akkor, ha ellenségünk esetleg más véleményen lesz és Erdélyt ép oly harcztérnek találná tekinteni, mint Galicaiát ? Szabad-e f véletlenül odadobni zsákmányul épen a székelyt, | keleti határunk leghívebb nemzetőrét?!