Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-317

517, orgssAgos ülés február ». 18*7. T? Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Az U 80. évi L. törvényezikk értelmében a Barcs és Teresienfeld közti vámhid jövedelme 12,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Vizi utak feadartása és építése. Kiadások, a) Kezelés. Személyi járandóságok 28,890 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Dologi kiadások 46,593 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): b) Fentartás 194,610 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Üj építkezések a Dunánál, a) A baj ai partbiztosítás folytatására, 100,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): h) A harfa-madoesai elfajult szakasz szabályozására 100,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): A Temesnél: a folyó hajózhatóvá tételére 27,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): A Marosnái szabályozási munkákra 30,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Magyar, illetőleg Horvátország. A Drávánál szabályozási munkákra 150,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Az Eszék városi partbiztosításra 20,000 írt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Sürgős munkákra az állami kezelés alatt nem álló folyókra segélyképen 80 000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Hajózási akadályok elhárítására 20.000 frt. Elnök: Megszavaitatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Bevételek 960 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): A műszaki kiképzés elősegítésére és utazási ösztöndíj akra 3.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Postí. Kiadások. Személyi járandóságok 3.439,300 forint. Lukáts Gyula: T. ház! Midőn szívesen elismerem, hogy postaügyünk az utóbbi időben meglehetősen javult, másrészt tartozom kijelenteni, hogy e javulás korántsem olyan, hogy postaszolgálatunk más ci vilisál t államok viszonyaival legalább is párhuzamba tehető lenne. Mert különösen a postai küldemények kézbesítését illetőleg nálunk még abnormis viszonyok uralkodnak. A minister ur kijelentette, hogy legjobban szereti, ha eoncret eseteket hozunk fel. Erre nézve kívánok ilyenekkel szolgálni, de nem tartózkodhatom annak kijelentésétől, hogy a postai küldemények kézbesítésében nagyobb gyorsaság és pontosság kivánatos. így ha összehasonlítjuk magunkat, ugy találjuk, hogy a külföldi államokban a postai küldeményeket illetőleg iparkodnak mindent elkövetni, hogy azok czímzettnek kézbesittessenek. Nálunk az események újabban azt a benyomást teszik az emberre, mintha külön hivatal volna, a mely azzal foglalkozik, hogy minő okon és czfmen lehessen azokat nem kézbesíteni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt a mi viszonyainkról szólanék, legyen szabad elmondani egyetmást, hogy külföldön mikép járnak el a kézbesítés körül. (Halljuk!) Megtörtént, hogy egyik nagyobb napilap szerkesztőségéből egy levél küldetett ily czímen: N. N. urnak Lontón. A mi postánk bölcsesége e levelet Londonba expediálta. Londonban megpróbálták kézbesíteni a levelet, de mert nem sikerült, elküldték, ^zt Longtownba, Lingtavrnba, aztán az Egyesült Államokba, hol mindazon városokban megkisérlették a kézbesítést, a melyek nevében az 1, n és t betii előfordul. Végre egy esztendő múlva, hosszas bolyongás után visszaérkezett azon hátirattal, hogy Lontó Magyarországban van és nem Angliában. A magyar posta ezt a levelet elvitte, de most nem Lontó-ra, hanem az illető szerkesztőségbe. Velem történt, hogy Great-Yarmouthban egy czímszalag érkezett a nevemre, melyben valamikor újság volt. A hírlapok elvesztek s erre a postahivatal azt kérdezte, mit gondolok, minő újság lehetett ezen czíruszalagban. Megadtam a felvilágosítást azzal, hogy vagy a „Magyar Újság" vagy pedig a „Hon". Nyolcz nap múlva meghozták számomra az elveszett hírlapokat. Parisban az a szokás, hogy a leveleket a elubbokban kézbesítik. Elküldtek egy levelet egy clubba, a melyet nem kézbesíthettek. E levelet azonban ezért még nem küldték vissza, hanem bővebb fölvilágosítást kértek, hogy az illető hol volna található. Nálunk, t. ház, nem igy van ez. Vannak például idők, mikor a, hírlapok nagy mennyiségben küldenek szét mutatványszámokat. A postahivatal azonban nem iparkodik azokat kézbesíteni, hanem a hol teheti, megtagadja azt. Tudok eseteket, mikor egyes vármegyékbe küldött ezerekre menő mutatványszámok nem lettek kézbesítve. Más esetben, hogy a kézbesítéssel ne kelljen vesződni, a mutatványok rendesen azzal jönnek vissza, hogy „ismeretlen" és „nemfogadja el". Az „ismeretlen" kifejezés néha a legtekintélyesebb földbirtokosokra