Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-317

78" 317. orsaágos ülés február 9. 1887. vonatkozik, a „nem fogadja el" pedig rendesen nem való. Tudok esetet, hogy a legutóbbi időben egy községből harmincz ilyen „nem fogadja el* forma czfmszalag jött vissza. Utána nézve a dolognak, arról győződtünk meg, hogy ezeknek egyikét sem kísértették meg kézbesíteni; azonban nemcsak egy ilyen község van, hanem van egy csomó. Nem rég történt, hogy Zala- és Somogymegy ékben 100 darab levél küldetett. 18 nap múlva ezeket visszaküldte a posta azért, mert az utolsó posta nem volt kitüntetve. A czím és a község pontosan volt megjelölve, sőt az is ott állott, hogy Zala vagy Somogymegyébe küldendő. Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister (közbeszól): Ezt az esetet meg fogom vizsgáltatni. Lllkáts Gyula: Soniogyniegyéből panaszkodnak, hogy;; napilapokat 12 nap múlva kézbesítik. E napokban történt, hogy egy képviselőtársunknak Biharmegyébe küldött levele 7 nap alatt érkezett Biharba és igya levélkézbesítéséhez annyi idő kellett, a mennyi szükséges lett volna arra, hogy a levél Konstantinápolyba vitessék és onna n vissza küldessék. A postán, t. ház, más egyébbel sincsenek tisztában. A legutóbbi időben lábra kapott a postán az, hogy a hivatalos levelekért a postahivatalok portót szednek. Nem rég az egyik hírlap szerkesztőségéhez fordul a t. minister ur azzal, hogy mi oka annak,hogy a hivatalos levelet nem fogadják el. Erre a t. minister ur azt a választ nyerte, hogy a hivatalos levelek vagy portómentesek, vagy portokötelesek és hogy a portoköteles levelek bérmentesítésére a kiadóhivatal nincs feljogosítva. Egyébiránt arra nézve is Kapott a t. minister ur felvilágosítást, hogy a portozásra nézve nemcsak egyes postahivataloknál, hanem egyes posta tiszteknél is különböző a felfogás. Mig egyes hivatalos levelek porionientesek voltak , ra

ás portomentes levelek után öt krajczár és ismét más utántiz ,és különböző portók állapiitattak meg. Erre nézve a hivatalos okmányok a minister ur kezei közt vannak. E dolgokat, t. ház, én leginkább annak tulajdonítom, hogy nálunk megtörténik az. a mi a nyugoti államoknál nincs meg, hogy nálunk a postát egy jövedelmi forrásnak tekintik. A múlt években Madarász képviselőtársam volt szíves felhozni azt, hogy a civilizált államnak nem szabad a postánál jövedelemre reflectálni, akármilyen viszonyok közt legyen is. Én annak vitatásába tovább nem bocsátkozom, de azt ismételve bátor vagyok kijelenteni a minister urnak, hogy a postaküldeményeknek, különösen a leveleknek és hírlapoknak kézbesítése nagyon botrányos. Én tudom azt, hogy a, minister minden egyes esetről nem lehet informálva, de hiszem azt, hogy rövid idő alatt azon helyzetbe hozzuk a minister urat, ! miszerint erről meggyőződhetik és remélem azt, hogy fog intézkedni, hogy ez irányban is javuljon a postaintézmény. (Helyeslés a szélső bal/elől.) Baross Gábor közlekedési minister: Egy rövid megjegyzést engedek magamnak. Azok a kifejezések, a melyekkel a t. képviselő ur a postai kézbesítést illette, talán mégis kissé túlzottak. Fordulnak elő mindenütt, nálunk is, rendellenességek, hanem hogy annyira botrányosak volnának az állapotok, ezt — engedje meg a t. képviselő ur — én, a ki valójában ismerem a postai viszonyokat, el nem ismerhetem. Kétségj telén, hogy sok teendő van e téren s az meg is fog történni. A t. képviselő ur megnyugtatásául csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a „Pallas" irodalmi társulat hozzám fordult és előterjesztett olyan okmányokat, a melyekkel igazolta, hogy különféle levelek különböző elbánásban részesülnek. Én ez okmányokat megvizsgáltam. Ez az eset az, a melyet a képviselő ur említett és erre rögtön válaszolhatok. Az a levél, a melyre e szó van irva: „hivatalos", e jelzésnél fogva még nem portomentes. hanem oda kell írva lennie „Közszolgálati ügyben portomentes" és akkor csakugyan portomentesen kezelik. (Ellenmondás szélsöbalfélol.) Az illető postahivatal nem tudhatja, hogy jogszerűen v«n-e rajta a „közszolgálati ügyben portomentes" kifejezés. De voltak esetek, íiogy közvetlenül tudomással birt az illető postahivatalnok arról, hogy az ügy, a melyben a levél kelt, nem közszolgálati és portóval rótta meg. Intézkedtem aziránt is, hogy a hatóságok ne lássák el leveleiket a „közszolgálati ügyben portomentes" kifejezéssel és ne kívánják a portomentes kezelést oly ügyekben, melyek vállalatiak s nem közszolgálatiak, mert azt elismerem, hogy a posta nem tekintendő első sorban jövedelmei forrásának, de azt elkeli a képviselő urnak is i«mernie, hogy a portódíjak megfizetésének kijátszása bünJ tetendő cselekmény és hogy az állam jogot formálhat azon postadíj megfizetésére, mely őt szabály szerint megilleti. (Helyeslés jóbbfelöl.) A másik panasz az volt, hogy az egyik levél 5, a másik 10 krral rovatott meg. Igen, súly szerint, az egyik 5 krral, a másik, melynek súlya a törvényes súlyt meghaladta, nagyobb díjjal illettetett. Az utóbbi esetre nézve az igazság kedvéért megkell említenem, hogy tartalma hiányzott ugyan, de a borítékra való rávezetés és a díjból következtetem, hogy a súlya olyan volt, mely magasabb díjazás alá esik. Ezt az esetet tehát nem találtam olyannak, a mely miatt a közegek ellen kellett volna fordulnom. Ellenben constatálhatom, hogy a közönség legnagyobb része nem ismeri kellően «.*. szabályokat a czímzések és helynevek megjelölésére nézve és