Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-315

315. országéi filé* február 7. 18ST. 37 lehet eszközölni, ha nem olyan képet festünk, mely hogy a valóságnak meg nem felel, mindenki látja, hanem beszélünk a bajról oly fokban, a milyenben az létezik. (Helyeslés balfelöl.) En tehát, t. ház, a t. képviselő urnak egész előadását — megvallom — olyannak tartom, mely hála Istennek, Magyarország egynegyed telkes gazdái helyzetének meg nem felel. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem kérdezem, hogy a t. képviselő ur miért hozta fel épen az egynegyed telkes gazdát és miért*,festett épen róla ily szomorú képet, mikor ha a földadó nagyságáról akart beszélni, sokkal inkább vehette volna a középbirtokos osztályt, mert kétségtelen tény, hogy a középbirtokos osztály nehezebben birja elviselni azon adót, mint az egynegyed telkes gazda. (Igaz! Ugy van 1 jobbfelöl.) Hogy miért vette tehát épen az egynegyed telkes gazdát, azt én, t. ház, nem kérdezem, hanem megjegyzem a magam részéről, hogy midőn a t. képviselő ur azt mondja, hogy a földadót le kell szállítani, oly valamit mond, a mihez részemről, ha ez a leszállítás lehetséges volna, szivesen hozzá járulnék, mert én is csak földadót fizetek és ha az leszállittatnék, akkor az enyém is kevesbednék és olyan kedvezményezett adóobjeetumokkal, minőket felhozott a képviselő ur tőkékkel, állampapírokkal, fájdalom nem birok. Én tehát, saját érdekemben is bizonnyal a földadó iránt viseltetem a legtöbb érzékkel; de higyje el t. képviselő ur, hogy a földadó leszállítására azon most már min* denre panacaeának látszó külön vámterület sem fog vezetni, mert ha a külön vámterület jövedelmet ad az államnak, akkor az a vas, a melyből a mint mondja, az állam annyit vesz, az a ruha, a mely annak az embernek kell és minden egyéb sokkal drágább kell, hogy legyen. (Ellenmondás balfelöl.) Es miért? Azért, t. ház, mert ha itt ipart akarunk teremteni és a vámból nagy jövedelmeket húzni, akkor fel kell emelni azon vámokat a mostaniak felett, (Ellenmondás a szélső balon) a mi azután a gazdaság termékeinek eladását sokkal rosszabb helyzetbe hozza, mint a minőben van ma. Ezeket azonban csak mellékesen jegyezve meg, áttérek a t. képviselő urnak határozati javaslatára. (Halljuk! Halljuk

I) Hogy mit akar vele a t. képviselő ur elérni, nem tudom. A határozati javaslat, ha elfogadtatnék is s határozattá válnék, minthogy közbe jönnek az uj választások, parlamenti felfogás szerint e határozat a jövő képviselőházat nem kötelezné. Czélja, haszna tehát nem lehetne. Ha csak azt akarta a t. képviselő ur, hogy abba a helyzetbe hozzon, hogy vagy elfogadjak egy ily határozati javaslatot, melynek gyakorlati értéke nincs, vagy ellene szólva, engedjek magam ellen, mint a szegény nép kizsarolója ellen agitálni: ezt elérheti. Az elsőt nem, mert komoly dolgokkal játszani nem szeretek, a másikat igen, mert én határozottan azt mondom s azon nézetben vagyok, hogy valamint a legnagyobb rosszalást érdemelné az a kormány, vagy az a párt, a mely a földadót emelni akarná: úgy nem volna érdemes az a kormány, hogy e helyen üljön s az a többség, hogy többség legyen, mely évekre le akarná kötni azt, hogy a jövendő törvényhozások mit csináljanak. Én tehát a határozati javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Papp Elek: T. ház! Midőn a szőnyegen levő kérdéshez kívánok szólani, engedje meg a t. ház, hogy az előttem szólott t. barátomnak az igen sötét színekben, de fájdalom, az igazságnak megfelelői eg előadott helyzeténél eszembe jusson, hogy daczára annak, hogy e nemzet aranyos költője mindennap Tisza Kálmán ministerelnök urnak jóléteért imádkozik, a nemzet azért emeli fel fohászát, hogy következzék be mentül elébb az igazságos adófizetésnek az órája. T. ház! Ott, a hol az igazságos adófizetésnek még az alapfeltételei sem léteznek, ott boldogságról, megelégedésről beszélni, önámítás volna, (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Legyen bár egy nemzetnek vagy országnak bár milliókból álló hadserege és hadereje,az nem ér semmit, ha az adórendszere oly tökéletlen, oly nyomasztó, mint a minő a mienk. (Igaz! ügy van! szélső balfelöl.)Hiszen régen, mikor a spártai király avval dicseked ett a római senatus előtt, hogy Rómának fiai oly éles dárdákkal Urnak, hogy az istenek sem merik megközelíteni; igen helyesen válaszolta vala Pompejus, hogy jobb volna, ha igazságos adót fizetne. Ezen régi időben kimondott igazság, ha találó és alkalmazható valahol, úgy találó és alkalmazható az, a mi hazai viszonyainkra, mert e szegény Magyarország és ennek nemzete a közösügyes zubbonyban állig van fegyverbe állítva, de épen azért as igazságtalan adók elviselhetlen súlyban nehezedne reá. T. ház! Tizenkét év óta a kormány folyton biztatja a nemzetet, folyton igéri, hogy pénzügyi igazgatásunk és államháztartásunk hiányos rendszerét alaposan át fogja vizsgálni és reformálni. Igaz, hogy történt némi javulás, hozatott egy rakás pénzügyi törvény, a melyet azonban maguk a pénzügyministeri tanácsos urak sem tudnak kellőleg megmagyarázni, mert a hányan vannak, annyi féle értelmet tulajdonítanak egyik-másiknak. (Igaz! Ugy van! szélső balfeWl.) Az is igaz, hogy nagy bábeli zavarok közt 10 hosszú éven keresztül megalkottatott az új cataster is, megalkottatott azon nagy apparátussal, mely fel volt ugyan az alkotmányosság jellegével ruházva, de lényegében nem volt egyéb, mint eszköz a kormány kezében. Ez adócataster, mely immár a nemzet előtt fekszik, egyáltalában nem elégítette ki a hozzákötött várakozásokat. Sajnos, nagyon selejtes, rósz műnek bizonyult. Rosszabb, mint az absolut