Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-317

70 317. országot ülés egy ezíumél pár ezerét talán egy félmillió forintot meggazdálkodhat. Vannak más ezímletek a költségvetésben, a melyek annak minden lapján átvonulnak, min­denütt ott találjuk a legcsekélyebb hivatali testü­letnél is: ezek a jutalmak, segélyezések, vegye­sek, előre nem látott kiadások, különfélék elne­vezése alatt szereplő — részletesen ki nem muta­tott és nem indokolt — ártatlanak tetsző ezímle­tek ; de a melyek még összegükben nagyon sokra rúgnak. Én fáradságot vettem magamnak az összegezésre s ugy találtam, hogy azok közel egy millió forintot tesznek ki. Én azt hiszem, hogy e czímleteknél is egy kissé több szigor mellett tete­mes megtakarítást lehetne eszközölni. Vannak még más kifogásolható és megrovandó oknélküli és érteimezhetlen költekezések, a mik ugyan nem a közlekedési minister ur tárczájánál vaunak elszámolva, de közvetve azt is érinti; ezek az állami és vasúti kölcsönök kezelési költ­ségei és az jellemzi az önök takarékoskodás! jel­szavát leginkább, hogy a midőn a pénzügyminister urnak a hivatalnokok egy egész dandára áll ren­delkezésére, mégis a kölcsönök kamatainak keze­lésére 208,352 forint van felszámítva, illetőleg a budgetben ugy eltüntetve, hogy az könnyen észre­vehető ne legyen. Én összeszámítottam s ugy talál­tam, hogy a vasúti kölcsönök kezelésére ebből 51,963 forint jut. Ebből kitetsdk, hogy a kormány még az adósságot is mily drágán csinálja; ad a felvételnél horrend összegeket kitevő provisiókat és a kamat fizetésnél felszámít százezrekre menő kezelési költségeket. E kezelési költségekkel rokon természetűek a felügyeletre előirányzott nagy összegek. Ugyanis, t. ház, nálunk divatba jött azon nagy terje­delmű és közéletünk minden terét behálózó vissza­élés, mely szerint felügyelet czímén. igen nagy összegeket falatnak a kormány protegáltjai által. Nincsen oly állami vállalat, a melynél ott ne talál­nánk egy-egy felügyelő bizottságot, nincsen oly vasút — bár mily parányi legyen is — melynek ne lenne igazgató tanácsa, nincsen oly folyamsza­bályozási szakasz és ártér, a melynek ne lenne kormánybiztosa, felügyelő bizottsága. Ha valaki fáradságot venne magának s ha lehetséges lenne, hogy a költségvetés tömkelegében kifürkészsze az ily kormánybiztosságok, igazgató­tanácsosok, felügyelő bizottságok költségeit, illető­leg presence markjaiknak ott elburkolt díjait: bizonynyal megdöbbentő nagy összeget tudna fel­mutatni. En a közmunka- és közlekedési ministerium költségvetésének csak egy jelentéktelenebb rovatá­nál, a folyamszabályozások beruházási rovatánál számítottam össze a felügyeleti költségeket s talál- j tam 108,000 forintot. Pedig ebben aligha benne vannak a kormánybiztosságok költségei, semmi | ftbrnAr !). 1887. esetre nincsenek benne a Bába és Rábeza szabá­lyozásánál alkalmazott felügyelőségek tetemes költségei. Még visszatetszőbbé válik e pénzpazarlás, ha tudjuk, hogy ezek a sok százezreket felfaló pre­sence markos urak, azok a kormánybiztosok és igazgató tanácsos urak, azok az egyébbre mint presence markukra nem ügyelő felügyelő bizott­ságok tagjai, mind a t. ház most fungáló vagy ki­bukott tagjai közül kerülnek ki, kiknek az nagyon jövedelmes mellék keresetet biztosít, természetesen függetlenségük rovására, mert én azt igen termé­szetesnek találom, hogy az ilyenektől viszonzásul megkívánják a kormány feltétlen támogatását. Ezt az egész berendezkedést és elhelyezke­dést bizonyos titokszerűség köde burkolja körül, ugy hogy a legodaadóbb kutatással is bajos a mellékjadavalmas képviselők számát kisütni. Én egykor ráadtam fejemet az utánkutaíásra s talál­tam, részint a fenjelzett állásokban, részint állami protectióval nyert társulati vállalatoknál, pénzinté­zeteknél, biztosító s más társulatoknál 169 ilyet, azok közt olyanokat, a kik 3—9 ily mellékhivatalt élveznek, (Élénk derültség a szélső baloldalon. Fel­kiáltások: Kik ások!) pedig e számba nincsenek benne az állami, alapítványi és püspöki javak olcsó bérlői, felügyelői s más vidéki javadalmasai, mi­után kutatásaim csak a fővárosra terjedtek ki. Ezek a 3—9 hivatalt megszállva tartó urak mindig eszembe juttatják azokat a sokkezü indus bálványokat, a különbség csak az, hogy ama bál­ványok helyett ott a papok kaparják be a hivők adományait, itt nálunk magok a sokkeztiek. Azt hiszem, hogy hazánk szomorú pénzügyi helyzete komolyan megköveteli, hogy a kormány az ily költséges felügyeleti rendszerrel már egy­szer szakítson s a felügyeletet gyakorolja minden­hol hivatalos alkalmazottjai által külön napidíjak felszámításának kizárásával. Hisz a ministeriumok­ban — e költségvetésből kitetszőleg — és a vasúti s más ilynemű állami vállalatoknál, folyamsza­bályozásoknál a fenn jellemzet piesencemarkosok mellett, a felügyelők, ellenőrök, számvizsgálók nagy sokaságát találjuk, kik bizonyosan behatób­ban, mindenesetre több szakértelemmel végeznék a felügyeletet, mint a mostani műkedvelők, a kik ily állásaikat síné curáknak szokták tekinteni s inkább a jelenléti díjak felvételével törődnek. Nem hozom javaslatba a kifogásolt ily téte­lek törlését, mert ugy se érhetnék czélt; de fel­kérem a közlekedési minister urat, hogy legalább jövő évi költségvetése összeállítása alkalmával legyen szives egy kissé censum alá venni azokat az összegeket, a melyek kezelés, felügyelet, vegye­sek, előre nem látott kiadások s különfélék rovatai alatt vannak előirányozva, én meg vagyok győ­ződve, hogy azok legnagyobb részét törölheti az ügymenet hátránya nélkül s igy költségvetése

Next

/
Thumbnails
Contents