Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-315
38 W* •«**£<» Me* ret>raír 7. 1887. korszakban készttlk Azonban nem akarok részletesen foglalkozni azon indokokkal, melyekből kifolyólag- az ädócataster, mely okok hozzájárulta miatt rontatott el, ily alapossággal. Csupán annyit jegyzek meg, hogy a munka már alapjában el volt tévesztve. Mert nagy hiány egyrészről az, hogy nem a catesteri pontos felmérések alapján készült. Nagy és alig kipótolható hiánya továbbá az is, hogy a tarifa és osztályba sorozás a központból adott számadatok szerint a catasteri bizottságok által a járási bízottságok teljes mellőzésével készíttetett. A munka elkészülvén, terjesztetett a járási bizottság elé, de nem adatott elég idő arra, hogy a járási bizottságok átvizsgálhatták volna alaposan. Nagy hiánya a catasteri munkának az is, hogy a tarifa megállapítására vonatkozó évi cyclusok a hosszú időre terjedt munkálatok folytán egészen illusoriussá váltak, mert az egységárak teljesen megváltoztak; s daczára annak, hogy a kormány ezt tapasztalta, időközben nem tágította azon kört, melyen belül a tarifához megkívántató statistieai adatok megszerezhetők voltak. Mindezek alapján nem csoda, hogy az új eataster ellen pártkülönbség nélkül általános a felháborodás. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert napról napra jobban meggyőződik róla, előbb utóbb ez új eataster fogja a koldusbotot kezébe adni a földbirtokos osztálynak. T. ház! Mikor a minister ur a pénzügyi zavarok rendezése czéljából ezelőtt 8 évvel ministerségre vállalkozott, azt ígérte, hogy üdvös reformokat fog életbe léptetni és ime 8 évi működése alatt meggyőződtünk arról, hogy nála a bureacraticus felfogás honosult meg, nála a forma a lényeg, ő annak örül, ha az adófizetők folytonosan sötétségbén, bizonytalanságban élnek. Hiszen maga azon körülmény, hogy daczára annak, hogy 1884. óta az új eataster szerint kell az adókat fizetni, az adók legtöbb helyen csak 1886-ban lettek kivetve. A pénzügyminister ur az adókezelés körül felmerülő szabálytalanságok, igazságtalanságok és tortúrákkal akarja elfelejtetni az adófizető polgárok kínjait. Az előttem szólott Hoitsy t. képviselőtársam által előterjesztett adatokból is meggyőződhettünk arról, t. ház, hogy különösen a földbirtokos osztálylyal szemben a pénzügyi igazgatás és adóztatási rendszer nagyon hasonlít az uzsorás rendszeréhez, (Igás! Ugy van ! á szélső baloldalon) a ki oly összeget szokott aláíratni az adóssal, minőt az beváltani, kifizetni soha sem képes. A magyar földbirtokos és különösen a kisbirtokos valóságos jobbágya az államnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Örökösen szánt, vet és mégis évről évre adósa marad az államnak. (Igaz •! Ugy van ! a szélső baloldalon.) A learatott termését äz állam viszi el, csak annyit hagy meg neki kegyelemből, hogy maga és családja éhen el ne vesszen. Ez a helyzetnek tiszta és leplezetlen képe. Ezt kendőzött phrasisokkal és fiscalis fogásokkal eltakarni nem lehet, de nem is szabad. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az mondatott a túloldalról, hogy nem mind az állam zsebébe megy a pénz, annak a negyed telkes gazdának a vagyonából, melyet Hoi'tsy t. társain felsorolt. Igaz. hogy nem mind oda megy, hanem az is igaz, hogy azon catasteri alap, melyen ezen telkes gazdának az egyenes adója nyugszik, teljesen hiányos; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) a képzeletből, levegőből kapott oly magas összeg, mely a valóságnak meg nem felel. Ha már most az alap rossz, helytelen és igazságtalan, nagyon természetes, mindazon adónemek is, melyek arra vannak alapítva, helytelen, rossz és igazságtalanok. Ha tehát a eataster, mely a legtévesebb alapokon van összeállítva, földbirtok megadóztatásának alapját képezi, igen természetes, hogy első sorban annak hiányait kell pótolni, a mi reclamatio útján, mint az Austriában is történik, eszközölhető. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De nézzük a külön nemű adók közti arányt számszerűleg. A szántóföld tiszta jövedelme után 100 írtnak megfelelőleg kivettetik 55 és fél frt. A tőkepénzes pedig 100 frt tiszta jövedelem után fizet 10 frt egyenes adót; az az állami tisztviselő, a ki 3 ezer forintot, tehát a legmagasabb fizetést élvezi az államtól, vagy az a minister, aki majd később 4 ezer frt pensiót fog húzni, (Felkiáltások a szélső baloldalon : 4 ezret!) 100 frt tiszta jövedelem után fizet 2 frt 50 kr. adót. Azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy nem kell mind felszámítani ama tételeket, melyeket Hoitsy Pál barátom felsorolt, mert az nem mind az állam zsebébe megy. Hát ezt az álláspontot elfogadom, valamint azt az álláspontot is, mely szerint abból a jövedelemből, melyet egy 16 holdnyi birtokú földmívelő e birtoka után évenként bevesz, nem szabad kivonni azon szükségletet, a melyet ő saját, illetőleg családja existentiájára fordít. De ha nem szabad az itt bevett jövedelemből kiszámítani azon tételeket, melyekről épen most említést tettem, ugy valóban nem tűrhető el az, hogy a ki az államtól évenként 3—4 ezer forint kegydíjat élvez, csak 2 frt 50 krt fizessen 100 forint után. Azt hiszem, erre bármeddig keressenek és okoskodjanak is, nem fognak a minister urak cadentiát találni. Ilyen körülmények közt igen jogosult az, ha erről az oldalról minden alkalommal felhangzik és felzúdul a jogos megbotránkozás a fölött, a mi
