Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-317
SÜ 317- «rszágos tlés február 9. 1887. ezára az 1887-ik évi csakis helyi érdekű vasntakra szorítkozó 555 kilométernyi vonalszaporulatnak, túlvérmesnek kell tartanom. (Helyeslés bál dől.) Ugy látszik, n bevételi előirányzatok felállításánál az új igazgatás is cs;ik a régi nyomokon halad. Az üzleti kiadások előirányzatánál sem található fel, nézetem szerint, az annyira hangoztatott és az igazgatás új szervezése ezéljául kitűzött gazdaságosabb ügyvitel nagyobb mérvű megvalósulása. E tekintetben bátor vagyok első sorban a központi igazgatás, az üzletvezetőségek és for galmi főnökségek kiadásaira refleetálni. (Halljuk!) Az 1885-ik évi költségvetés szerint ezen szolgálati ágak összes személyzete volt 1,157, mig a.z előttünk fekvő 87-ik évi költségvetés szerint ugyanezen szolgálati ágak személyzete 1,208 egyenlő!] áll; tehát a központi igazgatásnál épen ellenkezőjét tapasztaljuk annak, a mi az új szervezetéletbeléptetésénél oly fennen hangoztattatott. Igaz ugyan, hogy az 1885-ik évi üzleti jelentés szerint a tényleges központi kiadás 2.652,971 forintot tett, inig e czímen 1887-re csak 2.481,586 forint van előirányozva; tehát az előirányzat kedvezőbbnek látszik 165,385 forinttal; ámde nem szabad szem elöl téveszteni, hogy az 1*85. évi elébb megjelelt 2.652,971 forintba* bennfoglaltatik a tüz kárbiztosítás és különféle kiadás rovata, mig ellenben az 1887-ik évi költségvetésben e czímeken nem a központi igazgatás kiadásai terheltetnek, hanem különféle, tulajdonképen nem üzleti kiadások ezíme alatt tüzkárbiztosításra 30,000 forint, dologi vegyes kiadásokra 4:2,500 forint, összesen tehát 72,500 forint van előirányozva; e szerint az előbbi 165,385 forintnyi kevesebb előirányzat 92.885 forintra apad. Ezen valóban nem nagy megtakarítás értéke csökken azonban az által, hogy az 1885 ik előirányzatban napdíjasokra 103.500 forint előirányoztatott, mig a 1887-iki költségvetésben 141.240 forint van felvéve. Ugy látszik, az egész igazgatás újjászervezése nem volt egyéb, mint régi kipróbált, jártas tisztviselőknek a nyugdíjalap rendkívüli indokolatlan megterhelésével járó eltávolítása és azok helyeinek kisebb fizetésű tisztviselőkkel és nagyszámú díjn ok okkal való betöltése. És mégis ép a központi vezetésnél, melynek szerfeletti drágaságát maga a kormány is elismerte és mely az államvasutak administratiójának jelenlegi szervezéséhez szolgált főindokul, csak 92,000 forintnyi megtakarítást mutat az előirányzat. Én az ily módon elért csekély megtakarítást a helyes administratio szempontjából nemcsak nem tarthatom előnyösnek, hanem egyenesen károsnak kell jeleznem. Mert én, t. ház, ugy vagyok meggyőződve, hogy egy megelégedett, jól fegyelmezett és teljesen kiképzett csekélyebb számú tisztikarral sokkal jobban és olcsóbban lehet administrálni, mint nagyobb számú elégületlen hiva| talnokokkal és a mindennapi megélhetés nehézI ségeivel küzködő díjnoki sereggel. Ezek után, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) az | 1887-ik évre előirányzott összes üzleti kiadásokra nézve bátor leszek nézetemet röviden előadni. Az előirányzat szerint a kiadások 22.000,000 forinttal vannak felvéve, mig az 1885-ik tényleges kiadások 22.590,825 forintot tettek, 1886-ik évre pedig 20.651,575 forint volt előirányozva. E szerint az üzleti kiadások előirányzata az 1885-iki tényleges kiadásokkal szemben 590,825 forinttal kedvezőbb, a 86-iki előirányzatot azonban 1.348,425 forinttal hala dia meg. Én, t. ház, ebben sem látok valami nagyobb, az államvasutak jobb jövedelmezőségét biztosító haladást. Nem kívánom a t. ház türelmét az 1885-ik évi tényleges kiadások részletesebb fejtegetésével fárasztani, csak azt kívánom megjegyezni, hogy ezen kiadások az előirányzott 18.753,060 forintot 3.837,765 forinttal, az az 20%-kal haladták meg. Tehát ezen esztendőről bátran mondható, hogy abban a kiadások megengedhetlenül magasak voltak és igy az, hogy a 87-iki előirányzat ezzel szemben mintegy 600,000 forinttal kevesebb: valami nagy eredménynek nem mondható. Ellenben a 86-ik évre előirányzott kiadásokat a 87-ik évi előirányzat 1.348.425 forinttal haladja meg és ennek igazolására a helyi érdekű 555 kilométernyi vasutak szaporulatára és a teljesítmények emelkedésén kivül egyebet az indokolásban nem találunk. Nem tagadható, hogy vonal szaporulat és teljesítményemelkedés az üzleti kiadásokat, de csakis egy bizonyos arányban fokozza, de a teljesítménytöbblet csak 85,000 elegytonna kilométer, tehát 27 4 °/o lévén: az csak a vonatmozgósítási költségeket emelheti némikép és az 555 kilométer helyi érdekű vasutak üzleti költsége sem számittathatik oly magasan, hogy e két czímen a hangoztatott gazdaságos kezelés mellett a 86-ik évi előirányzatot 1.348,425 forinttal kellene emelnie, midőn köztudomású dolog, hogy az 1886-ik évi január 10-én nagyobbszámú személyvonatok közlekedtetése beszüntettetek, melyeknek tetemesebb öszszegekre rúgó költségei az 1886-ik évi költségvetésbe mindenesetre be voltak foglalva. Hol van tehát és miben mutatkozik a reorganisatio folytán előállott takarékosság, a melyre oly sokszor történik hivatkozás ? Az előttünk fekvő költségvetés után ítélve: sehol. Ennek bizonyítására még a kiadások ezer elegytonnakilométerek szerinti arányára kell rámutatnom. (Halljuk!) Az 1887-ik' évre előirányzott 22.000,000 forintnyi üzleti költségből a kilátásba és a számítás alapjául vett 3.885.000 ezer elegytonna-kilométer teljesítmény mellett egy ezer elegytonna-kilométer | 5 forint 66*3 krajezárba kerül, mig ellenben az
